A Pannon Filharmonikusok idei évadzáró mondata egyszerre ünnepi és riasztó: a zenekar kiemelkedő művészeti eredményekkel zárt, mégis kérdésessé vált, hogy a következő évadot ugyanazon a színvonalon folytathatja. A nemzeti minősítésű együttes az ALL‑IN évadban több mint száz koncertet adott itthon és külföldön, hatvan alkalommal működött közre a Pécsi Nemzeti Színház produkcióiban, és közel százezer nézőhöz juttatta el a komolyzene élményét. Négy állandó játszóhelye – Pécs, Budapest, Bécs és Eszék – egyedülálló a hazai zenekarok között, jelenléte a nemzetközi szimfonikus térben pedig megkérdőjelezhetetlen.
Az évad a közönségprogramok sokszínűségéről és fontos jubileumokról is szólt: Kurtág György századik születésnapjáról, valamint a Kodály Központ 15 éves fennállásáról. A Kodály Központ akusztikai adottságai nélkül – ahogy Horváth Zsolt igazgató fogalmazott – nem valósulhatott volna meg az a művészi építkezés, amely a zenekart ma a régió egyik vezető együttesévé teszi. A Verdi Aida félig szcenírozott előadásai és Prokofjev Rómeó és Júlia különleges produkciói ismét teltházakat vonzottak, ám az utóbbi már figyelmeztető gesztust is hordozott: az üres színpad azt jelezte, hogy a működés feltételei szeptembertől akár a művészek bérét sem biztosítják.
A zenekar az évad során új Etikai Kódexet és Magatartási Szabályzatot vezetett be, lezárult az igazgatói ciklus is: Horváth Zsolt pályázata 87%-os támogatottságot kapott, a szakértői bizottság 8:1 arányban javasolta, a pécsi Közgyűlés pedig egyhangúlag támogatta. A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége idén elnökévé választotta.
A válság oka azonban rendszerszintű: a magyar kultúrafinanszírozás nehezen kezeli, ha Budapesten kívül is létrejön országos vagy európai szintű intézmény. A pécsi zenekar fenntartása így a város „belügye”, miközben a régió gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a kultúra önálló finanszírozását. A tudatos alulfinanszírozottság az elmúlt évtizedekben az oktatás, az egészségügy és a kultúra területén egyaránt politikai kiszolgáltatottsághoz vezetett; a Pannon Filharmonikusok igazgatóválasztásán is volt erre kísérlet, amelyet végül a nyilvánosság ereje tört meg.
A kultúra állami finanszírozása nem ad hoc pályázatokból, hanem kiszámítható, hosszú távú támogatási rendszerekből kellene álljon. A komolyzene különösen érzékeny terület: Magyarország hagyományai kiemelkedők, a zeneoktatás továbbra is magas színvonalú, a fiatal zenészek pedig gyakran külföldön találnak biztos megélhetést.
Pécsen 215 éve van szimfonikus zenekari élet, és lesz is. De a Pannon Filharmonikusok most bajban van – nem önhibájából, hanem egy tudatos kultúrpolitikai irány következményeként. A közönség felelőssége is nagy: minden fórumon követelni kell a magas színvonalú kultúra megfelelő finanszírozását és a kulturális dolgozók méltányos bérezését. A Covid-járvány alatt megtanultuk, milyen világ az, ahol „művészet és kultúra nélkül csend lesz”. A kérdés most az, hogy hagyjuk-e ezt a csendet bekövetkezni.
Fotó: Dékány Zsolt / PFZ
