A pécsi ókeresztény sírkamrák a 4. században épültek Sopianae temetőjében, és ma az Itálián kívüli legnagyobb korai keresztény sírkomplexumnak számítanak . Közülük a Péter–Pál sírkamra a legismertebb: 1782-ben fedezték fel, és a freskóin Péter és Pál apostolok láthatók, amint egy krisztogramra mutatnak – Jézus korai szimbólumára .
A legenda szerint ez a sírkamra nemcsak temetkezési hely volt, hanem egyfajta titkos „hitüzenet” is a későbbi koroknak. A freskók elhelyezése, a szimbólumok és a bibliai jelenetek azt sugallják, hogy a pécsi keresztények így akarták megőrizni hitük lényegét egy olyan időszakban, amikor a vallási közösségek gyakran rejtve működtek.
A történet különlegessége, hogy a sírkamrák kétszintesek voltak: alul a temetkezés zajlott, felül pedig egy kis kápolna, ahol a család vagy a közösség imádkozott az elhunytért. Ez a kettősség – a föld alatti csend és a föld feletti imádság – a pécsi hitélet egyik legszebb szimbolikája .
Ez azért fontos a Pécsi hitéletben, mert a város már a 4. században a korai kereszténység egyik központja volt, és ezek a sírkamrák bizonyítják, hogy a pécsiek hite nemcsak templomokban, hanem a mindennapi életben és a halál kultuszában is jelen volt .
A Péter–Pál sírkamra pedig máig őrzi azt a gondolatot, hogy a hit nem tűnik el: csak rétegek alá kerül, és várja, hogy újra felfedezzék.
Fotó: Septichora.hu A Péter-Pál Sírkamra boltozata
