Miközben a magyar ipar egyre óvatosabban költ, fejleszt és vesz fel új embereket, vannak cégek, amelyek nem hátrálnak, hanem előre menekülnek. A pécsi Kontakt-Elektro már most olyan technológiákba fektet, amelyekről sok vállalat még csak keresi, merre induljanak: elektromobilitás, hidrogén, energiahatékonyság és ipari automatizálás. A cég árbevételének 70–80 százaléka már exportból származik, miközben új csarnok épül és új fejlesztések indulnak. Hirth Olivér szerint ma nem elég túlélni a bizonytalan gazdasági környezetet: néhány évvel előrébb kell járni a partnereknél és a technológiában is. De hogyan lesz egy 44 éves pécsi vállalkozásból olyan ipari szereplő, amelynek munkájára Amerikától Szingapúrig számítanak?
Ha egyetlen döntést kellene kiemelnie az elmúlt évekből, amely nélkül ma nem tartana itt a Kontakt-Elektro – melyik lenne az, és mi tette kockázatossá akkor?
– Négy évvel ezelőtt több folyamatban lévő fejlesztésünk mellett egy partnerünkkel közösen elindítottunk egy új fejlesztést az elektromobilitás irányába. Akkor még kockázatosnak tűnt, hiszen teljesen új terület volt számunkra, de ma már egyértelműen látjuk, hogy meghatározó döntés volt. Az elmúlt két-három évben közös fejlesztéseink olyan szintre jutottak, hogy el tudtuk indítani a gyártást, ami jelentős árbevétel-növekedést eredményezett, és létszámbővítést is lehetővé tett. A meglévő öt üzletágunk mellé így egy hatodik lábat is sikerült felépíteni, ami a jelenlegi gazdasági környezetben különösen értékes.
Az iparág most nehéz időszakon megy keresztül, de számunkra mindig a stabilitást az adta, hogy több lábon álltunk. A cég különböző területei közül mindig volt olyan, amelyik jól teljesített, így gazdasági válság idején sem kellett kollégáink megélhetését befolyásoló nehéz döntéseket hoznunk: egyszerűen átcsoportosítottuk az erőforrásokat, és a húzóágazatokra támaszkodva tartottuk fenn az eredményességet. Ez a több lábon álló működés lassabb, de biztos növekedést ad. A belső fejlesztéseinket is így tudjuk fókuszáltan irányítani, nem kell széthangolni a kapacitásokat, miközben a stabilitás továbbra is elsődleges számunkra.
Ez teszi lehetővé, hogy hosszú távon is biztonságos munkahelyeket teremtsünk a kollégáknak. Az, hogy új tevékenységi körként beléptünk az elektromobilitás világába, az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyértelműen jó döntésnek bizonyult. Nemcsak új piacot nyitott meg számunkra, hanem megerősítette a cég ellenállóképességét és jövőbeni növekedési potenciálját is.
Az ipar sokszor a technológiáról szól – de mi az a nem technológiai tényező (emberi, kulturális vagy akár személyes), ami szerinted a legnagyobb versenyelőnyt adja ma?
– Pályám során mindig közvetlenül ipari partnerekkel dolgoztam: technológiai rendszerek villamos automatizálását végezzük, legyen szó magasraktári rendszerekről, erőművekről, cementgyárakról, gyógyszeriparról vagy élelmiszeripari üzemekről. A vevővel vagy a technológiai főbeszállítóval közvetlen partnerségben dolgozunk, és ezekben a fejlesztési projektekben szerencsére egészen más a légkör, mint például az építőiparban.
Itt kevésbé jellemző a tartozások felhalmozása, mert minden szereplő érdeke az, hogy a technológia minél előbb termelni kezdjen — hiszen ez hozza vissza a beruházási költségeket. Ebben a világban a hozzáadott érték kiemelt szerepet kap. Mindenki arra törekszik, hogy határidőben, magas minőségben adja át a munkát. Büszkék vagyunk arra, hogy a cégünk immár 44 éves, és vannak olyan partnereink, akik 44 éve velünk dolgoznak.
