Közel négy évtizedes lelkipásztori szolgálat után nyugdíjba vonult Sümegi Péter, a Szentlőrinc–Nagypeterdi Református Gondozó Egyházközség lelkipásztora. A 38 év alatt nemcsak gyülekezeteket épített, hanem generációk életében hagyott maradandó nyomot, miközben mindig ugyanaz vezette: a hit ereje és az emberek szolgálata.
Sümegi Péter Mohácson nőtt fel, egy mélyen vallásos családban. Életét már fiatalon meghatározták a történelem viharai és családját ért megpróbáltatások, amelyek végül a lelkipásztori hivatás felé terelték. A teológiai tanulmányok után első szolgálati helyére, Nagyvátyra került, majd Szentlőrincen is megkezdte munkáját.
Kezdetben szerény létszámú közösség fogadta, ám kitartó építkezéssel, személyes megszólításokkal és új kezdeményezésekkel sikerült új életet lehelni a gyülekezetbe. A rendszeres istentiszteletek, ifjúsági közösségek, bibliaórák, zenés alkalmak és közösségi programok révén egyre többen találtak vissza az egyházhoz. A rendszerváltást követő lelki megújulás időszakában a gyülekezet látványosan növekedett, a korábbi néhány aktív tagból idővel közel kétszáz egyházfenntartó közössége alakult ki.
A lelkipásztor szerint a gyarapodás mögött elsősorban Isten gondviselése állt, ugyanakkor fontos szerepet játszott a közösségért végzett kitartó munka és a család támogatása is. Felesége hitoktatóként, valamint a gyülekezeti háttérmunka szervezőjeként évtizedeken át segítette szolgálatát.
Az elmúlt években ugyan a vidéki elvándorlás és a koronavírus-járvány a gyülekezeti életet is jelentősen átalakította, Sümegi Péter mindvégig hitt abban, hogy Isten Igéje képes reményt és irányt adni az embereknek. Ma a Szentlőrinc–Nagypeterdi Református Gondozó Egyházközség több települést fog össze, és mintegy 240 egyházfenntartót számlál.
Nyugdíjas éveiben sem tervezi a teljes visszavonulást. Továbbra is a kertészkedés jelenti számára az egyik legnagyobb örömöt, különleges növényei és több mint hatvan éve gondozott kaktusza mellett szeretne több időt fordítani az olvasásra, festésre és egy könyv megírására is, amelyben a közel négy évtized lelkipásztori szolgálatának emlékeit örökítené meg.
Visszatekintve életére úgy fogalmazott: legnagyobb ajándéknak az Istennel való személyes kapcsolatot tartja. Meggyőződése szerint az ember életének igazi értelmét nem az anyagi javak, hanem a hit, a szeretet és a szolgálat adja. Ahogy fogalmazott: „A hit egy csoda, mint minden, ami Isten ajándéka.”
Cikk és fotó a baranyaref.hu cikke nyomán
