Rendkívüli méretű koralltelepet térképeztek fel az Indiai-óceánban, az Ausztráliához tartozó Kókusz-szigetek közelében. A képződmény mintegy másfél kilométer hosszan húzódik, és a kutatók szerint akár a világ egyik legnagyobb korallkolóniája is lehet. Azt egyelőre még vizsgálják, hogy egyetlen élőlényből fejlődött-e ki, vagy több telep nőtt össze az évtizedek során.
Harminc éve ismerték, most sikerült feltérképezni
A különleges koralltelepet Dieter Gerhard helyi búvártúra-szervező már körülbelül harminc évvel ezelőtt felfedezte, részletes feltérképezésére azonban csak nemrég nyílt lehetőség. A munkát JP Hobbs tengerbiológus végezte, akinek összesen tizenkét merülésre volt szüksége ahhoz, hogy végigkövesse a hatalmas képződményt.
A zátony külső lejtőjén található korall a Pachyseris nemzetségbe tartozik. Ennek képviselői általában legfeljebb kétméteres átmérőjű telepeket alkotnak, ezért különösen figyelemre méltó a most feltérképezett, mintegy 1,5 kilométeres képződmény.
Hobbs beszámolója szerint a korall egy körülbelül tízméteres megszakításon túl is folytatódott. A kutató úgy véli, a zátony ezen a részen korábban leomolhatott, így elképzelhető, hogy a telep eredetileg több mint két kilométer hosszú volt.
Egyetlen élőlény vagy több kolónia?
A kutatók egyik legfontosabb kérdése, hogy miként jött létre ez a rendkívüli képződmény. A válaszhoz ötven különböző ponton gyűjtöttek mintákat, amelyeket genetikai vizsgálatra a Queenslandi Múzeumba küldtek.
Peter Cowman, a múzeum szakembere először azt szeretné tisztázni, hogy pontosan melyik fajhoz tartozik a korall, illetve nem egy eddig ismeretlen faj képviselőjéről van-e szó. A DNS-vizsgálatok azt is megmutathatják, hogy a hatalmas telep egyetlen lárvából fejlődött-e ki, vagy több, egymással rokonságban álló kolónia nőtt össze.
Ha valóban egyetlen lárvából származik, a képződmény akár több száz vagy több ezer éves is lehet. A korall terjeszkedését saját letört darabjai is segíthették: a Pachyseris lemezszerű részei letörhetnek, a lejtőn lejjebb kerülve tovább növekedhetnek, majd idővel ismét összenőhetnek az eredeti teleppel.
A különböző helyeken gyűjtött minták genetikai eltéréseinek vizsgálatával a kutatók akár az életkorra és a telep kialakulásának helyére vonatkozó következtetéseket is levonhatnak.
A mélyebb víz védelmet jelenthetett
A koralltelep 14 és 65 méter közötti mélységben található, tehát a tenger úgynevezett szürkületi zónájába is lenyúlik. Ez a környezet eltér a sekélyebb zátonyokétól, ahol a Kókusz-szigetek térségében is jelentős károkat okozott a korallfehéredés, a betegségek és a korallfogyasztó tengericsillagok jelenléte.
A mélyebb területeken tartósan kedvezőbb körülmények alakulhattak ki, ami hozzájárulhatott a hatalmas telep fennmaradásához. A kutatók most azt vizsgálják, milyen tényezők tették lehetővé a korall rendkívüli növekedését, és vajon mérete vagy elhelyezkedése segítheti-e abban, hogy ellenállóbb legyen a jövőbeli tengeri hőhullámokkal szemben.
A következő évek felmérései azt is megmutathatják, hogyan változik a képződmény kiterjedése és állapota.
Forrás: National Geographic Magyarország,
Címlapfotó: National Geographic Magyarország, facebook oldala
