1843-ban egy halálra ítélt herceg beköltözött a párizsi Szajna egyik szigetének elhagyatott palotájába, hogy fegyverek és lovagpáncélok, valamint Rembrandt-festmények között vezessen egy olyan országot, amely akkoriban hivatalosan nem is létezett. A Hôtel Lambert a 19. századi Európa legkülönlegesebb kulturális menedéke lett: egy hely, ahol a hazátlan lengyel elit találkozott, ahol Chopin zongorázott, és amely még Jules Verne-t is megihlette.
Amikor Adam Jerzy Czartoryski herceg az 1830–31-es oroszellenes felkelés leverése után megérkezett Párizsba, hazájában, a felosztott Lengyelországban halálos ítélet várt rá. A herceg, az úgynevezett „Nagy Emigráció” egyik vezéralakja azonban nem adta fel: úgy döntött, ha fizikailag nem is, de kulturálisan és diplomáciailag megmenti nemzetét.
Pénzügyi áttörést meglepő módon a felesége és az anyósa hozott, akik hatalmas sikerrel kezdtek el befektetni a párizsi tőzsdén. Ennek köszönhetően 1843-ban a család megvásárolhatta a párizsi Île Saint-Louis szigeten álló, egykor pompás, de akkorra leromlott Hôtel Lambert nevű palotát. A cél az volt, hogy egyfajta emigráns kormányt és kulturális központot hozzanak létre.
Kincsek menekítése az oroszok elől
Még 1796-ban a herceg édesanyja, Izabela hozta létre az ország legfontosabb nemzeti múzeumát a Varsó melletti Puławyban. Amikor az orosz csapatok a felkelés idején parancsot kaptak a teljes gyűjtemény elkobzására, az idős hercegné egy vakmerő mentőakciót szervezett, és a kincseket darabokban, titokban csempészték ki az országból. Ezek a relikviák – ősi lovagpáncélok, zászlók, királyi ereklyék – végül a párizsi Hôtel Lambert termeiben egyesültek újra.
A palota a külföldi diplomaták számára egy évszázados múlttal rendelkező ország illúzióját keltette. A lengyel történelmi emlékek mellett olyan világhírű műkincsek is lógtak a falakon, mint Holbein, Cranach, vagy éppen Rembrandt festményei. Az épület hamarosan a párizsi lengyel emigráció szellemi központjává vált: megfordult itt a három nagy lengyel bárd (Adam Mickiewicz, Juliusz Słowacki és Zygmunt Krasiński), a szalonok állandó sztárja pedig nem más volt, mint a zseniális zeneszerző, Frédéric Chopin.
Fotó: Jules Vacquier / Frédéric ContetNemo kapitány, a lengyel bosszúálló
A lengyelek párizsi jelenléte és tragikus sorsa a francia társadalomban is mély nyomokat hagyott. Kevésbé ismert tény, de Jules Verne híres regényének, a Nemo kapitány (Húszezer mérföld a tenger alatt) 1868-as első vázlataiban a címszereplő még egy lengyel nemes volt, aki a családját ért tragédiát megbosszulva orosz hajókra vadászott a tengereken. Verne kiadója, Pierre-Jules Hetzel azonban politikai okokból nyomást gyakorolt az íróra, és végül rávette, hogy tegye anonimmá a karaktert – így lett a legendás kapitány származása és motivációja a végleges regényben rejtélyes és homályos.
A Hôtel Lambert kincsei végül 1876-ban tértek haza Lengyelországba, és ma a krakkói Czartoryski Múzeumban csodálhatók meg – többek között Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című mesterművével együtt. A párizsi palota, bár ma már nem látogatható a nagyközönség számára, örökre egy letűnt, de soha meg nem törhető nemzet szimbóluma marad a Szajna partján.
Forrás: Culture.pl
Címlapkép forrás: Culture.pl
