Éveken át úgy tartották, hogy Vincent van Gogh Csillagos éj című festménye elsősorban a művészi képzelet szüleménye, és a kavargó csillagoknak nincs sok közük a valósághoz. Egy dél-koreai kutatócsoport legújabb vizsgálatai azonban rácáfolnak az eddigi hiedelmekre, és kiderítették: a posztimpresszionista zseni nagyon is valós éjszakai eget festett meg, méghozzá egy hajszálpontosan beazonosítható hajnalon.
Új dátum a fókuszban
A dél-koreai Kyung Hee Egyetem kutatócsoportja Elijah Jeong-hyun Kim vezetésével úgy döntött, felülvizsgálja a remekmű keletkezésének idejével kapcsolatos eddigi tudományos meggyőződéseket. Évtizedekig az volt az elfogadott álláspont, hogy a Csillagos éj 1889 júniusában készült, amikor Van Gogh a Saint-Rémy-de-Provence-i pszichiátriai intézetben tartózkodott. Ez a feltételezés szolgált kiindulópontként a korábbi csillagászati elemzésekhez is, amelyek megpróbálták a vásznon látható égitesteket a tényleges csillagálláshoz igazítani.
A koreai tudósok azonban elvetették ezt a dátumot, és egy szélesebb időkeretet vizsgáltak meg: csillagászati rekonstrukciókat, meteorológiai elemzéseket, bioklimatikus adatokat és Van Gogh levelezését fésülték össze. Céljuk az volt, hogy megtalálják azt a konkrét pillanatot, amikor a művész valóban ezt a látványt figyelhette meg.
A kulcspillanat: 1889. július 22. hajnala
Az áttörést Van Gogh egy korábbi vázlatának és az 1889-es égbolt rekonstrukciójának összevetése hozta el. Az elemzés eredményei szerint a legvalószínűbb időpont 1889. július 22-e hajnala volt. Ekkor a festményen látható fogyó holdsarló, a Vénusz és a Hiádok csillaghalmaz pontosan abban a pozícióban ragyogott Saint-Rémy-de-Provence felett, ahogyan az a képen is szerepel. Ezt a felismerést a csillagászati számítások mellett a csillagok geometriai elrendezése, a történelmi időjárási feljegyzések és a művész saját levelei is megerősítik.
Vékony határvonal vízió és valóság között
A kutatók hangsúlyozzák, hogy hipotézisük nem feltétlenül jelent egyetlen konkrét alkotói pillanatot: nem kizárt, hogy Van Gogh egymást követő több éjszaka látványából merített ihletet, és az alkotói folyamat hosszabb ideig tartott. A tudósok megjegyzik, hogy statisztikai módszerük (a Procrustes-analízis) nem ad abszolút bizonyosságot, de a kidolgozott metodika új távlatokat nyithat más éjszakai tájképek elemzésében is.
Bebizonyosodhat, hogy más művészek esetében is sokkal vékonyabb volt a határvonal a vízió és a valóság között, mint azt korábban gondoltuk. A Csillagos éj – a posztimpresszionizmus egyik legikonikusabb alkotása – ma a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) tekinthető meg, ahol továbbra is generációkat nyűgöz le.
Forrás: Onet Kultura Címlapfotó: Rawpixel.com / Shutterstock / Onet Kultura
