Elsőre ellentmondásosnak tűnik, de a Selyemút egyik legforgalmasabb időszaka éppen egy több évszázados száraz periódusra esett. Egy új kutatás szerint a magyarázatot nem csupán a csapadék mennyiségében, hanem a hegyekben felhalmozódott hó és jég olvadásában kell keresni.
A Selyemút éppen a több évszázados szárazság idején élte fénykorát
Elsőre ellentmondásosnak tűnik, de a Selyemút egyik legforgalmasabb időszaka éppen egy több évszázados száraz periódusra esett. Egy új kutatás szerint a magyarázatot nem csupán a csapadék mennyiségében, hanem a hegyekben felhalmozódott hó és jég olvadásában kell keresni.
A szárazság ellenére is virágzott a kereskedelem
A Selyemút évszázadokon keresztül kapcsolta össze Ázsia távoli térségeit a Mediterráneummal. Nemcsak áruk, hanem eszmék, vallások és kulturális hatások is közlekedtek rajta. Működését ugyanakkor a politikai és birodalmi viszonyok mellett a természeti környezet is jelentősen befolyásolta.
Közép-Ázsia száraz vidékein az oázisok és a vízforrások létfontosságúak voltak: nélkülük nem lehetett volna fenntartani a településeket és a hosszú kereskedelmi karavánutakat.
Éppen ezért különösen érdekes, hogy a kutatások szerint a Selyemút egyik kiemelkedően forgalmas időszaka időszámításunk szerint 600 és 900 közé esett, amikor a térségben évszázados szárazság uralkodott.
Egy tó őrzi a múlt éghajlatának nyomait
A kutatók a közép-ázsiai Jili-tó üledékeit vizsgálták meg, hogy rekonstruálják a térség vízellátásának elmúlt 5200 évét. A tóba az Ulungur-folyó szállítja a vizet, ezért vízszintje jól tükrözheti a környező terület vízháztartásának változásait.
A mederből egy 4,4 méter hosszú üledékmintát emeltek ki, amelyből száz mintát elemeztek. A vizsgálat során többek között olyan, egykori mikroorganizmusokhoz köthető lipidvegyületeket mértek, amelyek összetétele a vízmélységgel együtt változik. Emellett az üledékbe került ásványi anyagok és növényi eredetű vegyületek is segítettek rekonstruálni a korabeli körülményeket.
Az eredmények alapján a 600 és 900 közötti időszak valóban szárazabb volt, a tó vízszintje azonban ennek ellenére magas maradt.
A hegyek olvadékvize biztosította a szükséges utánpótlást
A látszólagos ellentmondást a kutatók szerint a hőmérséklet és a hegyvidéki vízkészletek magyarázzák. A száraz időszak ugyanis a korábbiaknál valamivel melegebb is volt. Az Altáj-hegységben felhalmozódott hó és jég olvadékvize jelentős mennyiségű utánpótlást biztosított a tavaknak és a folyóknak.
Így hiába hullott kevesebb csapadék, a térségben továbbra is elegendő víz állt rendelkezésre ahhoz, hogy az emberi települések és a kereskedelmi útvonalak működjenek.
A helyzet azonban később megváltozott. Bár a melegebb időjárás 900 után is folytatódott, az Altáj hókészlete fokozatosan csökkent. Emiatt kevesebb olvadékvíz jutott a tavakba, amelyek vízszintje is süllyedni kezdett. A kutatók megfigyelése szerint a vízellátottság romlásával az emberi jelenlét és tevékenység is visszaesett a térségben.
A Selyemút sorsát nem csak az éghajlat alakította
A vizsgálat arra is rámutat, mennyire összetett kapcsolat áll fenn az éghajlat és a kereskedelem között. A vízellátottság jelentősen befolyásolta a Selyemút működését, de önmagában nem magyarázza meg annak teljes történetét.
A kereskedelmi útvonal forgalma a későbbi évszázadokban hosszabb távon csökkent, bár időről időre újabb fellendülések is bekövetkeztek. Mire a közép-ázsiai térség vízellátottsága ismét kedvezőbbé vált, a nemzetközi kereskedelem fő útvonalai már egyre inkább a tengerek felé tolódtak.
A kutatást vezető Jianhui Chen az EOS földtudományi hírportálnak arra hívta fel a figyelmet, hogy a hegyvidéki hó- és jégolvadéktól függő társadalmak különösen érzékenyek a felmelegedésre. A történelmi példa ezért a jelenkor számára is tanulságos: a vízkészletek változása alapjaiban befolyásolhatja egy térség gazdasági és társadalmi lehetőségeit.
Forrás: National Geographic Magyarország
Címlapkép: Wikimedia Commons
