1949 májusában letartóztatták Rajk Lászlót, a korábbi belügyminisztert, az ország egykori egyik legbefolyásosabb kommunista vezetőjét. A pécsi Dunántúli Napló azonban egyelőre nem az ő sorsával foglalkozott: Rákosi Mátyás cikkei, beszédei és a szovjet–magyar barátság dicsérete uralta az oldalakat. Korabeli újságcikkeken keresztül mutatjuk meg, hogyan készítették elő a nyilvánosság előtt a kommunista párt egyik legnagyobb koncepciós perét.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Véres előzmények – a Harmadik Világháborúra készülve
A magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom véres korszakában, Kelet- és Közép-Európában különösen mocskos eljárás folyt még az egyetemes történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa, Joszif Visszarionovics Sztálin (Ioszeb Beszarionisz dze Dzsugasvili, 1878-1953) idejében, a harmadik világháborúra készülve (!), a hatalom gyorsított, minden erőszakot, embertelenséget még a saját erői ellen is (!) igénybe vevő korszakában, az 1940-es évek végén.
Lengyelországtól „lefelé” koncepciós perek indultak „a kommunisták közé befurakodott belső ellenség” ellen, az „imperialisták ügynökei” ellenében, a „sorok megtisztítsa jegyében,” – értsd saját hívei meghurcolása, kivégzése mellett –, és ebben ugyanúgy nem ismertek kíméletet, mint a „többi ellenség” – értsd a társadalom bármely rétege – ellen!
Sztálin és ész nélküli követői fejében ugyanis a Harmadik Világháború (!) elindítása szerepelt, és ehhez a hatalom minél előbbi, bármi áron történő teljes megragadása kellett a „hátországokban,” az akkor már atombombát bevető USA és szövetségesei elleni revans jegyében!… (Hogy ebbe belepusztul az egész emberiség, a saját népe is, ez kevéssé érdekelte a generalisszimuszt! …)
Magyarországon különösen könnyű dolga volt. Vesztes oldalon álltunk, a „Nácik Utolsó Csatlósa” -ként, a Moszkvából szalasztott „kommunista elit” vezetésével, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) hathatós irányításával, élén Sztálin legvisszataszítóbb mamelukjával, a vérgőzös, minden hatalmat – Ny. Sz. Hruscsovét (1894-1971) is! – talpnyalóként kiszolgáló Kliment Jefremovics Vorosilovval (1881-1969) …
Magyarországon Rajk (Reich) Lászlót (1909-1949) „választotta ki” a kommunista „elit” (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Péter Gábor, Révai József) erre a „szerepre.” Erről hosszan értekezett már a szakirodalom és a visszaemlékezések sora. S hogy mivel „szolgált rá” erre, élete addigi folyása a bizonyíték…
Fotó: WikipédiaÉlete, működése röviden a letartóztatásáig
Székelyudvarhelyen született 1909. március 8.-án. Sokan azt tartják, hogy sokgyermekes zsidó családból származott, ami téves! Ő egy 11 gyermekes erdélyi szász (!) családban jött a világra, annak 9. gyermekeként. Édesapja Reich József (női) csizmadia mester volt. Eszes gyermekként szülőhelyén végzete az alsó- és középfokú tanulmányait. 1929-től már a fővárosi Pázmány Péter Tudomány Egyetem bölcsészkarán találjuk, magyar-francia szakon.
Baloldali meggyőződésűként természetes volt, hogy az illegális kommunista mozgalomba kapcsolódott be – már 1930-tól. A Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) 1931-ben lett tagja. Már az egyetemen tevékenyen vett részt az illegális kommunista röpiratok megfogalmazásában, terjesztésében, amiért többször letartóztatták. 1933-tól el is kellett hagynia emiatt az egyetemet.
