Harminc év alatt családi vállalkozásból meghatározó regionális szereplővé vált a Terrán, miközben a cég vezetése tudatosan kerülte a túlzott kockázatokat. Gódi Attila szerint a sikerek mögött nem egyetlen nagy dobás, hanem hosszú távú gondolkodás, megfontolt döntések és egy évtizedek óta együtt dolgozó csapat áll. Az interjúban arról is beszél, hogyan jutottak el a kézi cserépgyártástól az ipari termelésig, és miért vágtak bele egy olyan fejlesztésbe, amely Pécsett kapott gyártókapacitást. Szóba kerül az építőipar jövője, az energiahatékonyság, a napelemes tetőcserép és az is, miért lehet egyre fontosabb az, hogy egy vállalat ne csak évekre, hanem generációkra tervezzen. Gódi Attila pedig azt is elárulja, mit csinálna másképp, ha ma, 25 évesen kellene újrakezdenie.
A Terrán az elmúlt években látványosan fejlődött. Mi volt az a döntés vagy szemléletváltás, ami ön szerint a legnagyobb fordulópontot jelentette a cég életében?
– Ez egy valódi családi vállalkozás: a története egészen a nagypapáig nyúlik vissza, aki több mint ötven éven át kézi módszerekkel, egy-két segéddel készítette a cserepeket. A legnagyobb fordulat akkor következett be, amikor közel harminc évvel ezelőtt – hosszú előkészítés és sok megfontolás után – a manuális műhelyből elindult az ipari gyártás. Ez a váltás alapjaiban határozta meg a működésünket, és a kilencvenes évek elején tulajdonképpen ekkor rakódtak le a mai Terrán alapjai.
Az építőipar egyszerre küzd alapanyagár-ingadozással, munkaerőhiánnyal és gazdasági bizonytalansággal. Egy ilyen környezetben hogyan lehet hosszú távra tervezni?
– Ahogy említettem, a cégünk családi vállalkozás, és a családi vállalkozásokra általánosságban jellemző, hogy a stabilitás megőrzésére törekednek. Hosszú távon gondolkodunk: nem negyedéves pénzügyi ciklusokban, hanem évtizedekben, sőt generációkban.
A működésünket a költség–haszon elv határozza meg, és az a szemlélet, hogy mindennek, amit ma teszünk, hosszú távon értéket kell teremtenie. A nehézségek, amelyeket említett – a munkaerőhelyzet, az alapanyagkérdés – valóban jelen vannak.
Mégis, a legnagyobb kihívást számunkra a piacok változékonysága jelenti. Ez az a tényező, amelyhez folyamatosan alkalmazkodnunk kell, miközben igyekszünk megőrizni azt a stabil, hosszú távú gondolkodást, amely a családi vállalkozások alapvető sajátossága.
A Terrán sokat beszél innovációról és fenntarthatóságról. Ön szerint ma a vásárlók valóban keresik a „zöld” megoldásokat, vagy még mindig főleg az ár dönt?
– Egyre fontosabbá válik, hogy fenntartható termékeket vásároljunk – ez ma már mindannyiunk közös felelőssége, a vásárlóké éppúgy, mint a gyártóké. Egy több mint száz éve működő családi vállalkozás esetében azonban a fenntarthatóságnak van egy másik, legalább ilyen lényeges oldala is: magának a tevékenységnek kell hosszú távon fenntarthatónak lennie.
Számunkra az elköteleződés az innováció iránt nem öncélú. Azért fejlesztünk, azért vezetünk be új technológiákat és új megoldásokat, hogy biztosítsuk: a következő generáció is folytatni tudja ezt a munkát. Ezt másképp nem lehet megvalósítani, csak úgy, ha figyelembe vesszük mindazokat a feltételeket és korlátokat, amelyeket a környezet – gazdasági, társadalmi és természeti értelemben egyaránt – számunkra kijelöl. A fenntarthatóság tehát nálunk nem csupán termékjellemző, hanem működési alapelv: olyan döntéseket hozunk ma, amelyek hosszú távon is értéket teremtenek, és biztosítják a vállalkozás jövőjét.
