A pécsbányai erdőben zajló fakitermelés hónapok óta aggodalommal tölti el a környéken élőket, ezért július 9-én bejárást tartott a Mecsekerdő Zrt., ahol szakemberek válaszoltak a felmerülő kérdésekre.
A terület határainak tisztázása után kiderült: a parkerdőn túli részek nem természetes erdők, hanem korosztályos állományok, főként 70 évnél idősebb tölgyekkel. Bár a tölgy kiemelt érték, a gyérítések során ebből is vágnak ki, hogy hosszú távon stabilabb, egészségesebb erdő alakulhasson ki.
A jelenlegi beavatkozás növedékfokozó gyérítés, amely a fák növekedését, a koronaszerkezet javítását és a természetes felújulást segíti. Ezt később fokozatos felújító vágás követi, amely 20 éves ciklusokban, kisebb „pogácsaszerű” területeken történik. Bár a látvány sokszor riasztó, a szakemberek szerint a beavatkozások célja a hosszú távú erdőmegőrzés, különösen a tartós szárazság miatt. A kivágott fák helyén maradó állomány több vízhez jut, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szárazságtűrő fafajok.
A gépi fakitermelés okozta szélesebb nyomvonalak szintén sokakat zavarják, ám a szakmai indoklás szerint a nagy gépek kevésbé tömörítik a talajt, és biztonsági szempontból is szükségesek. A bejárás során a résztvevők új nézőpontot kaptak: ami ma pusztításnak tűnik, az évtizedek múlva az erdő megújulását szolgálhatja. A párbeszéd mindkét fél számára fontos, hiszen az erdészet célja a diverz, ellenálló erdei rendszerek kialakítása, miközben a helyiek jogosan kíváncsiak a miértekre. A jövő kulcsa a nyitottság és az együttműködés.
Fotó és forrás: a Pécsbányai Közösségi Ház Facebook‑oldalán megjelent, Mánfai Alice által készített írás alapján.