Ha sikerül egy partnernél „betenni a lábunkat”, akkor idővel egyre komolyabb megbízásokkal tisztelnek meg bennünket. Vannak 40, 30 és 20 éve velünk együttműködő ügyfeleink is, és szerencsére folyamatosan sikerül új partnerek bizalmát is elnyerni. Kisvállalkozásként nincs olyan marketing-büdzsénk, mint a multinacionális cégeknek. A mi „marketingünk” az adott szó, a minőség, a megbízhatóság és a következetes teljesítmény.
Ha a megrendelő elégedett azzal, amit a kollégáinkkal közösen leteszünk az asztalra, akkor visszahívnak — és ez a legnagyobb érték. A mi iparágunkban ez különösen jellemző: aki nem így gondolkodik, az idővel kihullik a piacról. Külön büszkeség számunkra, amikor exportpiacokról úgy keresnek meg minket, hogy egy másik cég ajánlott bennünket.
Volt olyan eset, amikor egy Mercedes-mérnök ajánlott minket az Audi ingolstadti mérnökeinek. Először azt hittem, valamit rosszul csináltunk — de nem erről volt szó. Ezekben a körökben is emberek dolgoznak, akik sokszor ugyanarra az egyetemre jártak, vagy ugyanabból a faluból származnak, és ha jó tapasztalatuk volt velünk, továbbadják. Ennél nagyobb szakmai elismerés kevés létezik.
Volt olyan pillanat, amikor vezetőként szándékosan szembe ment a ‘józan iparági logikával’? Mi lett a következménye?
– Nem emlékszem olyan esetre, amikor tudatosan szembe mentünk volna az iparági trendekkel. Sokkal inkább az jellemző ránk, hogy folyamatosan beszélgetünk a megbízóinkkal, és igyekszünk elébe menni a folyamatoknak. Sokszor már akkor látjuk, milyen irányba fog mozdulni egy partner 3–5 év múlva, amikor még ő maga sem fogalmazta meg ezt magában. Ilyenkor mi már elkezdünk fejleszteni, javaslatokat tenni, és olyan megoldásokat kidolgozni, amelyek később számára is értéket teremtenek.
Az elektromobilitás is így indult: a partner még nem látta, hogy ebbe az irányba fog fejlődni, mi viszont már elkezdtük a fejlesztéseket. Ma nehézgépjárművekhez, buszokhoz gyártunk beépülő alkatrészeket, és az itt megszerzett tudást igyekszünk kamatoztatni a hidrogéntechnológiák terén tett fejlesztéseink során. Közel húsz éve fejlesztünk ezen a területen, és meggyőződésünk, hogy a hidrogén az egyik lehetséges jövőbeni iparág. Ezért mindig igyekszünk néhány évvel előrébb járni — a saját technológiánkban és a kollégáink tudásában egyaránt.
Kollegáinkkal jelenleg két darab hidrogénes hulladékgyűjtő jármű fejlesztésén dolgozunk, melynek prototípusait reményeink szerint még az idei évben be tudjuk mutatni. Nem megyünk szembe a trendekkel; inkább igyekszünk megelőzni, felkészülni ezekre. Ha olyan megoldást tudunk nyújtani, amely a partnernek megtérül, akkor ő maga is érdekelt lesz a beruházásban. Természetesen mindig figyelembe kell venni az aktuális gazdasági helyzetet, de a döntés alapja az, hogy világosan megmutatjuk: egy fejlesztés milyen megtérülést hoz.
