A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán a nyár nem a csendes uborkaszezonról szól, hanem a közösségi élményekről, a hagyományok újragondolásáról és izgalmas szakmai programokról. Az idei kínálatban a Múzeumok Éjszakája mellett egy különleges, megújult szentivánéji tűzugrás, a mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódó események, valamint egy pécsieket megszólító közösségi kiállítás előkészítése is kiemelt szerepet kap. De hogyan lehet egy több tízezres gyűjteményt újra és újra élővé tenni a látogatók számára? Milyen új ötletekkel próbálják megszólítani a családokat, a fiatalokat és a helyi közösségeket? Ezekről beszélgettünk a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának vezetőjével, Dr. Kurucz Rékával.
Idén nyáron mi az a program a JPM Néprajzi Osztályán, amire már most azt mondják: ez lesz a szezon egyik csúcspontja?
– A Múzeumok Éjszakája minden évben kiemelt jelentőségű esemény, talán a legfontosabb esemény minden múzeum életében. A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy évről évre tartalmas és változatos programmal várjuk a látogatókat. Ennek két oka volt: egyrészt voltak olyan, már jól bevált programelemek, amelyeket a látogatók kifejezetten vártak, és rendszeresen visszatértek miattuk; másrészt fontos volt számunkra, hogy a kínálat ne váljon egyhangúvá, ezért minden évben frissítettük és bővítettük a programot.
Idén június 20-án 16 órakor nyitottuk meg kapuinkat a Természettudományi Osztállyal közösen. Tudatos döntés volt, hogy a hivatalos, 18 órás kezdés előtt már fogadtuk a látogatókat, hiszen így a kisgyermekes családok – akik évről évre visszatérő vendégeink voltak – valóban részt tudtak venni a számukra is élvezhető programokon.
Külön szeretném kiemelni, hogy egy előadással is készültünk a trikolór témájában, amely a jelenlegi időszaki kiállításainkhoz kapcsolódott. A tárlat kurátora Bálizs Beáta kolléganőm volt, aki egy OTKA-pályázat keretében többéves kutatómunkát végzett, és ennek eredményeit egy kiállítás formájában is bemutatta. Az előadás ezt a kutatást egészítette ki és mélyítette el.
A Néprajzi Osztályon évek óta élénk népzenei élet zajlott, ezért külön öröm volt számunkra, hogy idén is megvalósulhatott egy népzenei lemezbemutató koncert az NKA támogatásával. Sebestyén István kakasdi mesemondó, aki tavaly vett részt először a programon, idén is visszatért hozzánk. Emellett természetesen a jól ismert, hagyományos programjainkkal is vártuk a látogatókat, mint például az almasütés, a „varázs parázs” vagy a népi étkek kóstolója.
Van olyan idei nyári esemény, amitől azt várják, hogy „meglepi” a pécsieket – akár témában, akár formában?
