Az ANK uszodájában minden reggel ugyanaz a jelenet ismétlődött: egy ősz hajú férfi már hajnalban a medence partján állt, jegyzetfüzettel a kezében. Petrov Anatolij (1940-2026) nem volt hangos legenda, mégis ő tette az ANK-t az ország egyik legerősebb úszóműhelyévé. Kevesen tudják, hogy amikor 1981-ben Pécsre érkezett, mindössze két bőröndje volt – az egyikben ruhák, a másikban könyvek. A városban senki sem ismerte, ő pedig senkit nem ismert, mégis hitt abban, hogy a víz köré közösséget lehet építeni.
A kertvárosi óvodákban kezdte a munkát, ahol a gyerekeket játékosan szoktatta a vízhez. Amikor 1984-ben az ANK uszodába került, saját módszerekkel, saját filozófiával kezdett dolgozni. Nem versenyzőket akart nevelni, hanem embereket: fegyelmet, kitartást, tiszteletet tanított. A pécsi gyerekek pedig sorra döntötték meg a határaikat. Anatolij csendben, következetesen építette fel azt a műhelyt, amelyből később országos bajnokok, világversenyek érmes úszói kerültek ki.
A legkülönlegesebb mégis az volt, hogy a paraúszókat is bevonta az edzésekbe, jóval azelőtt, hogy ez természetes lett volna. Nála mindenki egyenrangú volt a vízben. A medence partján nem számított, ki honnan jött, csak az, hogy mer-e tovább menni.
Amikor 2020-ban az uszoda felvette a nevét, sokan csak akkor értették meg, hogy a csendes edző valójában egy egész város sportkultúráját formálta át. Az ANK uszodája ma is őrzi azt a szellemiséget, amit Anatolij hagyott hátra: a hitet, hogy a kitartásból csoda születhet.
Fotó: psnzrt.hu
