1945 augusztusában még a győztes szövetségesek oldalán állt egymás mellett Eisenhower amerikai tábornok és Sztálin szovjet generalisszimusz a moszkvai Vörös téren. A Lenin-mauzóleum mellvédjéről negyvenezer sportoló látványos felvonulását tekintették meg, miközben a második világháborús szövetség még a kölcsönös elismerés és a barátságos gesztusok időszakát élte. Eisenhower a szovjet katonák teljesítményét, mérnökeinek munkáját és a szovjet nép háborús erőfeszítéseit is méltatta. Alig több mint egy évtizeddel később azonban a történelem egészen más szerepet osztott a korábbi szövetségesekre…
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
I. Hogyan ért véget Európában a II. Világháború?
Történelmi tény – ezt minden történelemkönyv rögzítette –, hogy a német kapituláció kétszer is megtörtént 1945 májusában. Részletesebben is érdemes rögzítenem ezt a legvégső folyamatot.
1945. május 4.: A lüneburgi síkságon, Bernard Law Montgomery (1887-1976) brit tábornok előtt kapituláltak az Észak-Németországban, Dániában és Hollandiában lévő német csapatok.
1945. május 7.: Hajnalban, 2.41 perckor Reimsben Alfred Josef Ferdinand Jodl (Baumgärtler, 1890-1946) tábornok, vezérkari főnök (később, 1946. október 16.-án a nürnbergi fogházban háborús főbűnösként akasztották föl) írta alá a feltételek nélküli fegyverletételt Walter Bedell Smith (1895-1961) altábornagy, (Dwight D.) Eisenhower (1890-1969), a szövetségesek katonai főparancsnoka, a későbbi USA-elnök vezérkari főnöke, Ivan Alekszejevics Szuszloparov (1897-1974) vezérőrnagy jelenlétében, valamint François Sevez (1891-1948) francia vezérőrnagy, mint hivatalos tanú előtt.
Bár ez a fegyverletétel hivatalosan május 8.-án lépett hatályba, 23 óra 01 perckor, de maga Sztálin generalisszimusz tiltakozására egy végleges kapitulációra is sort kellett keríteni!
1945. május 8.: A lerombolt Berlin melletti Karlhorstban, az ottani tiszti kaszinóban, késő esti órán Carl Andrew Spaatz (Spatz, 1891-1974) európai légierő parancsnok, a brit Arthur William Tedder (1890-1967) légimarsall, (Georgij Konsztantyinovics) Zsukov (1896-1974) vezérkari főnök jelenlétében, Jean Joseph-Marie Gabriel de Lattre de Tassigny (1889-1952) francia hadseregtábornok tanúsága mellett Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel (1882-1946) vezértábornagy, birodalmi főparancsnok (Münchenben, 1946. október 16.-án háborús főbűnösként fölakasztotta John Clarence Woods /1911-1950/ törzsőrmester, az USA-hadsereg fő hóhéra), Hans Georg von Friedeburg (1895-1945) tengernagy (1945. május 23.-án Flensburgban méreggel öngyilkos lett), Hans-Jürgen Stumpff (1889-1968), a légierő vezérezredese írta alá a náci Németország teljes kapitulációját. Mivel az éjjeli aláírás aktusa elhúzódott, a moszkvai időszámítást figyelembe véve a Szovjetunióban és a mai Oroszországban is 1945. május 9.-én ünneplik a Győzelem Napját…
II. Hogyan került Eisenhower tábornok a Lenin Mazóleum mellvédjére?
A hidegháború idején sem a szovjet, sem az amerikai propagandának nem lett érdeke ezt az 1945-ös látogatást propagálni, később pedig a „történelem vihara” sodorta el ezt a címben jelzett tényt. De nem lehet letagadni, mert megtörtént! Ezt elevenítem most föl – mindnyájunk okulására – a korabeli sajtót szemlézve…
A kommunista „Szabad Nép” (1942-1956) 1945. május 14.-i száma rövid hírben említette, „Tárgyalások és ünnepségek Moszkvában” címmel. Nézzük. „(Joszif Visszarionovics Dzsugasvili) Sztálin generalisszimusz fogadta (Vjacseszlav Mihajlovics) Molotov jelenlétében Szung (Ce-ven) kínai miniszterelnököt. Molotov szombaton Finnország helyettes külügyminiszterével tárgyalt. (Dwight D.) Eisenhower (ötcsillagos) tábornok és (Georgij Konsztantyinovics) Zsukov (hadsereg)tábornok magasrangú katonai személyiségek kíséretében Moszkvába érkezett repülőgépen, ahol ünnepélyesen fogadták.”
