Különleges történeti értékű fényképsorozattal gazdagodott a Pécsi Egyházmegyei Levéltár. A mözsi plébániáról bekerült, hét darabból álló arcképgyűjtemény egy olyan pap életútját tárja elénk, akinek szolgálata, közéleti szerepvállalása és személyes sorsa egyaránt figyelemre méltó. A képeken szereplő Pártos (született Punczmann) Zsigmond életének több mint fél évszázada követhető nyomon, 18 éves korától egészen idős éveiig.
A levéltári kutatás során feltárt dokumentumok alapján kirajzolódik egy olyan lelkipásztor alakja, aki nem csupán egyházi szolgálatával, hanem a helyi közösségek építésével, az oktatás támogatásával és a magyar nemzeti eszme iránti elkötelezettségével is nyomot hagyott a Dél-Dunántúl történetében.
Pártos Zsigmond 1847. április 9-én született Apatinban, német ajkú családban. Középiskolai tanulmányait a pécsi ciszterci főgimnáziumban végezte, majd a Pécsi Püspöki Szemináriumban készült a papi hivatásra. Pappá 1870. augusztus 1-jén szentelték fel. Első szentmiséjét Pellérden mutatta be, majd több településen teljesített segédlelkészi szolgálatot, köztük Bodonyban, Rácpetrén, Zombán, Pécsváradon és Szekszárdon.
Életének egyik fontos fordulópontját jelentette, amikor 1876-ban a Punczmann családnevet magyarosítva felvette a Pártos nevet. A névmagyarítás kérdése később is szívügye maradt, olyannyira, hogy a témában könyvet is írt, és publicisztikáiban is rendszeresen foglalkozott vele.
Legjelentősebb szolgálati éveit Várdombon és Mözsön töltötte. Várdombi káplánként nem csupán lelkipásztori munkájával tűnt ki, hanem önzetlen jótékonyságával is. Saját költségén biztosított ruházatot iskolás gyermekek számára, szerepet vállalt az új iskolaépület létrehozásában, és sokat tett a település oktatási és vallási életének fejlesztéséért. Nevéhez fűződik a templom megújítása, valamint a hitélet és a közösségi rend megerősítése is.
1895-ben Mözs plébánosa lett, egy évvel később pedig szekszárdi kerületi esperessé és egyházkerületi tanfelügyelővé nevezték ki. Munkáját hosszú éveken át nagy megbecsülés övezte. A helyi olvasókör elnökeként is aktívan részt vett a közösségi élet szervezésében. Hívei szeretettel és tisztelettel vették körül, amely jól mutatja, milyen erős kapcsolatot alakított ki a rábízott közösségekkel.
Pártos Zsigmond nemcsak gyakorlati ember és lelkipásztor volt, hanem aktív tollforgató is. Publicisztikái vidéki és országos lapokban egyaránt megjelentek, emellett egyházi beszédei is nyomtatásban láttak napvilágot. Szónoklatait kortársai különösen nagyra értékelték, hiszen közérthetően és meggyőzően tudta megszólítani hallgatóságát.
1915-ben, negyvenöt évnyi papi szolgálat után visszavonult, és Pécsre költözött. Nyugdíjas éveit már csendesebben töltötte, de papi hivatásától ekkor sem szakadt el. Aranymiséjét 1920-ban Pellérden tartotta, ott, ahol ötven évvel korábban papi pályafutása megkezdődött.
Életének utolsó napjai mély hitről tanúskodnak. 1923 augusztusának elején még misézett, majd állapota hirtelen romlani kezdett. A korabeli beszámolók szerint a rózsafüzér és a Mindenszentek litániájának elimádkozása után csendesen távozott az élők sorából. 1923. augusztus 7-én hunyt el, életének 77., papságának 53. évében.
Különös érdekesség, hogy életében többször is visszatért a hetes szám. Születésének, halálának és életkorának körülményei egyaránt ehhez a számhoz kapcsolódtak, amit már kortársai is számon tartottak. Bár hosszú és eredményes életpályát tudhatott maga mögött, anyagi javakat nem hagyott hátra. Szegénységben hunyt el, hagyatéka nem maradt, temetési költségeit pedig végül a pécsi püspök előlegezte meg.
A Pécsi Egyházmegyei Levéltárba került hét fénykép azonban máig megőrizte emlékét. Az arcképek nem csupán egy ember öregedését dokumentálják, hanem egy olyan papi hivatás történetét is, amelyet a szolgálat, a közösségépítés, a művelődés támogatása és a hit iránti elkötelezettség határozott meg. A különleges fényképsorozat így nemcsak egy család vagy egy plébánia múltját, hanem a pécsi egyházmegye történetének egy fontos fejezetét is megidézi.
Fotó: Pécsi Egyházmegyei Könyvtár Facebook oldala
