Amikor a kincsvadászatból tudomány lett: így született meg a modern egyiptológia

A fáraók sírjainak fosztogatása, az európai nagyhatalmak kincsekért folytatott versengése és a hieroglifák megfejtése mind hozzájárultak a modern egyiptológia kialakulásához. A 19. században még gyakran a műtárgyak megszerzése volt a legfontosabb cél, idővel azonban egyre inkább előtérbe került az ókori emlékek tudományos vizsgálata és eredeti környezetük megőrzése.

Napóleon egyiptomi hadjárata új korszakot indított

A modern egyiptológia történetének egyik fontos fordulópontja Bonaparte Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata volt. A francia hadvezér elsősorban Nagy-Britannia kereskedelmi érdekeltségeit akarta meggyengíteni, expedícióját azonban tudósok és művészek is elkísérték. A szakemberek felmérték az ókori emlékeket, rajzokat és leírásokat készítettek, és igyekeztek feltárni az egyiptomi civilizáció titkait.

Az expedíció egyik meghatározó résztvevője, Dominique Vivant Denon 1802-ben gazdagon illusztrált útleírást jelentetett meg. A kötet hatalmas érdeklődést váltott ki Európában, és tovább fokozta a versengést: az európai nagyhatalmak számára egyre inkább presztízskérdéssé vált, ki szerezheti meg a legtöbb és legértékesebb ókori emléket.

A rosette-i kő megfejtette a hieroglifák titkát

Az ókori Egyiptom megismerésében döntő jelentőségű volt a rosette-i kő felfedezése. A háromféle írással – hieroglifákkal, démotikus írással és görögül – készült felirat lehetőséget adott a kutatóknak arra, hogy megfejtsék az addig olvashatatlannak tartott hieroglifákat.

A megfejtésért brit és francia tudósok versengtek. Thomas Young fontos részeredményeket ért el, az áttörést azonban Jean-François Champollion hozta meg 1822-ben. Ezzel az egyiptomi feliratok többé nem csupán rejtélyes jelek voltak: történelmi forrásokká váltak, amelyek segítségével a kutatók egyre többet tudhattak meg az egyiptomi társadalomról, az uralkodókról és a vallási szokásokról.

A felismerés a műtárgyak értelmezését is megváltoztatta. Egy-egy lelet jelentőségét már nem kizárólag ritkasága vagy látványossága adta, hanem az is, milyen történelmi információkat őriz, és mit árul el arról a környezetről, amelyből előkerült.

A felfedezések sokáig pusztítással jártak

A tudományos érdeklődés azonban nem jelentette automatikusan az ókori emlékek védelmét. Champollion egyiptomi útja során maga is jelentős mennyiségű műtárgyat gyűjtött a Louvre számára, és egy alkalommal I. Széthi fáraó sírjának faláról is eltávolított egy domborművet. Tapasztalatai nyomán később egyre határozottabban felismerte, hogy az emlékek eredeti környezetükből való kiszakítása nemcsak károkat okoz, hanem a múlt megértését is megnehezíti.

Más kutatók még kevésbé kíméletes módszereket alkalmaztak. Howard Vyse például robbanóanyagokat is bevetett a gízai Nagy Piramis feltárásakor. Karl Richard Lepsius porosz expedícióvezető pedig tudományos munkáját összekapcsolta a berlini múzeumi gyűjtemény gyarapításával. Az európai múzeumok között valóságos verseny alakult ki az egyiptomi régészeti leletek megszerzéséért.

A fosztogatás helyét fokozatosan átvette a műemlékvédelem

A szemléletváltás egyik meghatározó alakja Auguste Mariette volt. Eredetileg a Louvre megbízásából érkezett Egyiptomba, hogy kopt és szír kéziratokat keressen, ám hamarosan a szakkarai ásatások kötötték le a figyelmét. A feltárások során rendkívüli mennyiségű lelet került elő. Mariette a számára engedélyezett ötszáz tárgynál jóval többet, csaknem hétezer műtárgyat juttatott Franciaországba, részben titokban.

A lelőhelyeken tapasztalt pusztítás azonban őt is szemléletváltásra késztette. Visszatért Egyiptomba, és immár az ország saját kulturális örökségének megőrzéséért dolgozott. Szigorúbb szabályozást és tudományosabb feltárási módszereket szorgalmazott. 1858-ban az Egyiptomi Régészeti Szolgálat vezetőjévé nevezték ki, 1863-ban pedig Kairóban múzeumot alapított az ország régészeti emlékeinek bemutatására és megőrzésére.

Mariette nevéhez fűződik többek között a híres szakkarai ülő írnok szobrának felfedezése is. A szobor különlegessége a rendkívül élethű tekintet: a szemeket hegyikristályból formálták meg, az írisz és a pupilla kialakítása pedig az emberi szem anatómiáját idézi.

A múltat nem elég felfedezni, meg is kell őrizni

Az egyiptomi régészet története így nem csupán látványos felfedezésekről és legendás kincsekről szól. Legalább ilyen fontos az a hosszú folyamat, amelynek során a kutatók felismerték: egy régészeti lelet értékét nemcsak maga a tárgy adja, hanem az a környezet és történelmi összefüggés is, amelyben előkerült.

Egy kifosztott sír, egy faláról leválasztott dombormű vagy eredeti helyéről elszakított műtárgy olyan információkat rejthet magában, amelyek a beavatkozással végleg elveszhetnek.

Az elveszett fáraók fosztogatói című dokumentumsorozat vezető egyiptológusok közreműködésével mutatja be, miként jutott el a világ Napóleon expedíciójától a modern egyiptológia kialakulásáig. A sorozat november 2-től hétfőnként 22 órakor látható a Viasat History műsorán.

Forrás: Cultura.hu
Címlapkép: Jean-Léon Gérôme: Bonaparte a Szfinx előtt – Wikimedia / The Yorck Project

Vélemény, hozzászólás?