1315-ben súlyos éhínség vette kezdetét Észak-Európában, amely a lakosság 10-15 százalékának életét követelte a rákövetkező években. A tartós esőzések, áradások és a pusztító állatbetegségek miatt a mezőgazdaság összeomlott, amit háborúk és fosztogatások tettek még elviselhetetlenebbé. William Chester Jordan és William Rosen kutatásai nyomán tíz megdöbbentő tényt mutatunk be az 1315 és 1322 közötti katasztrófáról.
Az ítéletidő és a mezőgazdaság összeomlása
A nagy éhínség hatalmas területet, mintegy egymillió négyzetkilométert érintett, ahol Írországtól és Angliától kezdve a mai Németországon át egészen Skandináviáig hozzávetőleg 30 millió ember élt. A katasztrófa fő kiváltó oka az 1315-ben kezdődő, éveken át tartó rendkívül csapadékos időjárás volt. A heves esőzések és áradások egész településeket tettek tönkre: a virágzó angliai kikötőváros, Dunwich épületeinek jelentős részét például fokozatosan elnyelte a tenger.
A vízzel telített talaj miatt a megszokott terméshozamok a harmadukra vagy akár a felükre is visszaestek. A gazdáknak nemcsak az élelmezésre nem maradt elég gabonájuk, de a következő évi vetőmagot is alig tudták félretenni. A helyzetet súlyosbította, hogy a tartós nedvesség és a takarmányhiány miatt az állatállomány jelentős része megbetegedett és elpusztult. A ramsey-i apátság egyik birtokán például 48 szarvasmarhából csupán hat élte túl a válságot.
Társadalmi válság, háborúk és elnéptelenedés
Az élelmiszerhiány következtében tömegek hagyták el otthonaikat, Írországban és a németországi Lübeck környékén pedig egész falvak néptelenedtek el teljesen. A föld nélkül maradt parasztok a városokba vándoroltak élelemért, de a válság a gazdagokat sem kímélte. A földbirtokok értéke zuhant, a canterburyi székesegyház közössége pedig ereklyék árusításával próbált pénzhez jutni.
A hatóságok árszabályozással, élelmiszer-behozatallal, valamint új kórházak és menedékhelyek alapításával igyekeztek enyhíteni a szenvedést. A mentőakciókat azonban hátráltatták a korszak fegyveres konfliktusai. A skót-angol háborúk, a Német-római Birodalom hatalmi harcai, a francia-flamand konfliktus és a walesi felkelés miatti fosztogatások tovább pusztították a termőföldeket és a megmaradt készleteket.
A katasztrófa hosszú távú hatásai
A nélkülözés hosszú távú nyomokat hagyott az európai lakosságon. A kutatók szerint a gyermekkori alultápláltság olyan mértékben legyengíthette a túlélők immunrendszerét, hogy az 1340-es évek végén lecsapó fekete halál, a pestisjárvány épp emiatt is követelhetett kiemelkedően sok áldozatot.
Az éhínség emléke a néphagyományba is beépült. A Jancsi és Juliska című mese motívumai – ahol a szülők élelemhiány miatt hagyják magukra gyermekeiket, akik egy emberevő boszorkánnyal találkoznak – a történészek szerint a nagy éhínség borzalmaiból, a gyermekelhagyásokból és a szélsőséges esetekben előforduló kannibalizmusból is táplálkozhattak.
Forrás: Múlt-kor Címlapfotó forrása: Wikimédia Commons / Múlt-kor
