Bár a madarak énekét leggyakrabban a tavaszi párkereséssel és a költési időszakkal azonosítjuk, a természet ősszel és télen sem némul el teljesen. Novemberben is találkozhatunk olyan kitartó énekesekkel, amelyek nem a szerelmet, hanem sokkal inkább a létfontosságú táplálkozóterületüket védik a riválisoktól a fagyos hónapok előtt.
Territóriumvédelem és túlélés a hidegben
A költési szezon lecsengésével a madarak túlnyomó többsége elhallgat, ám akadnak kivételek. A Magyar Madártani Egyesület (MME) adatai szerint a hazánkban gyakori vörösbegy az egyik legfőbb példa erre: novemberben és a téli hónapokban is rendszeresen hallatja dallamát. Ekkor azonban már nem a párválasztás a cél, hanem a saját kis téli territórium kijelölése és védelme. Érdekesség, hogy a vörösbegyeknél a hímek és a tojók egyaránt énekelnek, így mindkét nem képes megvédeni a táplálékszerzéshez elengedhetetlen területet.
Az apró ökörszem és más téli szólisták
A vörösbegy mellett a pillekönnyű, de rendkívül hangos ökörszem is hallatja gyors trilláit a sűrű bokrosokban. A méretéhez képest meglepően erőteljes hang hasonlóképpen a helyi készletek és a kedvező táplálkozóhelyek megóvását szolgálja.
Eközben a fekete rigók az enyhébb, városi mikrokörnyezetben szólalhatnak meg a megszokottnál korábban a mesterséges fények hatására, a csilpcsalpfüzike pedig késő ősszel is emlékeztet minket névadó, csilp-csalp hangjára. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a cinegék és más telelő fajok ekkor már főként a csapathoz tartozást segítő kapcsolattartó és riasztóhangokat használják a komplexebb ének helyett.
Forrás: National Geographic Magyarország / Jeki Gabriella
Címlapfotó: iNaturalist / Wikimedia Commons
