Hetvenhárom évvel a kényszermunkatáborok feloszlatása után ismét együtt emlékeztek az áldozatokra és a túlélőkre Pécsen, a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban.
Szeptember 12-én ökumenikus imaóra keretében idézték fel az 1950-es évek kommunista diktatúrájának embertelen deportálásait, hangsúlyozva: a múlt fájdalmas emlékeinek megőrzése és a hit megtartó ereje a jövő generációi számára is kötelező örökség.
A megemlékezést évről évre életre hívó Hortobágyi Kényszermunkatáborba Elhurcoltak Egyesülete idén is méltó módon hajtotta meg a fejet az áldozatok emléke előtt. Az esemény kezdetén Dr. Mari Albertné, az egyesület elnöke személyes és megrázó visszaemlékezésében idézte fel azt a bizonytalanságot és félelmet, amelyet a délvidéki és ormánsági határvidékről fegyveres erőszakkal, marhavagonokban elhurcolt családok ezreinek kellett átélniük. Mint ismert, a kommunista hatalom mintegy 2500 embert – csecsemőktől az aggastyánokig – fosztott meg minden vagyonától és szabadságától, hogy éveken át fegyveres őrizet mellett, zárt barakkokban végeztessen velük mezőgazdasági kényszermunkát.
Molnár Erik, a Pécsi Egyházmegyei Hivatal püspöki titkára igehirdetésében arra világított rá, hogy 73 évvel ezelőtt a táborok kapuinak megnyílása nemcsak a fizikai fogság végét jelentette, hanem a világosság győzelmét a sötétség felett. Kiemelte: bár a hatalom mindent elvett ezektől az emberektől, a hitet és a reményt nem tudta megtörni.
„A táborok története nemcsak az emberi kegyetlenség története. Hanem az emberi lélek ellenállásának, a családok összetartásának, az egymásért vállalt áldozatnak és az Istenbe vetett hitnek a története is” – fogalmazott a püspöki titkár.
Beszédében külön megemlékezett Szenes József római katolikus papról – akinek fotója az oltáron kapott helyet –, mint aki az elhurcoltak legfőbb lelki támasza volt, és kulcsszerepet játszott a hortobágyi Jó Pásztor Ökumenikus Templom felépítésében.
A történelmi emlékezet elhalványulásának veszélyeire Kisóvári-Németh Norbert pécsi református lelkész hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy egy nemzet könnyei a későbbi nemzedékek arcára is ráégnek, ám a mai rohanó, online világban sokak szíve már meg sem rezzen a múlt sebeit hallva. A lelkész szerint éppen ezért van kiemelt jelentősége a közös emlékezésnek: a múlt jajait nem feledni, hanem örökíteni kell, hogy minden nemzedék hűen teljesíthesse az emlékezés szent misszióját.
Az ökumenikus imaóra a jelenlévők közösen elmondott Miatyánkjával zárult, bizonyságot téve a felekezeteken átívelő összefogásról és a múlt értékeinek tiszteletéről.
Fotó: pecsiegyhazmegye.hu
