(Az orvosok hagyományos álarcában a hosszú orr arra szolgált, hogy megtisztítsa a fertőző levegőt és közömbösítse a bűzt. Az orr előtt lévő csőrben különböző fűszerek parázslottak)
A 18. század elején Pécs komoly fenyegetéssel nézett szembe: a környező településeken sorra jelentek meg a pestises megbetegedések, és a város lakói attól tartottak, hogy a halálos kór elkerülhetetlenül betör a falak közé. Ebben a feszült helyzetben lépett elő Schröder Jakab, Pécs főorvosa, aki olyan döntést hozott, amely később a város megmenekülésének kulcsa lett.
Schröder felismerte, hogy a járvány megfékezésének egyetlen módja a gyors és határozott cselekvés. Javaslatára a városi tanács teljesen lezárta Pécset, megtiltva a be- és kijárást. A döntés akkoriban radikálisnak számított, sokan tartottak az ellátás akadozásától és a kereskedelem leállásától, ám a főorvos kitartott álláspontja mellett. Saját házát karanténközponttá alakította, ahol elkülönítette és felügyelte a gyanús eseteket, miközben részletes feljegyzéseket készített a betegség lefolyásáról.
A környéken tomboló pestis végül nem érte el Pécset. A város lakói megmenekültek, és a krónikák szerint Schröder Jakabot később úgy emlegették, mint „az orvost, aki egyedül megmentette Pécset”. Bár nem avatták szentté, a helyiek hosszú ideig különös tisztelettel beszéltek róla, és hősies helytállását a város egyik legfontosabb történelmi pillanataként tartják számon.
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár
