Volt idő, amikor Pécsen a színház falai között nemcsak a művészet, hanem a diktatúra is jelen volt. 1950 februárjában az Államvédelmi Osztály tánccsoportja is feltűnt a Pécsi Nemzeti Színház egyik produkciójában – miközben ugyanebben az időben Komlós János, az ÁVH pécsi vezetője is a városban működött. A színpadon Csajkovszkij muzsikája szólt, Bessenyei Ferenc és más neves művészek léptek fel, a korabeli sajtó pedig ugyanebben a korszakban a szovjet kultúrát és a rendszert dicsőítette.
De hogyan került egymás mellé a színház és az államvédelmi szervezet, és milyen szerepe volt ebben Szendrő József igazgatónak?
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Először az alcímet kell megmagyaráznom. Az, hogy a szörnyű múltú Államvédelmi Osztály-Államvédelmi Hatóság és Komlós János (1922-1980) léte egybe forrott, általában köztudott, de hogy a szegedi, pécsi, budapesti terror-ámokfutása vallató-tisztként emberek sokasága életét tette tönkre, közvetve számos halálos kínzásáért is felelős – nem árt sokadszor fölidézni!
Hogy Szendrő József (1914-1971) színigazgató személye ezzel hogy függ össze, a kort ismerők előtt nyilvánvaló. A fiatalabbak kedvéért: amikor a „Nagy Vezér” utáni második embert, Rajk László (1909-1949) pártvezért letartóztathatták és kivégezhették, Mindszenty (Pehm) József (1892-1975) bíboros-hercegprímást letartóztathatták, brutális módon megkínozhatták – amelyben szégyenteljes szerepe volt Janikovszky (Kucses) Évának (1926-2003), „ÁVH sex-alkalmazottként” –, majd sok éves börtönbüntetéssel sújthatták, akkor bárkiért jöhetett bármelyik éjjel az a bizonyos fekete autó… („Elvtárs, érted jöttünk, nem ellened!”) …
A 22. részt a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Baranya Megyei Szervezete napilapja, a „Dunántúli Napló” (1948-1990) február második felében – nevezetesen február 19.-től a hónap végéig –, színházzal kapcsolatos híreivel kezdem az Arcanum Digitális Tudománytár igénybevételével.
Az első hír – ahogy írtam – a lap február 19.-i számában, annak „Színház” rovatában jelent meg, és egy műsor-kezdés változásról szól. „Felhívjuk az Arany János bérlettel rendelkező színházlátogató közönség figyelmét, hogy a hétfő esti (február 26-i) előadásunkat, ½ 8 óra helyett 8 órakor kezdjük.”
S ha már a műsor-kezdés változása került szóba, az újság február 22.-i számában szintén találtam egy hasonló hírt. „…A Puskin-bérlettel rendelkező színházlátogató közönség figyelmét felhívják, hogy február 25-én este (Montmartrei Ibolya) az előadást ½ 8 helyett 8 órakor kezdik.”
A február 21.-i számban, a „Március 5. Diadalmas asszony” cím alatt látott napvilágot a következő írás. „• A Diadalmas asszony (Pjotr Iljics) Csajkovszkij halhatatlan operettje, amelyet bővített zenekarral, kórussal és tánccsoporttal mutat be a színház. A szereplők soraiban úgyszólván mindenki jelen lesz, aki az ének s a mulattatás elsőszámú pécsi kedvence. Szendrey Ilona, Mátray Mária, Bázsa Éva, Borvető János, Bessenyey (Bessenyei) Ferenc, Szabó Samu, Csengery Aladár, Sugár István, Somló Ferenc a főszereplők. A darabot Papp István rendezi. (x)”
A központi kormány kultúrpolitikája arra is vigyázott, hogy az amerikai kultúra általuk „haladó irány” – nak minősített alkotásait is előtérbe helyezze, műsorra tűzze. Ebben természetesen a fővárosi színházak jártak az élen, de utána ezek az alkotások vidékre is elkerültek. Erre példa a február 22.-i színházi hír.
„A Tamás bátya kunyhója (írója Harriet Beecher Stowe) a színházi évad leghatalmasabb sikere Budapesten. A néger sors megrázó tragédiáját március 15-én mutatja be e színház. A darab úgyszólván az egész társulatot foglalkoztatja. A legkisebb epizódszerep is döntő jelentőségű alakja ennek a megrázó drámai kompozíciónak. A Tamás bátya kunyhója Szendrő József rendezésében kerül színre.
