A Velencei-lagúna festői, színes házairól ismert szigete, Burano nemcsak a turisták kedvenc célpontja, hanem a világhírű, egyedi technikával készült punto Burano csipkeverés otthona is. Egy friss cikk szerint azonban a mesterség komoly kihívásokkal néz szembe: míg a helyi fiatalok leginkább hobbinak tekintik a kihalófélben lévő művészetet, az UNESCO-elismerés és az uniós földrajzi árujelző (PGI) reményt adhat a túlélésre.
Generációkon átívelő hagyományok veszélyben
Burano szigetén egykor szigorú rend szerint dőlt el a lakosok sorsa: a fiúk halászok lettek, a lányok pedig csipkeverők. Az itt alkalmazott technika – az úgynevezett il punto in aria – apró, négyszögletes ölt rácsszerkezetével teljesen eltér a szárazföldi módszerektől. A 16. században virágzó művészetet – amelyet még XIV. Lajos is viselt a koronaékszerein – a 19. század végén élesztették újjá, ám ma a sziget elnéptelenedése és a turizmus növekedése komoly terhet ró a helyiekre.
A cikk egyik főszereplője a mindössze 20 éves Ludovica Zane, aki a helyi kollektíva legfiatalabb mesteremberének számít. Édesapja, Massimiliano Zane az első hivatalos buranói csipkeverő mester, nagyanyja pedig saját üzletet vezet. Ludovica azonban rámutat a rideg valóságra:
Harc az elismerésért és a jövőért
A helyi közösség mindent megtesz a mesterség megmentéséért. Évek óta küzdenek azért, hogy a buranói csipke felkerüljön az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára. Ezzel párhuzamosan Massimiliano Zane azért lobbizik, hogy a hagyomány elnyerje az Európai Unió Oltalom alatt álló Földrajzi Árujelző (PGI) státuszát is – ami történelmi lépés lenne, hiszen ezt a jelölést eddig szinte kizárólag élelmiszerek és borok kapták meg.
A remények szerint az eljövendő nemzetközi elismerések nemcsak rangot adnak a csipkének, hanem elég érdeklődőt is vonzanak majd ahhoz, hogy a jövő generációi is elsajátítsák a mesterséget.
Forrás: Italy Magazine
Címlapfotó: Oleg Znamenskiy via Shutterstock