Többször tettünk már olyan javaslatokat, amelyek energia-megtakarítást eredményeztek. Ezeket mindig számokkal támasztjuk alá, hogy a vezető pontosan lássa, milyen előnyökkel jár a beruházás. Egy magasraktári rendszer esetében például a fékezési energiát korábban fékellenállásokkal „elégették”. Mi erre egy szuperkondenzátoros energiatároló rendszert fejlesztettünk, melynek alkalmazásával a hajtásrendszer energiafelhasználását 27%-kal tudtuk csökkenteni. Egy apró ötlet volt — de megvalósítottuk, és a vezető azonnal látta a benne rejlő értéket.
Ez a szemlélet jellemez minket: előre gondolkodunk, javaslunk, fejlesztünk, és olyan megoldásokat teszünk le az asztalra, amelyek valódi, mérhető előnyt jelentenek a partnereinknek. Ezért bíznak bennünk, és ezért tudunk hosszú távon stabil, értékteremtő kapcsolatokat építeni.
A mai gazdasági környezetben sok cég a túlélésre játszik. Önök inkább védekeznek vagy támadnak? És mit jelent ez a gyakorlatban a következő 1–2 évben?
– A működésünkben mindig egyszerre van jelen a támadás és a védekezés. A belső gazdálkodás természetesen takarékosságra int, ugyanakkor a külső környezet arra kényszerít bennünket, hogy fejlődjünk, előre menjünk, és új területeket nyissunk meg. A béreket emelnünk kell, ha meg akarjuk tartani az értékes kollégáinkat; fejlesztenünk kell, ha költséghatékonyan akarunk működni.
Jelenleg is zajlik egy új csarnok építése, és új technológiákat vásárolunk, hogy partnereinket még gazdaságosabban és hatékonyabban tudjuk kiszolgálni. A magyar piac azonban rendkívül hektikussá vált. Az ipari beruházások száma visszaesett, vagy olyan beruházások valósulnak meg, amelyeket nem Magyarországról irányítanak, és nem magyar beszállítókra támaszkodnak. Ez komoly hátrányt jelent a hazai gazdasági szereplőknek.
Ennek következtében az árbevételünk 70–80%-a már exportból származik, mert a magyar piacon jelenleg stagnálás és kivárás tapasztalható. A helyi kamarában sokat beszélgettünk erről, és közösen dolgozunk azon, hogy a régió és az ország vállalkozásai nagyobb szerepet kapjanak a hazánkban zajló beruházásokban. A kamarában elindult egy új irányvonal, amelynek most adjuk meg a bizalmat — majd kiderül, mennyire lesz működőképes. Mi jó kapcsolatot ápolunk velük, és fontosnak tartjuk, hogy a kamara érdekérvényesítő szerepe érvényesüljön.
Jelezzük a problémákat, az aggályokat, a tapasztalatokat, ők pedig továbbítják ezeket az országos kamarának, amely a döntéshozók felé közvetíti a visszajelzéseket. Bízunk benne, hogy ezek a folyamatok idővel hatékonnyá és gyorssá válnak, valamint normalizálódnak is. Addig pedig marad a kettős stratégia: belül takarékosság, kívül előre menekülés — fejlesztéssel, beruházással, új piacokkal és stabil, hosszú távú gondolkodással.
Mit tanult a legnehezebb vezetői helyzetéből – és ma már mit csinálna teljesen másképp?
– Sok nehéz helyzet volt. Szerintem minden vezetőnek vannak olyan pillanatai, amikor komoly terheket kell cipelnie. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy legyenek olyan szakmai közösségek, amelyekhez támaszként fordulhatunk. A kamarában például van egy olyan üzleti kör, ahol őszintén tudunk beszélgetni, tanácsot kérni, és ahol valódi segítséget kapunk egymástól. Ugyanezért értékes számomra a Dél-Dunántúli Gépipari Klaszter, amelynek egyik alapító tagjai vagyunk.