Ütő Endrét, a színház díszlettervezőjét vakbélgyulladással megoperálták. Az operáció sikerült, és Ütő már a kórházban nekikezdett a Diadalmas asszony díszleteinek tervrajzaihoz, amelyeket az elképzelések alapján fiatal munkatársa, Vincze Győző fog kivitelezni.
Ütő Endre egyébként a Tamási bátya kunyhójának bemutatásával ünnepli színházi működésének 25 éves jubileumát. Ez alkalommal emeletes forgó díszleteket állít színpadra, olyan méretekben és technikai gazdagsággal, amilyennel eddig még a pécsi közönség nem találkozott…”
A február 26.-i számban az akkori színházbarát újságolvasók a következőt tudták meg. „Csajkovszkij halhatatlan muzsikája csendül fel március 5-től minden este a pécsi Nemzeti Színház (sic!) falai között. Ezeket a melódiákat régen szívébe zárta, és soha nem felejti el a közönség. Hukváry Jenő karnagy nagy ambícióval készíti elő a felerősített zenekart, amely színház két elsőrendű énekesének, Szendrey Ilonának és Borvető Jánosnak dalait kéri.
Nem hiányzik a darabból a humor sem, amelyet Szabó Samu, Csengery (Aladár), Papp (István), Sugár (István), Somló (Ferenc) stb. képviselnek, a darabot Papp István játékmester munkája állítja színre, az MNDSZ (a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) és az ÁVO (igen, jól olvassák: Államvédelmi Osztály!) tánccsoportjainak beillesztésével.”
Amint olvashattuk, a központi erőszak-szervezet, a „Proletariátus Ökle,” a hírhedt államvédelmi osztály (1946-1948) – majd jogutódja, az államvédelmi hatóság (1948-1956) – kétszínű játékot űzött. Egyrészről zavartalanul folytatta gyilkos tevékenységét a szervezeten belül, amelyhez nem engedett hozzáférést, másfelől azonban ezt a rendszer úgy is „kozmetikázta” az állampolgároknak, hogy kultúrcsoportokat alakított, hogy így tegye „szalonképessé” magát.
Amint kiviláglik, városunkban is működött ez a gyakorlat – akkor is, amikor a dicstelen múltú Komlós Jánost épp 1950. februárjától mecsekaljai városunkba helyezték át Szegedről az itten ÁVH vezetőjének, századosi rangban! Ettől kezdve tehát ő nyomásának is eleget kellett tennie Szendrő József színház igazgatónak! (Miközben az akkori Pannónia-, /ma Palatinus/ Szálló félreeső helyein zavartalanul kínozhatták az embereket az ÁVH pribékjei, amint azt Bálint István órásmester tragikus sorsában már a Komlós Jánosról szóló írásomban közöltem.) …
Természetes volt, hogy szovjet színházi elemzés is helyet kapott a lapban. Február 23.-án például „A szovjet hadsereg központi színháza” című cikket olvashatták a pécsiek-baranyaiak – a „Dicsőséges Szovjet Hadsereg Napja” apropóján. „Moszkvában immár 11. esztendeje működik a Szovjet hadsereg Központi Színháza.
A legkiválóbb szovjet írók számos színpadi művét mutatták itt be. Az írók a színház vezetőivel, színészeivel és katonai tanácsadóival szoros együttműködésben írják darabjaikat a színház részére, majd a színművek nagy részét átveszik a Szovjetunió többi színházai is. E tény beszédesen igazolta a Szovjet Hadsereg színházának szerepét a szovjet művészet általános fejlődésében.
A szovjet korszakban nőttek fel a Szovjet Hadsereg katonái, parancsnokai, az ipar és a mezőgazdaság vezetői, a sztahanovisták, valamint az új szovjet értelmiség. Kialakultak a szocialista társadalomban élő ember fő vonásai: a közérdek elsőbbségének szemmel tartása, a munkához való új viszony, tudásszomj, bajtársiasság, egymás megbecsülése, a szocialista haza iránti odaadó szeretet, nemzetköziség. Ez új jellemvonások határozták meg a Szovjet Hadsereg katonáinak erkölcsi jellegét is.
