Burján István neve sokak számára egyet jelent a pécsi néprajzkutatással. A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának egykori vezetője azonban most nem muzeológusként, hanem emberként mesél.
A Hájóval hazafelé vendégeként felidézi, hogyan kellett családjával elmenekülnie a délszláv háború elől, amikor a szerb csapatok megjelentek szülőfalujában. Beszél arról is, hogyan fosztották ki rokonaik házát, milyen érzés volt mindent hátrahagyni, és miért fáj neki a mai napig, hogy a háború elszakította gyerekkori barátaitól.
A nemrég nyugdíjba vonult szakember őszintén vall a hivatásáról, a néprajz iránti szenvedélyéről, az idő múlásáról, valamint arról is, miért tartja az igaz barátságot az élet egyik legnagyobb értékének.
Ez egy őszinte, megrázó és elgondolkodtató beszélgetés veszteségről, újrakezdésről, hivatásról és emberi kapcsolatokról.
Ha tetszett a beszélgetés, iratkozz fel a Mecsek24 YouTube-csatornájára, és kapcsold be az értesítéseket, hogy ne maradj le a következő epizódokról!
_____________________________________________________________________________________________
Korábban Perjés Bea, a Táncolóegyetem mozgalom alapítója volt Hájó vendége, aki elmesélte miként lett a táncpróbáktól sírva idegenkedő kislányból versenytáncosokat kinevelő egyetemi oktatóvá, aki a sport mellett ma mozgásterápiával gyógyít betegeket.
Stúdiónkba látogatott Mánfai György is, a világhírű fotóművész, aki élete vicces, meglepő és nehéz időszakairól is őszintén beszélt. Egy bosszúálló főnök, aki börtönbe akarta juttatni őt, véletlen találkozások hírességekkel, családi örökség, válás, kínos félreértések sora, mely hol könnyeket, hol nevetést csal nézőink szívébe.
Kopa Dorottya mindössze hét és fél éves volt, amikor elvesztette a látását. Egy kislány számára ez egy felfoghatatlan törés, ahol az addigi álmok és tervek egyik pillanatról a másikra foszlanak köddé,. Ő azonban ahelyett, hogy feladta volna, elképesztő energiával vágott bele az új életébe.