Ettől kezdve építőmunkásként dolgozott, közben tevékeny részt vállalt országos szövetségük kommunista frakciójában, az 1935-ös sztrájkjuk egyik vezetője lett. Az MKP utasítására 1936-ban előbb Prágába, majd 1937-ben Spanyolországba ment. A polgárháborúban Firtos László néven a Nemzetközi Brigádok magyar zászlóaljának politikai biztosa, párttitkára volt, a harcokban sebesült meg. (Itt jegyzem meg, hogy sokak mellett Gerő /Szeges/ Ernő /Singer Ernő, 1898-1980/ is itt szolgált, aki tehát a később ellene fölhozott „spanyolos vádak” egyik kulcsfigurája lett!)
A „köztársaságiak” bukását követően, 1939-ben Franciaországba menekült ő is sokakkal – internáló táborba került ő is. Amikor enyhült ott a helyzet, előbb németországi munkára jelentkezett, majd az ottani kommunisták segítségével 1941 őszén hazájába szökött vissza. Itt illegálisan Földi (Rajk) Júlia (1914- 1981) lakásában bujkált. (Akit 1945-ben feleségül is vett.)
Fotó: WikipédiaMég abban az évben „lebukott” azonban, a fővárosi, majd a kistarcsai internáló táborba vitték. 1944 szeptemberében – kiszabadulása után – az MKP Központi Bizottsága egyik titkára, a Magyar Front egyik vezetője, emellett a kommunista ellenállási mozgalom élén, annak irányítója volt. (A hazai munkásmozgalomban tevékenykedve Kádár /Czermanik, Csermanek/ Jánossal /Józseffel, 1912-1989/ tehát jól ismerték egymást, amelynek később különös jelentősége lett!)
Ő készítette elő a két munkáspárt nevében a Magyar Front 1944. október 10.-én aláírt akcióegység-programját. A nyilasok általi letartóztatása után, 1944 decemberében Sopronkőhidán a kivégzés elől bátyja, Rajk (Reich) Endre (1899-1960), a nyilas kormány államtitkára mentette meg. (Amit később ő, 1945 után „honorált.”)
Hazánkba 1945. március 13.-án térhetett vissza. Itt mindjárt magas szinten kacsolódott be a közéletbe, a politikába. Nemzetgyűlési képviselő, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 májusától novemberig a budapesti pártbizottság titkára, majd novembertől 1946. március 1.-jéig az MKP főtitkár-helyettese lett március 1.-jéig. 1946. március 20.-tól került a belügyminiszteri székbe.
Tevékeny részt vállalt az Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd utóda, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), a koncepciós perek megszervezésében, számtalan ellenforradalminak minősített egyesület, szervezet betiltásában, az 1947-es „Kékcédulás Választások” lebonyolításában, a demokratikus parlamenti munka, a konzervatív pártok ellehetetlenítésében, az egyház üldözésben, a „fasiszta és a reakciós csoportok” elleni harcban, a különböző társadalmi rétegek fokozódó megfélemlítésben tartásában…
1948. március 20.-án lett a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöke – alelnöki tisztsége után. (Ennek is nagy jelentősége lett később!) …
Fotó: Rajk.infoIgen ám, de az ÁVO-ÁVH „nagyhatalmú, minden gátlást a sajátjai ellenében is sutba dobó ura,” Péter Gábor (Eisenberger Benjámin, 1906-1993!) önálló hatalmat épített ki az államon belül, és amikor ő ennek ellenállt, Farkas Mihállyal (Lőwy Hermann, 1904-1965) – aki régóta nem kedvelte őt – összefogva, ellene fordultak. Megvádolták „párt- és rendszerellenes magatartással.” (Olyan indokokkal, amelyeket ő is sűrűn használt addig! …)
Hathatós közreműködésükre Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971) 1948. augusztus 5.-én „parkoló pályára” tette, kineveztette külügyminiszternek. Ebből a bennfentesek már tudták: Rajk László eltávolítására a közeljövőben sor kerül, csak a módszerét nem ismerték még… (Nemsokára megismerték ők is, a társadalom minden tagjával együtt!) …
