A 19. század végén egy svájci textilgyáros nem elégedett meg azzal, hogy pusztán egy új pamutüzemet építsen az észak-olaszországi Torino mellett. Napoleone Leumann egy olyan utópisztikus falut álmodott meg alkalmazottai számára, ahol a munkások is méltóságban, csodálatos szecessziós (Art Nouveau) épületek között élhetnek. Íme Villaggio Leumann lenyűgöző története, ami ma is ott rejtőzik az olasz nagyváros forgatagában!
Egy textilgyáros különös utópiája
1875-ben a svájci iparmágnás, Napoleone Leumann új helyszínt keresett pamutgyárának. Torinótól nem messze talált egy lakatlan területet, és megkezdte az építkezést. Leumann azonban többet akart egy egyszerű gyárnál: a korszak egyre elterjedtebb paternalista kapitalizmusának szellemében egy önálló, rendezett közösséget álmodott meg alkalmazottainak, távol a túlzsúfolt és szennyezett Torinótól.
A Villaggio Leumann (Leumann falu) névre keresztelt település az átgondolt tervezés iskolapéldája lett. A munkások és családjaik saját kertes házakat kaptak. A faluban parkok, ingyenes orvosi rendelő, tornaterem, zuhanyzók, iskola, templom, posta, színház és boltok is épültek, sőt, még egy saját villamosmegálló is a Torino-Rivoli vonalon, hogy a lakók bármikor bejuthassanak a városba.
Fotó: Claudio Divizia / ShutterstockSzecesszió a munkásosztálynak
Ami igazán különlegessé tette a falut, az az építésze volt. Leumann a korszak fenegyerekét, a szecesszió mesterét, Pietro Fenogliót kérte fel a falu megtervezésére. Bár az Art Nouveau (szecesszió) akkoriban a burzsoázia kiváltságának számított, a gyáros hitt abban, hogy a gyönyörű épített környezet és a szépség a munkások jóllétéhez is elengedhetetlen.
Fenoglio 1892 és 1912 között mintegy 60, összesen 120 lakóegységet magában foglaló házat tervezett a faluba. Bár nem alkothatott olyan szabadon, mint a torinói luxuspaloták esetében, a kis kertes „chalet”-k (faházszerű villák) mindegyike finom részletekkel büszkélkedik: kovácsoltvas erkélyek, díszes téglafalak, ólomüveg ablakok, apró tornyok, mozaikok és lenyűgöző freskók díszítik őket.
A falu igazi ékköve a Sant’Elisabetta Vedova templom, amely a világ azon kevés templomainak egyike, amely teljes egészében szecessziós stílusban épült. Olaszországban ez egyenesen példa nélkülinek számított, mivel az Art Nouveau-t túl excentrikusnak tartották a szakrális építészethez
Fotó: Hari Seldon / ShutterstockMi maradt a csodafaluból?
Az idők során Torino városa lassan körbenőtte és magába olvasztotta a telepet. A gyár a 70-es években bezárt, és úgy tűnt, a falu is az enyészeté lesz. Szerencsére Collegno önkormányzata megvásárolta az egészet: a bájos házikókat ma szociális bérlakásként használják (a lakók életük végéig maradhatnak, majd a várólistán lévő következők vehetik át őket).
A régi pamutgyárat ruházati outlet áruházzá alakították, míg a gyár egy másik, modernizált szárnyában egy szupermarket (Lidl) működik – furcsa, de praktikus kontrasztot alkotva az eredeti, díszes, szecessziós bejárati portikusszal, ami a mai napig ott áll az út szélén.
Villaggio Leumann ma olyan, mint egy elrejtett időkapszula Torino külvárosában – egy letűnt, idealista világ gyönyörű, élő emléke.
Ha arra jársz: A falu könnyen megközelíthető: a Torino Porta Nuova pályaudvarról egy 13 perces vonatúttal eljuthatunk Collegnóba, ahonnan negyedórás sétával érhető el a telep. 2027-től pedig várhatóan a meghosszabbított 1-es torinói metrónak is lesz itt egy saját megállója.
Forrás: Italy Magazine Címlapkép forrása: Alessandro Tortora / Shutterstock / Italy Magazine
