A hőség egyszerre jelent komoly egészségügyi és gazdasági kockázatot Európa számára a globális Lancet-jelentés legfrissebb adatai szerint. A klímaváltozás már a kontinensen is mérhető veszteségeket okoz: csökkenti a biztonságosan ledolgozható munkaidőt, rontja a növekedési pályát Dél-Európában, és drasztikusan növeli az egészségügyi ellátórendszerek terhelését.
Munkaerőpiaci és makrogazdasági veszteségek
A hőmérséklet emelkedése közvetlenül szűkíti a munkavégzési kapacitást. Európában a 2020 és 2023 közötti időszakban a hőség 1,52 százalékkal csökkentette a munkaerő-kínálatot az 1965–1994-es történelmi átlaghoz képest, ami dolgozónként évente átlagosan 24 órányi munkaidő-kiesést jelent. A gazdasági hatások regionálisan eltérőek: Dél-Európában 2021-ben a GDP/fő növekedése 0,99 százalékkal maradt el attól a szinttől, amit az 1981–2010-es átlaghőmérsékletek mellett elérhetett volna. Ez a növekedési veszteség különösen a kültéri szolgáltatásokat, a mezőgazdaságot, az építőipart és a turizmust érinti.
Egészségügyi terhek és demográfiai kitettség
A hőhullámok gazdasági költséggé válnak az egészségügyi rendszerek túlterhelésén keresztül is. A Lancet Countdown becslése alapján 2024-ben 62 775 haláleset volt köthető a hőséghez Európában. Egy független Nature Health-tanulmány szerint 2026 nyarán 854 európai városban több mint 50 ezer hőséghez köthető többlethaláleset történt, amelynek 88 százaléka a 65 év feletti korosztályt érintette. A gyorsan öregedő európai népesség miatt ez a probléma egyszerre növeli a szociális kiadásokat és csökkenti a munkaképes lakosság termelékenységét. Új egészségügyi kockázatként a dengue-járványok kitörésének átlagos esélye 297 százalékkal nőtt a kontinensen a 2015–2024-es időszakban az 1981–2010-es bázishoz képest, Magyarországon pedig a betegséget terjesztő ázsiai tigrisszúnyog regisztrált példányszáma a 2019-es 48-ról 532-re ugrott 2026-ra.
Ellentmondásos állami ösztönzők
A jelentés rávilágít egy jelentős szakpolitikai feszültségre: az európai államok továbbra is masszívan támogatják a fosszilis energiahordozókat. 2023-ban ezek a támogatások elérték a 444 milliárd eurót Európában, miközben a kibocsátás árazásából (karbonárazás) származó bevételek mindössze 79,1 milliárd eurót tettek ki, ami a támogatások alig 17,8 százaléka. Bár az állami beavatkozások – mint például a magyar rezsicsökkentéshez hasonló árszabályozások – rövid távon szociális és ellátásbiztonsági célokat szolgálnak, az ösztönzőrendszer vegyes jelzéseket küld a gazdasági szereplőknek, és érdemben lassítja az energiaátmenetet.
Forrás: Portfolio Címlapfotó: Christoph Schmidt / picture alliance via Getty Images / Portfolio