Azért időztem el ennyit életútjával – de még így is csak dióhéjban foglalhattam össze –, hogy lássák a nem ezzel foglalkozók is, milyen nagy hatalmú embert ért el a „Munkás Ököl – Vasököl, oda Sújt, ahova Köll!” régi bolsevista elve. Ettől kezdve a pécsi sajtóé, a két munkáspárt 1948-as „egyesülése” után létre jött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Baranya Megyei Szervezete napilapjáé, a „Dunántúli Napló” -é (1948-1990) a főszerep…
„Munkás Ököl – Vasököl, oda Sújt, ahova Köll!” – 1949-ben épp Rajk Lászlóra
Elöljáróban annyit: Rajk Lászlót 1949. május 30.-án tartóztatták le társaival – minden látszólagos előzmény nélkül, de sokakkal megtörtént ez már az ő bel- és külügyminiszteri hatalma alatt is – az utána következőkről nem is beszélve! Hogy ezt mikor közölték az „Istenadta néppel,” na, itt kezdődik a mi történetünk…
Kezdjük „jó messzirül” – látszólag persze. A „Dunántúli Napló” 1949. június 8.-i számában rövid, de figyelemre méltó hír látott napvilágot a „Nagy Vezér” nevével. Íme, ezzel a címmel, amiből minden kiderül: „Rákosi Mátyás cikke a Pravdában.” Az akkor kötelező „Szabad Nép Félóra” keretében, a munkaidő kezdetén kötelező volt ezt is „falni.” Képzelhetjük, milyen „örömmel” olvasták sokan.
„Moszkvai jelentés szerint a Pravda, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának (SZKbP) központi lapja és a Komszomolszkaja Pravda vasárnapi számában teljes egészében közli Rákosi Mátyásnak ’A jugoszláv trockijisták (sic!) az imperialisták előőrsei’ című cikket, amely a ’Tartós békéért — népi demokráciáért’ június elsejei számában jelent meg.”
Elmúlt a május, június elején jártak, és Rákosi Mátyásról – hasonlóan ehhez –, számos fontos hír látott napvilágot, amely mind-mind egy-egy fontos eseményt takart. Néhány címet ezekből most sorra veszek. „Vezetjük tovább népünket új sikerek, új győzelmek felé – Rákosi Mátyás beszámolója a Központi Vezetőség ülésén (Első és második oldalas cikk a június 1.-jei számból.)
„Sztálin szellemében” – kommentár a június 2.-i számból, ezzel az idézettel: „… a Csehszlovák Kommunista Párt most lezajlott kongresszusa. Amelynek díszelnökei között ott szerepelt Rákosi elvtárs, és amelyen óriási tapsorkánnal köszöntötték Farkas elvtársat. A kongresszuson magyarokat is beválasztottak a cseh és szlovák elvtársak mellett a központi vezetőségbe…”
„Éljen és viruljon a szovjet-magyar barátság – Szakasits Árpád köztársasági elnök és Puskin nagykövet nyitotta meg a Puskin emlékkiállítást… Rákosi Mátyásnak ajánlották fel az első Puskin-plakettet.” (Cím, alcím és közcím a június 4.-i számból.) „Ma ünnepélyesen megnyílik az új országgyűlés” – természetesen Rákosi Mátyással a fő helyen. „Fokozzuk az éberséget” című beszédes vezércikk, ezzel az idézettel: „A Magyar Dolgozók Pártja erős és egységes párt.
De, hogy elvi tisztaságunkat megőrizzük, hogy felhívjuk a figyelmet az ellenség új magatartására, mutatja: erőnk, győzelmeink tudatában sem bízzuk el magunkat, nem felejtkezünk el az éberségről. Rákosi elvtárs jónéhány példát mondott a Központi Vezetőség ülésén az osztályéberség ellanyhulásáról…”
Rákosi itt, Rákosi ott, Rákosi mindenütt, Rajk László külügyminiszter sehol. Még kellett várni, hogy egyáltalán megemlítsék, legalább a nevét…
Fotó: Rajk.infoCímlapképünkön Rajk László Spanyolországban, 1937 (Forrás: Rajk.info)