– Idén több olyan nyári eseményünk is lesz, amelyek korábban nem szerepeltek a megszokott programkínálatban. Az egyik szakmai jellegű. Néprajzi múzeumként fontos feladatunk, hogy a múzeumi gyakorlatukat végző egyetemisták részére helyszínt és szakmai hátteret biztosítsunk. Leendő néprajzkutatók, néprajz szakos hallgatók érkezhetnek hozzánk, és idén először egy kéthetes időintervallumban egyszerre várjuk őket. Ez számunkra is fontos mérföldkő, kíváncsian várjuk a tapasztalatokat. Emellett szeretnénk kapcsolódni a mohácsi csata 500. jubileumához is. Ennek részeként augusztus 28-án, a csata előestéjén, egy délutáni programra várjuk Dr. Juhász Katalint és G. Szabó Zoltán néprajzkutatókat. Utóbbi korábban Néprajzi Osztályunk muzeológusaként dolgozott, így külön öröm számunkra a visszatérése. A program interaktív formában valósul meg, amelyre minden korosztályt várunk. A folklórban fennmaradt, a mohácsi csatához kötődő emlékeket mutatják be, valamint olyan gyűjteményi tárgyakat is előveszünk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a csata történetéhez. Ilyen például az a különleges faragott bot, amelyre a mohácsi csata történetét vésték rá. Törekszünk arra, hogy minél több, a témához kötődő muzeális tárgyunkat láthatóvá tegyük ezen az alkalmon. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy múzeum alapvető feladata a tárgyak őrzése és bemutatása, és számunkra is az a cél, hogy a gyűjteményünkben található műtárgyakat minél szélesebb közönség számára tegyük láthatóvá. Ezeket a tárgyakat azonban mindig valamilyen történethez, konkrét eseményhez kell kapcsolnunk, valamilyen kontextusba helyeznünk, hiszen így válnak igazán érthetővé és érdekessé. Jelenleg 35 699 darab műtárgyat őrzünk. Ez a szám folyamatosan változik, de jól mutatja, hogy lehetetlen lenne mindet egyszerre bemutatni. A gyűjteményeknek általában csak egy nagyon kis százaléka kerül egyszerre kiállításra: a Néprajzi Osztály tárgyai közül is sok látható az állandó kiállításainkon, itt helyben a Néprajzi Osztályon, vagy például a Széchenyi tér 12. szám alatti Genius Loci tárlatban, illetve vidéki tájházakban is vannak kölcsönzött darabjaink. A műtárgyak legnagyobb része azonban értelemszerűen a raktárakban található. Éppen ezért igyekszünk olyan eseményeket és aktuális témákat találni, amelyekhez kapcsolódva elő tudunk venni olyan tárgyakat is, amelyek egyébként nincsenek kiállítva. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a nagyközönség olyan műtárgyakat is megismerjen, amelyek a mindennapokban rejtve maradnak, és így a gyűjtemény gazdagságából is többet tudunk megmutatni.
Mi volt az idei nyári kínálat legmerészebb ötlete, ami végül zöld utat kapott?
– A Múzeumok Éjszakájához kapcsolódott egy olyan kezdeményezés is, amely számomra különösen fontos volt: a tűzugrás újragondolt formában tért vissza. Ennek a programnak korábban a Természettudományi Osztály udvara adott otthont, ám az elmúlt évek költözései és visszaköltözései miatt ott már nem volt lehetőség a hagyomány folytatására. Így került át hozzánk, a Néprajzi Osztály udvarára, ahol azóta is rendkívül népszerűvé vált. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a látogatók száma évről évre nőtt, és a program már egy nagyobb teret is megérdemelt.
Ezért idén a Káptalan utca 5. szám alatti udvarban, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóságának udvarán valósult meg a tűzugrás, új formában és kibővített tartalommal. Fél 11-től vártuk a látogatókat, ahol a korábbinál nagyobb máglyát tudtunk rakni, az eseményt pedig a Mecsek Táncegyüttes és a Tiszta Forrás Zenekar közreműködése tette még hangulatosabbá. Bízom benne, hogy ez az új helyszín és forma hagyományteremtővé válik.
Természetesen a jól ismert programelemek sem maradtak el: 21 órakor a gyerekeket és családokat a Néprajzi Osztályon vártuk a „Varázsparázs” programra, ahol almát sütöttünk, és Burján István nyugalmazott muzeológus tartott előadást. Maga a szentivánéji tűzugrás azonban idén új köntösben és új helyszínen jelent meg. A Mecsek Táncegyüttes segítségével olyan, Szent Iván éjszakájához kapcsolódó szokásokat is bemutattunk, amelyek korábban nem kaptak hangsúlyt, emellett tűz körüli táncházzal is készültünk. Ez egy új irányt jelentett, és nagyon bízom benne, hogy a közönség is ugyanúgy megszereti, mint a korábbi évek hagyományos programjait.
Ha végig kellene menni az idei nyári programokon, melyik az, amitől a leginkább azt remélik: „na, ez új közönséget is behoz”?