A Szovjet Hadsereg színházának az a feladata, hogy konkrét példákon mutassa be az új típusú szovjet katonát— akár az egyszerű harcost, akár a parancsnokot. A Szovjet Hadsereg, amelynek eddigi pályáját hőstettek szakadatlan láncolata jellemzi, olyan téma, amelyet — gondolhatnák az emberek — csak heroizáló stílusban lehet közönség elé vinni. Holott a szovjet emberek hősiességének legfőbb ismertetőibe, hogy nagyszerű tetteiket természetes egyszerűséggel hajtják végre.
A Szovjet Hadsereg színházában a szocialista realista módszer érvényesül, akárcsak a többi szovjet színházakban is darabjai a valóságot tükrözik. A szovjet katonaélet különlegesen színes, és a Szovjet Hadsereg színháza ezt érzékelteti és közvetíti a közönség felé. A színház darabjaiban előforduló csatajelenetekben a színész számára tág térre van szükség, nem korlátozhatják a színfalak. Ez és még sok más, a témák különlegességéből adódó szempont vezette a színház rendezőit, színészeit és tervezőit, hogy új színpadtechnikai eljárásokat alkalmazzanak.
A színház szinte napról napra fejlődött, növekedett, épülete mindinkább szűknek bizonyult. 1929-ben 160 ezer, 1930-ban 230 ezer, 1931-ben már 416 ezer néző gyönyörködött a magas színvonalú előadásokban. 1930 februárjában a szovjet kormány elrendelte, hogy új épületet emeljenek az akkor már öt esztendeje működő színháznál.
Az Alekszandrov-kórus, amely addig a színház keretében működött, önállósult. A Szovjet Hadsereg Központi Színháza első feladatának tekinti, hogy darabjaiban visszatükröződjék a Szovjet Hadsereg diadalokban gazdag múltja, nagyszerű katona íróinak lelki világa és jelleme.
Második, nem kevésbé fontos feladata, hogy katona nézőit művészetre nevelje, és a kultúra nagy kincseinek élvezetében részesítse. Éppen ezért számos klasszikus darabot is műsoron tart, és előadja a szovjet drámaírás nem katonai vonatkozású legjobb alkotásait is. A színház társulata gyakran felkeresi a szovjet ország legtávolabbi pontjait is.
Állandó jellegű színész, rendező és tervezőgárdája van; már 1934-35-ben megnyílt a színház kebelében saját színi iskolája, amelyben sok jeles művész nevelődött. Olyan közismert zeneszerzők dolgoznak számára, mint (Anatolíj Grigorjevics) Novikov, (Aram) Hacsaturján, (Visszarion Jakovlevics) Sebaljin, (Dmitríj Boriszovics) Kabaljevszkíj, (Alekszandr Nyikolajevics) Krein, stb. A Nagy Honvédő Háború idején a színház 19 brigádot küldött a frontra, ahol több, mint 2500 előadást tartottak.
A színház sok tagja kapott front szerepléséért kormánykitüntetést. Az egyik brigád együtt vonult be a csapatokkal Berlinbe. A szovjet művészetnek ma az a feladata, hogy a maga területén eszközeivel harcoljon a burzsoá befolyás ellen, és küzdjön a népi, nemzeti művészetért. Ebben a nemes harcban is élen jár a Szovjet Hadsereg Központi Színháza.”
S hogy városunkban is fontosnak tartották a vezetők az erről a napról való megemlékezést, a február 28.-i „A szovjet hadsereget ünnepelték a pécsi szabadságharcosok” című tudósítás a bizonyíték. Természetes volt, hogy itt pécsi színészek szintén közreműködtek.
„A Magyar Szabadságharcos Szövetség Pécsi Csoportja vasárnap délelőtt székházában ünnepséget rendezett a Szovjet Hadsereg megalapításának 32. évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Vadász Szilveszter honvéd bajtárs mondotta. Az ünnepség részvevői viharos lelkesedéssel ünnepelték a Szovjet Hadsereget, és annak megszervezőjét, Sztálint, továbbá a Pártot és Rákosi Mátyást.
Az ünnepségen közreműködőt: a honvéd zenekar, a Zsolnay-gyár énekkara, a pécsi Nemzeti Színház több tagja, (Alekszej Grigorjevics) Sztahánov munkamódszerének diadalát bemutató jelenettel, Miklós Klára és Bessenyei Ferenc szavalattal. Az ünnepség az Internacionálé eléneklésével ért véget.”
