Urunk Színeváltozásának ünnepe minden esztendőben arra emlékeztet, hogy a teremtett világ mélyén ott munkál az isteni átalakulás ereje. A Tábor hegyén történt metamorphószisz – ahogyan a görög hagyomány nevezi – Jézus isteni dicsőségének felragyogása volt, amelyet az Újszövetség őrzött meg számunkra. A latin transfiguratio kifejezés is ezt a fényben való átformálódást hordozza. Krisztus színeváltozásának ünnepét III. Kallixtusz pápa tette hivatalossá, amikor 1456. augusztus 6-án Rómában hírét vette, hogy Hunyadi János és Kapisztrán Szent János felszabadították Nándorfehérvárt a török ostrom alól.
E napon a szőlő és más gyümölcsök megáldása jelképezi a világ végső átalakulását Krisztusban. A balatoni borvidék szőlőhegyei – Bazsi, Csácsbozsok, Kemendollár, Förhénc, Gálosfa, Balatonboglár – bensőségesen ünneplik ezt az időszakot, amikor a szőlőfürt színében is elváltozik. A nagykátai hagyomány szerint ilyenkor kap színt a szilva és a szőlő, míg Szegeden, Kiskunfélegyházán és Kunszigeten úgy tartják, hogy ekkor kezd tarkulni a fürt, ahogyan az isteni szőlőtő is átváltozott a Tábor hegyén. A hegyközségek kápolnákat emeltek a tiszteletére, és Transfiguratio‑kép függ a mohácsi Gyümölcsoltó Boldogasszony‑kápolna falán is. Sióagárdon egy korán érő fajta neve is: úrszíneváltozási szőlő.
Ezen a napon – lehetőleg már új borral – misét szolgálnak és búcsút ünnepelnek, hálát adva a szép termésért és a jó szüret reményéért. A színeváltozás fénye így nemcsak a hegyekre, hanem a szívekbe is beragyog.
Fotó: Pécsi Néprajzi Múzeum / Kurucz Réka