A napelemes tetőcserép egy elég merész fejlesztés volt. Mikor érezték azt, hogy ebből valódi piaci áttörés lehet?
– A termék fejlesztését közel tíz évvel ezelőtt kezdtük meg. Maga az ötlet nem új: már a hetvenes években történtek kísérletek és szabadalmi bejelentések hasonló megoldásokra. Mi is találkoztunk külföldi kiállításokon és vásárokon napelemes tetőtermékekkel, ám ezek többsége kézzel, manufakturális módon készült, és nem volt alkalmas ipari sorozatgyártásra.
Az első sajtótájékoztatót 2017-ben tartottuk a fejlesztéssel kapcsolatban, és már akkor világosan megfogalmaztuk a célunkat: piacra vinni egy olyan terméket, amely egyszerre biztosít helyben előállított energiát, és esztétikailag is illeszkedik az épített környezetbe. Jól látszik ugyanis, hogy az olcsó és tiszta energia iránti igény folyamatosan nő, a tetők pedig ideális felületet jelentenek arra, hogy az épületek energiaigényét részben vagy egészben helyben termelt energiával lehessen kiszolgálni.
Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy a tető esztétikai értéke megmaradjon. A hagyományos, alumíniumkeretes napelemeket sok esetben nehéz harmonikusan beilleszteni a környezetbe. A piacaink részéről ezért gyakran érkezett az igény: mikor lesz olyan termékünk, amely tetősíkba illeszkedik, esztétikus, és közben energiát is termel. Erre a kérdésre ad választ a fejlesztésünk. Néhány év technológiai előkészítés után eljutottunk oda, hogy felépíthettük a gyártóüzemet – itt, Pécsett.
A napelemes tetőcserepeket zömében távol-keleti félvezető alapanyagok felhasználásával gyártjuk, a modulok pedig a cserép felületébe integrálva jelennek meg. Teljesítményük és hatásfokuk megegyezik a hagyományos nagyméretű panelekkel, ugyanakkor szinte észrevétlenül simulnak bele a tető síkjába.
Nyugat-Európában ez a megoldás már nemcsak piaci elvárás, hanem sok helyen jogszabályi előírás: közterületről látható tetősíkokon csak síkba illeszkedő napelemes modulok helyezhetők el. Magyarországon a szabályozás még nem tart itt, de a piac egyértelműen ebbe az irányba mozdul.
Magyar családi vállalkozásból regionális szereplővé vált a Terrán. Milyen vezetői kihívásokat hoz az, amikor egy cég kinövi a klasszikus családi vállalkozási működést?
– Ahogy említettem, a Terrán is – sok más vállalkozáshoz hasonlóan – családi KKV-ként indult. A kilencvenes években azonban a lehetőségek és a piaci igények egyértelműen abba az irányba tereltek bennünket, hogy kilépjünk a helyi közegből. A gyárak mérete és kapacitása csak akkor lehetett versenyképes, ha elértünk egy bizonyos üzemméretet, ezért nagyon hamar feszegetni kezdtük a régió határait.
A második gyárunk építésekor már világosan látszott, hogy a termelés egy részét külpiacokon érdemes értékesíteni. Bóly – ahonnan a cégünk származik – földrajzi adottságai miatt ideális kiindulópont: közel vagyunk a délszláv határokhoz, így természetes volt, hogy a volt jugoszláv országok felé is szállítunk. A tizennégy évvel ezelőtt átadott bólyi üzem tervezésekor már tudatos szempont volt, hogy a termelés jelentős részét, akár teljes gyártási kapacitását ezekre a piacokra irányítsuk, miközben a másik részt továbbra is Magyarországon értékesítjük.
Ez a koncepció már a kezdetektől jelen volt a gondolkodásunkban. A kétezres évek elején Szlovákiában építettük fel első nagy, teljesen automata gyárunkat, majd megjelentünk az erdélyi piacokon is, ahol 2018-ban sikerült újabb üzemet létrehoznunk. Így ma a farkasdi gyár szolgálja ki a szlovák és cseh piacot, az aranyosgyéresi üzem az erdélyi régiót, míg a két magyarországi gyártóhelyről a volt jugoszláv országokba szállítunk.