– A mohácsi programra gondolok itt elsősorban, tehát az augusztus 28-i előadásra. A Múzeumok Éjszakáján nagy örömünkre évről évre sok visszatérő látogatónk van; ez egy jól bevált program, amely reményeink szerint új érdeklődőket is bevonz. A nyár folyamán elsősorban turisták érkeznek hozzánk, és az iskolai időszak végétől nyilván jóval kevesebb a gyermekcsoport. A múzeumpedagógiai foglalkozások nagy részét Burján István nyugalmazott muzeológus kollégánk tartja, de én magam is rendszeresen vezetek ilyen alkalmakat, és Bálizs Bea kolléganőnk is tartott foglalkozásokat az időszaki „Trikolór történelem – Kortalan hazafiságunk kincsei és kacatjai” című kiállításhoz kapcsolódóan. Nyáron Pécs valamelyest kiürül, és a szabadságok miatt mi is egy nyugodtabb, háttérmunkára alkalmasabb időszakba kerülünk. Ez az az idő, amikor több időt szentelhetünk olyan szakmai feladatoknak, amelyekre év közben kevesebb idő jut: például egy következő időszaki kiállítás előkészítésére, a gyűjtemény adattári és tudományos feldolgozására, vagy éppen a saját néprajzi kutatásaink terepmunkájára. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyek hosszú távon meghatározzák a múzeum szakmai minőségét. Éppen ezért gondolom úgy, hogy az augusztus végén megvalósuló, a mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódó program valóban aktuális és különleges. Olyan esemény, amely ebben a nyári, csendesebb időszakban is kiemelkedő figyelmet érdemel, és meggyőződésem, hogy nagy érdeklődést fog kiváltani.
Idén nyáron inkább a hagyományos múzeumi élmény dominál, vagy van benne tudatosan egy kis fesztiválosabb hangulat is?
– A mi állandó kiállításunk már régebbi, ezért a látogatók megszólításában kiemelt szerepe van az időszaki kiállításoknak és a különféle programoknak. Bálizs Beáta kolléganőm például nagyon ügyesen szólította meg a közönséget a legutóbbi időszaki kiállításával, amelyhez fotópályázatot is kapcsolt. Olyan korosztályokat ért el ezzel, akik egyébként ritkán jönnek be spontán a múzeumba. A megnyitó is rendkívül sikeres volt, hiszen a pályázat eredményhirdetése és a díjátadó is ekkor zajlott. A másik lehetőségünk az, hogy olyan programokat szervezünk, amelyek ugyan kapcsolódnak a gyűjteményünkhöz, de valamilyen pluszt is adnak. Ezek lehetnek ismeretterjesztő vagy tudományos előadások, koncertek, családi programok. A családi eseményeket többnyire a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósítjuk meg, és igyekszünk interaktív foglalkozásokat kínálni: kézműveskedést, táncházat, népi játékokat. A Múzeumok Éjszakája különösen erős fesztiválhangulatot teremt. Ilyenkor sok a látogató, szól a zene, rengeteg a kézműves lehetőség. A Majsi Német–Magyar Kulturális Egyesület tagjai például minden évben visszatérnek hozzánk, idén gyöngyékszer-készítéssel készülnek és szerelmi bájitalt is lehet készíteni gyógynövények felhasználásával. Polgár Zsuzsa is állandó vendégünk: a gyerekekkel és felnőttekkel mézeskalácsot díszít. Ezek a programok mindig nagy népszerűségnek örvendenek. A zene azonban az, ami a legerősebben megteremti a fesztiválhangulatot. Olykor spontán alakul ki táncház vagy közös éneklés nálunk, például egy kiállításmegnyitó után, amikor a népzenészek „ott felejtik magukat” az udvaron. Emellett a Déli Szél Népzenei Tanoda is évek óta működik nálunk, a Néptánccal a Gyermekekért Alapítvánnyal közös szervezésben. A Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően az oktatáson való részvétel ingyenes, csupán a múzeumi belépő megváltásához kötött. Ez