PTE Gyakorló Babits Mihály Gimnázium közössége fájó szívvel búcsúzik Pfleger Ferenc volt pedagógusától, aki 2026. szeptember 3-án, életének 84. évében távozott közülünk. Olyan tanár ment el, akinek jelenléte évtizedeken át meghatározta az iskola mindennapjait – nemcsak a tantermekben, hanem a folyosókon, a beszélgetésekben, a diákok és kollégák életében is.
Keresztény világnézetét akkor is vállalta, amikor ezért nem járt elismerés. Büszkén mesélt arról, hogy a ferencesek esztergomi gimnáziumában érettségizett, majd Debrecenben szerzett diplomát. Tanári pályáját Tabon kezdte, 1971-től pedig a Babitsban tanított – több mint három évtizeden át. Matematika-fizika szakos tanárként mindkét tárgyat oktatta, de a matematika lett az igazi hivatása. Emelt szintű csoportok, fakultációk sora kötődik a nevéhez, és tanítványok százai viszik tovább azt a tudást, amelyet tőle kaptak. Többen közülük ma maguk is a gimnázium matematika tanárai – ez volt az egyik legnagyobb büszkesége.
Szigorú volt, de emberséges. Morgó stílusa mögött mindig ott volt a jóindulat, a segítőkészség, az a fajta nagyvonalúság, amely ritka kincs. Segített bárkinek: diáknak, kollégának, takarítónőnek, portásnak. Ha kellett, kiállt másokért – akár az iskola vezetésével szemben is. És ha vitatkozott, azt szenvedéllyel tette; ha tévedett, utólag képes volt elismerni. Ez tette őt igazi egyéniséggé.
Svábságára és magyarságára egyaránt büszke volt. Szívügyének tekintette a határon túli magyar fiatalok támogatását, osztályaival testvériskolai kapcsolatokat ápolt Kárpátalján és Erdélyben. Diákjai nemcsak matematikát tanultak tőle, hanem tisztességet, becsületet, felelősséget – és azt, hogy a magyarság nem földrajzi kérdés, hanem szívben hordozott kötelesség.
Nyugdíjasként is mindennap visszatért az iskolába ebédelni. Aztán egyszer nem jött többé.