A klaszter lényege éppen az együttműködés: benchmarking üléseken közösen tesszük felszínre a nehéz témákat, átbeszéljük a kihívásokat, és egymás tapasztalataiból tanulunk. Ezek a közösségek „átrendezik” az embert — vezetőként sokszor egyedül érezzük magunkat a döntéseinkkel, de itt kiderül, hogy mások is hasonló, vagy ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. A COVID-helyzet mutatta meg igazán, milyen erős ez a szakmai összefogás.
Teljesen új helyzettel álltunk szemben, senkinek nem volt rutinja benne. Mégis, egymásnak adtuk a tippeket, megoldásokat, és közösen állítottunk össze olyan pandémiás terveket, amelyeket egyedül talán egyikünk sem tudott volna megalkotni.
Ezekből később országos kamarai ajánlás lett — ami jól mutatja, milyen ereje van annak, ha a gazdasági szereplők összefognak. Vezetőként nap mint nap találkozunk nehézségekkel — gazdasági kihívásokkal, munkaerőpiaci kérdésekkel, váratlan helyzetekkel.
De ha van egy közösség, amelyben meg lehet osztani a terheket, ahol őszintén lehet beszélni, és ahol a tapasztalatok összeadódnak, akkor ezek a nehézségek sokkal gyorsabban és könnyebben átlendíthetők.
Ha egy fiatal mérnök ma belép a Kontakt-Elektro-hoz, miben más karrier vár rá, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?
– Ma már sokkal nagyobbak a lehetőségeink, mint korábban. Rengeteget fejlődtünk, rengeteget változtunk, és ezzel együtt sokkal izgalmasabb szakmai kihívásokkal találkozunk. Olyan projekteken dolgozunk, amelyekről 15–20 évvel ezelőtt legfeljebb álmodni mertünk volna: Izraelben építünk technológiát, Amerikában, Kanadában, Szingapúrban tervezünk rendszereket. Ez természetesen rengeteg utazással és terheléssel jár, de olyan szakmai kihívásokat hoz, amelyek valódi fejlődést jelentenek mindenkinek.
A cég és a szervezet is úgy nőtt, hogy ezeknek a kihívásoknak meg tudunk felelni. Külön büszkeség számomra, hogy az amerikai multinacionális partnerünk már több projektre is minket választott — látják a hozzáállásunkat, a szakmai rátermettséget, és ez óriási visszajelzés a csapatnak és a cégnek egyaránt. Mindig azt mondom a fiatal mérnök kollégáknak: amit most látnak, amiben most dolgoznak, az egy adottság, egy lehetőség. Használják ki.
Mi, akik a kezdetekkor voltunk itt, dolgoztunk konténerből is, mert még méretes irodánk sem volt. Éppen ezért fontos, hogy értékeljék azt a környezetet, azt a technológiai hátteret, és azt a szakmai színvonalat, amelyben ma dolgozhatnak. És igen: munka, munka, munka. Ez az alapja mindennek. De ha valaki beleteszi a munkát, akkor ma már olyan távlatok nyílnak meg előtte, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
Az automatizáció és az energiaátmenet közepén hogyan lehet egyszerre hatékonyabbnak és emberibbnek maradni egy ipari vállalatként?
– Emberileg mindenképpen azok maradtunk, akik mindig is voltunk. Bár ma már körülbelül száztizenöt fővel dolgozunk, és nem vagyunk klasszikus értelemben vett családi vállalkozás, a légkörünk mégis családias. Ez egy olyan értékrend, amelyet minden új kollégának, beszállítónak és partnernek igyekszünk átadni. A közvetlenség, a tisztelet és az egymásra figyelés nálunk nem üres szólam, hanem a mindennapi működés része.
Az energiaátmenet területén rengeteget fejlesztünk. Számunkra kiemelten fontos, hogy a telephelyünk is minél kisebb energiaköltséggel működjön, hiszen minden külső költség közvetlenül befolyásolja a rezsióradíjat és azt, milyen árszínvonalon tudjuk kiszolgálni a partnereinket. Ezért törekszünk arra, hogy a költségeinket alacsonyan tartsuk — és ebben a környezettudatosság és a „sváb észjárás” egyszerre jelenik meg.