Most nézzük baranyai testvér-lapját, a kommunista „Új Dunántúl” -t (1944-1948), annak 1945. augusztus 14.-i száma egy cikkét, „Eisenhower tábornok Moszkvában tartózkodik” címmel. „Vasárnap 40.000 szovjet atléta díszfelvonulást rendezett Moszkvában Lenin mauzóleuma előtt. Az ünnepség befejezéseképpen fiatal leányok mezei virágokból összeállított csokrot nyújtottak át Sztálinnak. Az ünnepséget végig nézte a Moszkvában időző Eisenhower tábornok, továbbá Zsukov marsall és (Boleslaw) Bierut, a lengyel nemzeti tanács elnöke.
Ezt folytatta az augusztus 17.-i szám írása. A cím „Eisenhower tábornok a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott a szovjet munkásról és katonáról” volt. Így szólt maga az írás. „Moszkvai tartózkodása befejezéseképpen Eisenhower tábornok sajtókonferencián fogadta a moszkvai orosz és külföldi újságírókat, ahol a legmélyebb elismerés hangján emlékezett meg Zsukov marsall rendkívüli hadvezéri képességeiről, és általában a szovjet nép háborús erőfeszítéseiről, amelyek ennek a háborúnak a csodái közé számítanak.
Külön elismerés illeti a szovjet mérnököket és hadiipari munkásokat, akik a hadműveletek kellős közepén az Ural mögötti területekre tudták menteni a fontos gyáripari berendezéseket.
A szovjet katonáról szólva, Eisenhower tábornok kijelentette, hogy a legkitűnőbb harcosnak bizonyult, és tettei önmagukért beszélnek. Egy állami farmon tett látogatása arról győzte meg, hogy kolhozok kitűnő szakemberek vezetése alatt állanak, és a parasztok belátták a kolhoz-rendszer hasznosságát.
Eisenhower tábornok meleg hangon köszönte meg a szovjet vendégszeretetet, amely arról győzte meg, hogy a szovjet nép az amerikai nép barátja kíván lenni. A szerdai nap folyamán Eisenhower tábornok Zsukov marsall kíséretében visszarepült Berlinbe.”
Így írtak erről az eseményről a lapok, amelyek közül két kommunista sajtóorgánumot szemléztem most. Ebből kiderült, hogy akkoriban fontosnak tartották ezt a hírt. Ami tény, hogy Dwight D. Eisenhower a szövetséges haderők főparancsnokaként 1945. augusztus 11.-én Moszkvába érkezett. Berlinből repültek oda Zsukov társaságában, és J. V. Sztálin (1878-1953) generalisszimusz, a Szovjetunió vezére vacsorát adott tiszteletére, ahol barátságos pohárköszöntők hangzottak el.
Másnap, augusztus 12.-én a Lenin Mauzóleum mellvédjéről egy nagyszabású sportrendezvényt, katonai parádét tekintettek meg Sztálinnal a Vörös téren, a 40 000 fős Szovjet Össz-szövetségi Kulturális és Sportparádét a szovjet birodalom vezetőivel. Kik álltak még ott őmellettük? Szovjet részről Zsukov marsall vezérkari főnök, Molotov külügyminiszter, Lavrentyij Pavlovics Berija (1899-1953), az NKVD népbiztosa, Georgij Makszimilianovics Malenkov (1902-1988), az SZKbP KB tagja, amerikai részről pedig William Averell Harriman (1891-1986) nagykövet.
Emellett vendéglátói augusztus 13.-án elvitték a moszkvai metróba, egy kolhozba és Leningrádba is. Az biztos, hogy ő volt az a nagyon kevés nyugati vezető közül, aki ebbe a kiváltságos helyzetbe kerülhetett. Ekkor még tartott ugyanis a második világháborús katonai szövetség hatása, amely tény a nyilatkozatokból is kiviláglik. Erről számos dokumentum szól, és ezt tekintik a szövetség egyik csúcspontjának, amelyet Japán kapitulációja követett.
Később persze gyökeresen megváltozott a helyzet a hidegháború idején, de ez már egy másik történelmi fejezet…
Még egy, számunkra tragikus tény 1956-ból, a forradalmunk és szabadságharcunk idejéből. 1945-ben D. D. Eisenhower a szövetségesek főparancsnoka, G. K. Zsukov, a szovjetek legfőbb katonai vezetője, barátja és segítőtársa pedig Ivan Sztyepanovics Konyev (1897-1973) marsall volt.
1956-ban D. D. Eisenhower az USA elnöke, forradalmunk és szabadságharcunk cserbenhagyója, G. K. Zsukov marsall honvédelmi miniszter, az ellenünk induló csapatok összpontosítója Ukrajnában, I. Sz. Konyev marsall pedig az 1956. november 4.-i szovjet támadás, a Forgószél Hadművelet katonai főparancsnoka volt! …