Ezekben az országokban kereskedelmi képviseleteink működnek, gyártás azonban nincs – a földrajzi közelség miatt erre nincs is szükség. Bóly gyakorlatilag a Budapest–Belgrád–Zágráb háromszög földrajzi középpontjában helyezkedik el, így szinte mindegy, hogy észak vagy dél felé szállítunk: a termékek gyorsan eljutnak mindkét irányba. Emellett távolabbi piacokra is szállítunk kereskedő- és gyártópartnereink számára.
Az elmúlt években Olaszország vált különösen izgalmas exportpiaccá: jelenleg ez a második legnagyobb külföldi piacunk. Termékeink az észak-olasz régiókban már milliós nagyságrendben kerülnek kiszállításra és értékesítésre. Így mára nemcsak a magyar piacon és a Kárpát-medencében vagyunk jelen, hanem egyre erősebben megjelenünk a távolabbi európai piacokon is.
Mit gondol, merre tart a magyar építőipar a következő 5–10 évben? Mi lesz az a trend, amire most még kevesen figyelnek?
– Az elmúlt harminc évben folyamatosan keressük, milyen trendek és meghatározó irányok formálják az építőipari piacokat. Magyarország ebből a szempontból kivételes adottságokkal rendelkezik: a lakosság több mint 90%-a saját tulajdonú otthonban él. Ez európai összevetésben is kiemelkedő arány, és az elmúlt időszakban tovább nőtt. Nagyon fontos lenne ezt a tendenciát megőrizni.
Természetesen szükség lehet a bérlakásépítés bővítésére is, hiszen van egy szűk réteg, amelynek nincs saját otthona, és számukra biztosítani kell a lehetőségét. De összességében ez a magas tulajdonosi arány történelmi adottság, amelyet érdemes fenntartani. A nyugat-európai példák is azt mutatják, hogy még a nálunk jóval gazdagabb országokban is kiemelten fontos az állami szerepvállalás az otthonteremtésben. A családok támogatása mindenhol társadalmi és politikai kérdés.
Bízunk benne, hogy az új kormány is folytatja a lakáshoz jutás ösztönzését, és ha ez kedvező pénzügyi konstrukciókkal párosul, akkor a saját otthonban élők aránya tovább nőhet. A társadalmi igény egyértelmű: ha a hitelfelvétel feltételei kedvezőek, az emberek inkább a saját otthonuk törlesztésére fordítják a pénzüket, mintsem bérleti díjra.
A másik meghatározó trend az energetika. Az energiaárak növekedése alapvetően befolyásolja az iparágat, hiszen az összes energiafogyasztás legnagyobb része az épületek építéséhez és fenntartásához kapcsolódik. Ezért egyre fontosabb az aktív energiatermelés – például napelemes termékekkel, napelemes cserepekkel –, valamint az épületek energetikai hatékonyságának javítása.
Ide tartozik a hőszigetelés, a nyílászárók minőségének javítása, és minden olyan megoldás, amely csökkenti a fogyasztást. Pécsett sajnos az elmúlt időszakban kevés új lakás épült. Ennek több oka is van: kevés a beépíthető terület, nincsenek új felparcellázott utcák, ahol fiatal családok építkezhetnének. Emiatt a város körüli agglomeráció fejlődik leginkább – ez érthető és elfogadható tendencia. A Mecsekoldal telkei már nagyon magas költséget jelentenek, így sok fiatal számára elérhetetlenek.
A nagyvárosokban ezért nehezebb családi házat építeni, inkább társasházak épülnek, amelyek általában jó minőségű lakóingatlanokat kínálnak. Az építőipar ugyanakkor egy rendkívül tradicionális ágazat. Bár időről időre megjelennek fejlesztések és innovációk, a téglagyártás, a cserépgyártás és az ezekből épülő házak alapelvei évtizedek óta változatlanok.
A stílus, a divat, a színek változhatnak, de a fundamentumok stabilak. Ez pedig nem hátrány: azok a megoldások, amelyeket ma használunk, hosszú évek, évtizedek tapasztalata alapján bizonyították a megbízhatóságukat.
Egy gyártócégnél ma mennyire fontos a „munkáltatói márkaépítés” és a fiatal szakemberek megszólítása? Könnyű ma jó munkaerőt találni?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a munkaerőhiányt nem érezzük a legnagyobb problémának – különösen itt, Baranya megyében, ahol a Terrán ismert és elismert vállalat. Ha meghirdetünk egy állást, sok a jelentkező, és meg tudjuk találni a megfelelő munkaerőt. A kollégáink döntő többsége a régióból származik, itt végezte az iskoláit, ami jól mutatja, hogy az itteni szorgalom, munkakultúra és hozzáállás valódi alapot ad egy piacvezető cég megerősödéséhez, még multinacionális versenytársak mellett is.
Azt is tapasztaljuk, hogy jó minőségű, elkötelezett munkaerő áll rendelkezésre. Az elmúlt időszakban főként fiatal kollégák csatlakoztak hozzánk: sokan pályakezdők, akik építészeti vagy üzleti területen végeztek, és nálunk kezdik a szakmai pályájukat. Különösen fontos számunkra, hogy a fluktuáció rendkívül alacsony – ezt egyértelmű sikernek tartjuk.
Ez részben annak is köszönhető, hogy a cég megítélése a régióban kedvező. A Terrán neve vonzó hívószó egy-egy álláshirdetésben, és úgy látjuk, hogy a munkavállalók számára értéket jelent egy stabil, hosszú távon gondolkodó, helyben gyökerező vállalatnál dolgozni.
Ha most újra kellene kezdené a pályáját 25 évesen, ugyanebbe az iparágba vágna bele? És mit csinálna másképp?
– Tulajdonképpen ez egy családi adottság volt: más választásunk akkor sem nagyon lett volna. A feleségem édesapjával és a sógoraimmal közösen, családi összefogással indítottuk el a céget. Hosszas gondolkodás és egyeztetés után hoztuk meg azt a döntést, hogy mindenki feladja a korábbi tevékenységét, és együtt kezdjük el felépíteni a Terránt — akkor még Mediterrán néven.
Visszatekintve harminc év távlatából azt gondolom, ez egy jól megfontolt és ma is vállalható döntés volt. Természetesen, ha az ember visszanéz egy teljes pályára, mindig talál olyan pontokat, ahol lehetett volna bátrabb, gyorsabb vagy határozottabb. Talán néhány döntést meghozhattunk volna korábban is. De ezek a döntések az akkori identitásunkból, tapasztalatainkból és lehetőségeinkből fakadtak. Akkor és ott úgy voltak helyesek.
A működésünket mindig egyfajta óvatos, megfontolt üzletpolitika kísérte, és lehet, hogy ma már nagyobb tempóval haladnánk, de ezt a mai tudásunk mondatja velünk. Ami igazán fontos: nagy hibát soha nem követtünk el. Voltak kisebb tévedések, amelyeknek megfizettük az árát, de olyan kockázatos beruházásba vagy irányba soha nem fogtunk, amely veszélybe sodorta volna a működést. Ezért is mondhatjuk ma, hogy az elmúlt harminc év döntései alapvetően vállalhatók — önmagunk számára is.
Szerencsések voltunk: jó időben indultunk, a rendszerváltás utáni években óriási volt az építőanyag-kereslet Magyarországon. És szerencsések voltunk a csapattal is. Azok a kollégák, akik a kezdetekkor csatlakoztak hozzánk, ugyanazzal az elkötelezettséggel, szorgalommal és hozzáállással dolgoztak, mint mi magunk.
Ez a csapat ma is együtt van. Már legtöbben ötvenes éveinkben járunk, de ugyanaz a mag irányítja a céget, amely annak idején elindította. Ha ma menedzsmentnek nevezzük is, valójában ez a közös indulás, a közös munka és a közös felelősség az, ami felépítette a Terrán jelenlegi struktúráját.