egy rendszeresen visszatérő program, átlagosan havonta egyszer kerül megrendezésre és mára kialakult egy stabil közösség, amelyhez mindig csatlakoznak új érdeklődők is. A tanoda minden alkalommal egy nagy közös zenéléssel zárul, ami valódi fesztiválhangulatot teremt. Fontosnak tartom, hogy a múzeumban ne csak a vitrinek mögött lehessen találkozni a tárgyakkal. Nagy örömünkre az elmúlt két hónapban olyan gyermek és felnőtt viseleti darabok kerültek hozzánk – nem a gyűjteménybe, hanem kifejezetten múzeumpedagógiai célra –, amelyeket kézbe lehet venni, fel lehet próbálni. Ez egészen más élményt ad, mint a vitrinen keresztül szemlélni a tárgyakat. A gyűjtemény megtekintése mellett szívesen tartunk tárlatvezetést és múzeumpedagógiai foglalkozásokat, és igyekszünk olyan játszó- vagy öltözködős sarkot kialakítani, ahol a látogatók szabadon ismerkedhetnek a múzeumi térrel és a tárgyak világával olyan demonstrációs eszközökkel, amelyek hasonlítanak a műtárgyakra, de nem azok, így bátran kézbe vehetők, kipróbálhatók. Ez segít megérteni azt a világot, amelynek az „eredetijét” a vitrinek mögött őrizzük.
Van olyan program, amit idén különösen a pécsieknek „szántak” – nem turistás, hanem kifejezetten helyi közönségre szabva?
– Ha már a nyárról beszélünk, számunkra most a nyár legfontosabb feladata a munkacímen Tüke – a pécsi szőlőhegyek nyomában című közösségi kiállítás előkészítése. A felhívás nyár közepéig él, és mindenkit arra biztatok, hogy csatlakozzon hozzánk: hozzon be egy, a pécsi szőlőhegyhez kapcsolódó tárgyat, egy fotót vagy egy dokumentumot, és mesélje el a történetét. Ezt a kiállítást egy elnyert pályázat keretében, 2026 őszén szeretnénk megvalósítani. Amikor átnéztem a Néprajzi Osztály gyűjteményét, meglepve tapasztaltam, hogy mindössze egyetlen karton jelöl Pécs szőlőhegyeiről származó tárgyat: egy szőlőtaposó zsákot. Természetesen a Várostörténeti Osztálynak vannak további releváns anyagai, ezért a kiállítást Pásztor Andrea főmuzeológus kolléganőmmel (Várostörténeti Osztály) és Iványi Emese marketingfőosztály-vezetővel – aki egyébként sommelier is – közösen készítjük. A projekt eredetileg más felállásban indult, de különböző körülmények miatt végül hárman lettünk a kiállítás kurátorai. A felhívás lényege, hogy Pécs tulajdonképpen egy szőlőhegyre épült város. Rengetegen élnek ma is olyan épületekben, amelyek valaha présházak vagy pincék voltak, és sok család őriz olyan tárgyakat, amelyek a pécsi szőlőhegyek múltjához kötődnek. Mi ezekre a tárgyakra és történetekre vagyunk kíváncsiak. Július közepéig várjuk a beküldéseket: először egy fotót kérünk a tárgyról vagy dokumentumról, mellé pedig egy rövid történetet. Egy tárgy akkor válik igazán érdekessé, ha tudjuk, kié volt, miért őrizték meg, hol találták, milyen családi emlék kapcsolódik hozzá, és hogyan kötődik a pécsi szőlőhegyek világához. A célunk az, hogy ne csak mi, muzeológusok hozzuk létre ezt a kiállítást, hanem a pécsiekkel együtt alkossuk meg. Egy valódi közösségi tárlatot szeretnénk, amelyben megmutathatjuk egymásnak, mit jelent számunkra a pécsi szőlőhegy, a „tüke” identitás, és milyen tárgyak, emlékek élnek tovább a város lakóinak fiókjaiban, pincéiben, padlásain. Mi pedig – a beérkező tárgyak, történetek és dokumentumok alapján – hozzáadjuk azt a szakmai hátteret, amely szükséges ahhoz, hogy ebből egy élvezhető, tartalmas, mégis közösségi kiállítás szülessen. Nagyon kíváncsian várjuk, milyen anyagok érkeznek, és milyen kiállítás kerekedik majd ki ebből az együttműködésből.
