Vargha Dezső: Amikor a kritikus már nem a színházról írt, hanem a pártról
1949 őszére a színházi kritika már nem csupán az előadásokról szólt, hanem arról is, mit kellett gondolnia a közönségnek a művészetről, a társadalomról és a politikáról. A Dunántúli Napló hasábjain a művészi értékek mellé kötelezően odakerült az ideológiai ítélet is: a „szovjet ember”, a „dolgozók kultúrája” és a szocialista realizmus vált a bírálat legfőbb mércéjévé….
