Illúziók és valóság: 1918. november 13-án írták alá a belgrádi fegyverszüneti konvenciót

november 13-án a Károlyi-kormány képviselői és az antant balkáni főparancsnoksága aláírták a 18 pontból álló belgrádi katonai konvenciót, amely rögzítette Magyarország számára a fegyverszüneti feltételeket és meghúzta a déli demarkációs vonalat. Bár a megállapodás papíron még reményt adott a belső közigazgatás megőrzésére, a győztes nagyhatalmak és a szomszédos államok hamarosan egyoldalúan felrúgták azt, megalapozva a trianoni határok kialakulását.

A belgrádi tárgyalások és a kényszerpálya

Az 1918. november 3-án megkötött padovai fegyverszünet a Monarchia felbomló magyar felére vonatkozóan szinte semmilyen konkrétumot nem tartalmazott. A Franchet d’Esperey francia tábornok csapatai által szorongatott Károlyi-kormány számára létkérdéssé vált egy önálló megállapodás tető alá hozatala. November 7-én a magyar delegáció – Linder Béla és Jászi Oszkár vezetésével – Belgrádba utazott, ahol a főparancsnok kemény feltételeket diktált: a magyar fegyveres erők leszerelését, az antant csapatok átvonulási jogát, valamint gazdasági és munkaerő-kötelezettségeket írt elő.

A konvenció pozitív elemeként a Drávánál és a Pécs–Baja–Maros vonalon jelölték ki a demarkációs vonalat, míg északon a magyar közigazgatás fenntartását ígérték a béketárgyalásokig. Jászi Oszkár optimistán úgy nyilatkozott, hogy becsületes betartás esetén ez egy kitűnő szerződés lett volna.

A szerződés egyoldalú felrúgása és a következmények

A kedvezőnek tűnő feltételek azonban a gyakorlatban semmilyen védelmet nem jelentettek. Georges Clemenceau és a francia kormány nem ismerte el a Károlyi-kormányt de iure tárgyaló félként, így a konvenciót hamarosan semmisnek tekintették. A csekély remények ellenére a román, szerb és cseh csapatok hamarosan átlépték a demarkációs vonalakat, megsértve a megállapodást.

A pacifista politikát folytató Károlyi-kormány a békekonferenciás meghívás reményében nem mert fegyveres ellenállást tanúsítani, így az új szomszédok már kész tényekkel, egy új katonai és politikai status quóval várhatták a párizsi tárgyalásokat.

Forrás: Rubicon Intézet

Címlapfotó: Rubicon Intézet / Archív

Vélemény, hozzászólás?