Jan van Eyck 1434-ben készült, világhírű festménye, az Arnolfini házaspár évszázadok óta foglalkoztatja a művészettörténészeket. A képen szereplő alakok kiléte régóta viták tárgya, most pedig egy új kutatói felvetés ismét megkérdőjelezi a hagyományos értelmezést. Egy német művészettörténész szerint ugyanis nem egy gazdag itáliai kereskedő és felesége, hanem maga a festő és hitvese jelenhet meg a kompozíción.
A festmény egyik felirata adhatja a kulcsot
A felvetést Stephan Kemperdick, a berlini Gemäldegalerie kurátora fogalmazta meg a londoni National Gallery új, Van Eyck portréit bemutató kiállításához készült katalógusban.
Elméletének egyik legfontosabb alapja a festményen olvasható latin felirat: „Johannes de eyck fuit hic 1434”, vagyis „Jan van Eyck itt volt, 1434”. A kutató szerint a szokatlanul hangsúlyos szöveg közvetlen kapcsolatot teremthet a festő és a képen látható férfi között.
Kemperdick egy másik részletre is felhívta a figyelmet: a női alak feje közelében, az ágy támláján Szent Margit faragott ábrázolása látható. Szerinte ez szimbolikus utalás lehet Van Eyck feleségére, Margaretára.
Egy régi leltár miatt nevezik Arnolfininek a szereplőket
A festmény hagyományos elnevezése egy 16. századi leltári bejegyzéshez kapcsolódik. A dokumentumban szereplő „hernoul le fin” kifejezést a kutatók a Brüggében tevékenykedő, Luccából származó Arnolfini kereskedőcsalád nevével hozták összefüggésbe.
Kemperdick azonban másként értelmezi a bejegyzést. Szerinte a kifejezés nem feltétlenül családnév, hanem akár egy később használt gúnynév is lehetett, amely a festményen látható férfialakra utalt. Ez azért is érdekes, mert a művet korábban nem mindenki tekintette egyértelműen egy valódi házaspár portréjának.
Több szakértő is vitatja az új elméletet
A londoni National Gallery szakemberei, Emma Capron és Nicholas Flory komoly fenntartásokat fogalmaztak meg a felvetéssel kapcsolatban. Az egyik legfontosabb ellenérvük egy 1439-ben készült portré, amelyet a kutatók Van Eyck feleségének, Margaretának tulajdonítanak.
A brüggei Groeningemuseum gyűjteményében őrzött festményen a nő szeme szürkéskék, míg az Arnolfini házaspár nőalakjának szeme barna. A különbség kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy valóban ugyanazt a személyt ábrázolja-e a két alkotás.
Más elismert művészettörténészek, köztük Till-Holger Borchert és Maximiliaan Martens szintén szkeptikusan fogadták az új elméletet. Ők továbbra is úgy vélik, hogy a 16. századi leltári bejegyzés nagy valószínűséggel az Arnolfini családra utal.
Hatszáz év után is megfejtetlen a festmény rejtélye
Jan van Eyck (1390 körül–1441) a korai németalföldi reneszánsz egyik legjelentősebb festője volt, aki Jó Fülöp burgundi herceg udvari festőjeként is dolgozott. Különleges olajfestési technikája, a részletek rendkívüli pontosságú kidolgozása, valamint a fények és árnyékok élethű ábrázolása jelentős hatást gyakorolt az európai festészet fejlődésére.
Az Arnolfini házaspár 1842 óta a londoni National Gallery gyűjteményének része. A mű nemcsak a korabeli polgári élet ábrázolása miatt vált híressé, hanem gazdag szimbolikája miatt is. A kompozícióban szereplő kutyát gyakran a hűség jelképeként értelmezik, a háttérben látható domború tükör pedig a kép egyik legkülönlegesebb részlete.
A festmény szereplőinek kiléte azért is rejtélyes, mert az Arnolfini család lehetséges tagjainak életrajzi adatai sem illeszkednek minden tekintetben a hagyományos magyarázathoz. Giovanni di Arrigo Arnolfini például a kép készítésekor még nem volt házas, míg unokatestvére, Giovanni di Nicolao Arnolfini felesége addigra már elhunyt.
A londoni National Gallery Van Eyck: The Portraits című kiállítása 2027. április 11-ig látogatható, és a művész mind a kilenc fennmaradt fatáblás portréját bemutatja. A múzeum egyelőre nem változtatott a festmény hagyományos azonosításán.
A mostani elmélet tehát még nem tekinthető bizonyított felfedezésnek, de ismét ráirányítja a figyelmet a művészettörténet egyik legismertebb és legtöbbet vitatott alkotására.