Telephelyünkön már 15 éve hőszivattyús rendszerekkel fűtünk, napelemes rendszereket használunk, és a vízgazdálkodásra is figyelünk: például ciszternavizet használunk az öblítéshez. Ezek egyszerre jelentenek környezeti felelősséget és költségmegtakarítást. Hiszek abban, hogy ezek a beruházások nemcsak házon belül fontosak, hanem jó példaként szolgálnak az ipari partnereink számára is — és sok esetben üzleti lehetőségeket is teremtenek.
Négy évvel ezelőtt például elindítottunk egy informatikai csapatot, amely energia-monitorozási, MES és WMS-rendszereket fejleszt. Az energia-monitorozás óriási segítség: rengeteg jó döntést lehet meghozni általa, csökkenthetjük a hálózat terhelését, energiát takaríthatunk meg, és ezekből a megoldásokból konkrét projektek születnek.
A technológia, a környezettudatosság és a gazdasági racionalitás így találkozik — és ez hosszú távon is versenyelőnyt ad. A lényeg: emberiek maradtunk, közben pedig folyamatosan fejlesztünk, takarékoskodunk, újítunk és tanulunk. Ez a kettő együtt teszi lehetővé, hogy stabilak maradjunk, növekedjünk, és olyan munkahelyet teremtsünk, ahol jó dolgozni — és ahol a jövő kihívásaira is fel vagyunk készülve.
Mi az az egy mondat, amelyet a legszívesebben hallana egyszer egy kollégájától vagy partnerétől a Kontakt-Elektro kapcsán – és amiért úgy érezné, hogy tényleg megérte az egész út?
– Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert partnereinktől valóban sok pozitív visszajelzést kapunk — akár levélben, akár személyesen. De számomra a legfontosabb visszaigazolás mégis az, hogy a vevőink döntő többsége visszatérő vevő. Ez mutatja meg igazán, hogy amit csinálunk, azt nem csináljuk rosszul. Természetesen mindig lehet jobban, és vezetőként az a feladatom, hogy folyamatosan fejlesszem a működésünket. A kollégáimmal együtt ezen dolgozunk nap mint nap. A munkatársainkkal is igyekszünk sokat beszélgetni, figyelni rájuk.
Több nyugdíjas kollégánk van, akik a mai napig visszajárnak hozzánk — számomra ez is egy nagyon erős visszajelzés. Ha valaki nyugdíjasként is szívesen tér vissza ebbe a közösségbe, az azt jelenti, hogy jól érezte magát közöttünk, és valamilyen szinten elégedett volt azzal, amit itt kapott. Természetesen mindenki szeretne minél több pénzt keresni és minél több szabadidővel rendelkezni — ez érthető, és nem mindig teljesül maradéktalanul. De én azt gondolom, hogy legalább ilyen fontos az is, hogy valaki jó környezetben dolgozhasson, megbízható munkahelye legyen, és megbízható partnereknek végezzen értelmes, jó munkát.
Nálunk ezek a feltételek adottak. A kollégáktól szívesen fogadok olyan visszajelzést, hogy „jó itt dolgozni”. És ezt szerencsére gyakran el is mondják. Van egy stabil gárdánk: a 115 főből sokan 20, 30, sőt 40 éve itt dolgoznak. A fiatalok természetesen gyakrabban váltanak, ez a generációs sajátosság. De összességében úgy érzem, hogy nálunk egy erős, összetartó közösség alakult ki.
Kollegáinkkal nap mint nap a jövőnk megalapozásán dolgozunk. Magunkénak valljuk Woody Allen megfogalmazását: „foglalkoztat bennünket a jövő, mert életünk hátralévő részét abban kívánjuk eltölteni.”
