A 20. század egyik legnagyobb magyar zongoraművésze rendkívüli tehetségével, páratlan improvizációs képességével és küzdelmes életútjával írta be magát a zenetörténetbe. Cziffra György 1921. november 5-én született Budapesten, és mindössze nyolcéves volt, amikor felvették a Zeneakadémiára. Élete során a nélkülözést, a háborút és a kényszermunkát is megtapasztalta, végül a világ legrangosabb koncerttermeinek ünnepelt művészévé vált.
Cziffra György egyedülálló zenei tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Az angyalföldi Tripolisz szegényes körülményei között nőtt fel, cigányzenész családban. Édesapja cimbalomművész volt, aki felismerte fia kivételes képességeit. A fiatal György már ötéves korában zongorázott, nyolcévesen pedig Dohnányi Ernő támogatásával bekerült a Zeneakadémiára.
Tizenhárom éves korára már csodagyerekként tartották számon, és Magyarországon kívül külföldi koncertkörutakon is fellépett. Anyagi nehézségei miatt azonban nem tudta zavartalanul folytatni tanulmányait, ezért fiatalon bárokban és mulatókban vállalt munkát. A budapesti éjszakai élet ismert zongoristájává vált, miközben saját zenei világát és virtuóz improvizációs technikáját is tovább fejlesztette.
Háború, fogság és kényszermunka
A második világháború idején katonai szolgálatra hívták be, majd szovjet fogságba került. Hazatérése után ismét a pesti éjszakai életben dolgozott, ám 1950-ben feleségével és kisfiával megpróbálta elhagyni az országot. A családot elfogták, Cziffra pedig kényszermunkatáborba került.
A következő években nehéz fizikai munkát végzett: kőfaragó üzemben dolgozott, és részt vett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén is. Rabtársainak időnként zongorakoncerteket adott. A megpróbáltatások a kezét sem kímélték, a durva fizikai munka maradandó nyomokat hagyott rajta.
1953-as szabadulása után újra zongorázni kezdett. Ferenczy György biztatására fokozatosan a komolyzene felé fordult, és rendkívüli szorgalommal készült a visszatérésre.
A világhír kapujában
Az áttörést az 1956-os forradalom előtti napok hozták el. Október 22-én Bartók Béla II. zongoraversenyét adta elő az Erkel Színházban. A hangverseny hatalmas sikert aratott, és a magyar zenei élet egyik emlékezetes eseményévé vált.
A forradalom idején családjával elhagyta Magyarországot. Először Bécsben lépett fel, majd Franciaországba költözött, ahol rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tett szert. Párizsi bemutatkozása után a világ legrangosabb koncerttermeiben szerepelt, többek között a londoni Royal Albert Hallban és a New York-i Carnegie Hallban.
Játékát elsősorban elképesztő technikai tudása, virtuozitása és improvizációs képessége tette különlegessé. Repertoárján Liszt Ferenc, Chopin, Schumann, Brahms és Rahmanyinov művei egyaránt szerepeltek. Liszt zenéje különösen közel állt hozzá, saját átirataiban és parafrázisaiban is gyakran merített a zeneszerző örökségéből.
Nemcsak előadóként, hanem mecénásként is maradandót alkotott
Cziffra György külföldi sikerei mellett a fiatal művészek támogatását is fontos feladatának tekintette. Feleségével együtt hozzájárultak a franciaországi Senlis-ben található Saint Frambourg-kápolna helyreállításához, amelyből koncerttermet alakítottak ki. Az épület új üvegablakait Joan Miró készítette.
A művész alapítványt is létrehozott, amely fiatal zenészek és képzőművészek pályakezdését segítette. Munkásságával így nemcsak saját korának zenei életére gyakorolt jelentős hatást, hanem a következő művészgenerációk számára is lehetőségeket teremtett.
Magyarországon 1956-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Franciaországban ugyanabban az évben a Becsületrend tiszti fokozatát kapta meg.
Cziffra György 1994. január 15-én hunyt el Franciaországban, 72 éves korában. Emlékét ma is őrzi a róla elnevezett budapesti fesztivál és a senlis-i alapítvány. Művészete a magyar zenei kultúra egyik különleges értéke: olyan életmű, amelyben a rendkívüli tehetség, a kitartás és a zene iránti feltétlen elkötelezettség találkozott.
Forrás: cultura.hu
Címlapfotó: cultura.hu