Mi az idei nyár legnagyobb kihívása a szervezésben: a hőség, az időzítés, vagy inkább az, hogy túl sok jó ötlet közül kell választani?
– A Múzeumok Éjszakája kapcsán az időjárás a sok szabadtéri program miatt minden évben kihívást jelent. A tapasztalat az, hogy ha jó az idő, rengeteg látogatónk van; ha viszont esik az eső, akkor már sokkal inkább az derül ki, ki az, aki igazán elhivatott és vállalja az indulást. Mivel nálunk nagyon sok a szabadtéri program, minden évben végiggondoljuk az esőhelyszíneket, de kétségtelen, hogy a legszebb esték azok, amikor kellemes nyári meleg és enyhe szellő fogadja a látogatókat. A mi udvarunk árnyékos, így a nagy meleg még mindig jobb, mint a hideg, esős, zivataros idő. Rossz idő esetén mindig ott a kérdés: vajon hányan jönnek el? Ha sokan, aggódunk, hogy elférünk-e bent; ha kevesen, akkor pedig ott a csalódottság, hogy ennyi szervezés után nem úgy valósul meg a program, ahogyan megálmodtuk. Persze arra is volt már nemegyszer példa, hogy a programok közepén hirtelen leszakad az ég. Ilyenkor mindenki egyszerre próbál bepakolni, majd kissé ázottan és hely szűkében szorongva várjuk, hogy elálljon az eső. Ez is része a Múzeumok Éjszakája hangulatának. Ez az esemény mozgatja meg a legnagyobb tömeget, nemcsak a mi osztályunkon, hanem az egész Janus Pannonius Múzeumon belül. A tűzugrás pedig külön történet: ahhoz is jó idő kell, vagy legalábbis ne legyen eső vagy szélvihar. De a jó idő azért is fontos, mert ilyenkor a látogatók átsétálnak egyik osztályról a másikra. A Múzeumok Éjszakájának egyik legvarázslatosabb eleme, hogy éjszaka, sötétben, akár éjfélkor is meg lehet nézni a kiállításokat, és ilyenkor ugyanazoknak a tárlatoknak valahogy más a hangulata. Rendkívül sajnálom, hogy én magam nem tudom meglátogatni a többi osztály programjait, mert mindenki nagyon sokszínű és izgalmas kínálattal készül. Ha nem muzeológusként dolgoznék, biztosan végigjárnám az összes helyszínt és bejárnám az egész múzeumot.
Ha valaki csak egyetlen idei nyári JPM-programra tud elmenni, melyik legyen az – és miért pont az nem maradhat ki?
– A Múzeumok Éjszakája ismét megmutatta, milyen sokszínű programkínálattal készül a Janus Pannonius Múzeum, de a nyárnak ezzel koránt sincs vége. Ha egyetlen eseményt kellene kiemelnem a következő hetekből, akkor az augusztus 28-i, a mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódó programot ajánlanám. Különleges alkalom lesz, hiszen a folklórban fennmaradt emlékeket, ritkán látható muzeális tárgyakat és interaktív elemeket kapcsolunk össze, így a látogatók nemcsak hallhatnak a történelmi eseményről, hanem egészen más nézőpontból is megismerhetik azt.
Természetesen azt gondolom, hogy nemcsak a Néprajzi Osztály, hanem a Janus Pannonius Múzeum valamennyi osztálya kínál olyan programokat és kiállításokat, amelyekért érdemes ellátogatni hozzánk. A múzeum gyűjteményei együtt adják azt a sokszínű képet, amely Pécs történetét, kultúráját és természeti értékeit mutatja be. Bízom benne, hogy aki egyszer betér hozzánk egy programra, később a többi kiállítást és rendezvényt is felfedezi majd.
