XIV. Leó pápa: A betegek az egyház dobogó szívében vannak

A betegek méltóságára, a szenvedés lelki értékére és a keresztény hivatás nagylelkű megélésére hívta fel a figyelmet XIV. Leó pápa vasárnap Peruban. A Szentatya a cuscói Nagyboldogasszony-székesegyház előtti téren imádkozta el az Úrangyalát, amelyen mintegy hatvanezer hívő vett részt.

XIV. Leó pápa november 15-én, vasárnap látogatott el a perui Cuscóba. Az Úrangyala előtt felkereste a székesegyházat, ahol lerótta tiszteletét a nemrég elhunyt Richard Daniel Alarcón Urrutia nyugalmazott érsek sírjánál. A híveket Lizardo Estrada Herrera, Cusco érseke köszöntötte.

Beszédében a pápa a talentumokról szóló evangéliumi példabeszédet állította középpontba. Arra emlékeztetett, hogy Isten ajándékai – az élet, a hit és a hivatás – nem csupán személyes értékek, hanem olyan kincsek, amelyeket szeretetben kell gyarapítanunk és másokkal is megosztanunk.

A betegség nem fosztja meg az embert az értékétől

A Szentatya külön szeretettel fordult azokhoz, akik betegségük miatt testi vagy lelki szenvedést élnek át. Bírálta azt a szemléletet, amely a betegséget olyan szerencsétlenségként kezeli, amely megfosztja az embert társadalmi értékétől.

Mint fogalmazott, a hittel megélt, Krisztus szenvedéséhez kapcsolódó betegség lehetőséget adhat arra, hogy az ember növekedjen a szeretetben, és másokkal is megossza azt.

„Ti az egyház dobogó szívében vagytok” – üzente a betegeknek. Hozzátette: az értük, a hivatásokért és a békéért szeretettel felajánlott szenvedés lelki erővé válhat.

A papi és szerzetesi hivatás felelőssége

XIV. Leó a papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket is megszólította. Arra emlékeztetett, hogy szolgálatuk során Isten igéjének, a szentségeknek és az egyházi közösség vezetésének ajándékait kapták feladatul.

A pápa szerint a keresztény hivatás hiteles megélése az önátadásban és az áldozatvállalásban mutatkozik meg.

„Ne féljünk odaadni életünket, feláldozni magunkat Krisztusért; így válunk Isten irgalmasságának látható jeleivé!” – mondta, hozzátéve, hogy ez a hivatások ébresztésének egyik legfontosabb módja is.

A Földrengések Ura és Cusco történelmi emlékezete

Beszédének végén a pápa a Földrengések Urának, a helyiek által Taytachának nevezett Jézus-ábrázolásról szólt. A hagyomány szerint 1650-ben, egy pusztító földrengés idején a szent képmást kivitték a város utcáira, ezt követően pedig megszűntek az utórengések. Az esemény óta a kép Cusco és Peru egyik fontos vallási jelképévé vált.

XIV. Leó a helyi közösséggel való lelki egysége jeléül egy leplet ajánlott fel, amelyet a Jézus-ábrázolásra helyeznek majd. Azt kérte a hívektől, hogy amikor a képet ezzel a lepellel látják, emlékezzenek arra: az egyetemes egyház mellettük áll.

A Szentatya végül Szűz Mária példáját állította a jelenlévők elé, és arra buzdított, hogy a hívők bizalommal fogadják Isten kegyelmeit. Az Úrangyala imádságában különösen a betegek egészségéért, valamint a papok és a megszentelt életet élők életszentségéért fohászkodott.

Forrás: Magyar Kurír,
Címlapkép: Magyar Kurír,/Vatican Media

Vélemény, hozzászólás?