In Memoriam Tillai Ernő (1927-2026)
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
A legkisebb településtől a nagyvárosokig mindenütt éltek és élnek olyan ikonok, akik meghatározó szerepet játszottak/játszanak a község/város életében. Közülük természetesen akadtak-akadnak szép számmal, akiknek hírneve túl nő településük határain. Ilyen nagyságtól búcsúztunk a pécsi köztemető kápolnájában, majd díszsírhelyén, ahol helyi fotóművész és lánya mondott búcsúbeszédet augusztus 17.-én, amikor Tillai Ernőtől vettünk végső búcsút.
Az evangélikus szertartás szerinti temetésen Ócsai Zoltán vezető lelkész búcsúzott meghatóan az elhunyttól, fölidézve hosszú és gazdag életútját, származási, családi-baráti vonatkozásait. Tillai Ernő Pécsett látta meg a napvilágot 1927. március 3.-án, felmenői svábok voltak, akik büszkék voltak származásukra, hitükre, dolgos életükre.

Jelen keretek között életútja legfőbb állomásait idézhetem fel, de ebből is látszik, mily gazdag örökséget hagyott maga után, hagyott miránk, utódokra.
A Pécsi Tudomány Egyetem magyar-olasz-filozófia-művészettörténet hallgatója lett a pécsi Széchenyi Gimnázium elvégzését követően 1945/46-ban, majd 1950-tól 1953-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar hallgatója, innen került át 1953-tól 1955-ig a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájába. 1968-ban pedig régi alma materében szerzett városépítés-városgazdasági szakmérnöki oklevelet – kora neves professzorai voltak a tanító mesterei.
Családjával Pécsett telepedett le fővárosi munkahelyei után 1955-től. A Pécsi Tervező Vállalat (a híres PTV) főépítészeként, igazgatójaként, majd építész-főmérnökeként, műterem vezetőjeként teljesedett ki szakmai pályafutása 1989-ig, amely túl nőtt mecsekaljai városunk határain. A MODULTERV-General Kft. műterem vezetőjeként tevékenykedett 1990-től.
Híres épületeinek e szeri, se száma mind városunkban, mind hazánkban. Már 1952-1954-ben részt vett a fővárosi Úri u. 6. és az Országház u. 18. rekonstrukciós munkálataiban, de nevéhez fűződik a Keszthelyi Posta, a Szekszárdi- és a Szombathelyi Művelődési Központ, a Budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Siófoki Hotel Ezüstpart tervezése, illetve rekonstrukciós munkálatai.

Pécsett a Creditanstalt-, az Inter-Európa Bank, a Konzum-, a Szliven- és a Domus Áruházak, a MATÁV székház tervezése kötődik nevéhez többek között. De ne feledkezzünk meg számtalan panel-ház tervezéséről sem, közülük az ún. „TV-ablakos-” és a „Pizsama Házak” lettek nevezetesek.
Széleskörű munkásságának másik fényes területe a fotóművészet volt, nemzetközi hírű fotóművésszé vált. Itthoni és külföldi útjain készített művészi fotóinak sokasága emelték azzá. E két területen számos egyéni és csoportos kiállítással büszkélkedhetett. Ezeken a területeken mind az országos, mind a helyi szakmai szervezetek vezetőségi tagjává választották, a honi szakmai- és közélet évtizedeken át elképzelhetetlen volt nélküle.
Már 1961-ben megkapta a lemagasabb szakmai elismerésként az Ybl Miklós-díjat, ezt tetézte annak másodszori elnyerése 1974-ben. (Közben ne feledkezzünk meg az 1972-es építészeti nívódíjról sem.) A római Collegium Hungaricum ösztöndíját 1967-ben nyerte el, 1981-ben könyvkiadói nívódíjat és Janus Pannonius-díjat kapott. Fotóművészi munkásságának jutalma az 1991-es nemzetközi MFIAP mesterfényképésze kitűntetés lett. Városa 2009-ben a TÜKE-díjjal jutalmazta, 2017-ben pedig Pécs Város Díszpolgára címét nyerte el.

Megjelent kötetei: „Városkép-városfotó” (1981), „A festői Pécs” (1999), „Fotográfiák, fotófestmények” (2019), „Házak, képek” (2023) és a „Keserédes korrajz” -ként meghatározott „Egyszer volt, nem úgy volt” (2025).
Amikor mind itthon, mid külföldön szakmai-, művészeti-, illetve közéleti fórumokon előadásokat tartott, fölszólalt, magas fokú szakmai tudásról, fölkészültségről tett tanúbizonyságot. E sorok szerzője először a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület elnökeként ismerte meg 1983-ban, amely egyesületnek örökös tiszteletbeli elnökeként haláláig tagja maradt, tanúságot téve mélységes lokálpatriotizmusáról.
Őhozzá minden kérdéssel lehetett fordulni. Közvetlensége, okos hozzászólásai, javaslatai vezetőségi üléseinken és a városi tervtárgyalásokon, tervbírálatokon mindig jelentőséggel bírtak még akkor is, amikor élete legvégén mindig gépkocsival szállítottuk kertvárosi lakásába, ahol a Felsőmalom utcai háza után élt második feleségével.
Később már betegségéről, de rendíthetetlen élni-akarásáról jöttek a hírek, míg 2026. augusztus 3.-án a megmásíthatatlanról szereztünk tudomást. Tillai Ernőtől családja – köztük öccse, Tillai Aurél Kossuth-és TÜKE-díjas karnagy, múzeológus-történész fia, Tillai Gábor –, a város polgármestere és kulturális alpolgármestere, városunk jelesei, barát-ismerős vettek részt nagy számban, a pécsi Evangélikus Kórus énekelt Lovász Péterné Balázs Magdolna vezényletével.

