Vargha Dezső

1950-ben március 15-e egészen mást jelentett a hivatalos propaganda számára, mint 1848 hőseinek emlékezete. A pécsi ünnepségeken a szabadságharc örökségét a szocializmus építésével, a Szovjetunió dicsőítésével és Rákosi Mátyás kultuszával kapcsolták össze. Sztálin táviratban köszöntötte a magyar népet, miközben a város vezetői új utcanévjavaslatokról döntöttek. A korabeli Dunántúli Napló tudósításai ma már különös kordokumentumként mutatják…

1950. márciusában a Dunántúli Napló hasábjain a szovjet választások nem egyszerű politikai eseményként, hanem valóságos népünnepélyeként jelentek meg. A korabeli tudósítások Sztálin iránti határtalan szeretetről, példátlan egyöntetűségről és a szocialista demokrácia diadaláról áradoztak. Eközben a pécsi Nemzeti Színházban Csajkovszkij művei és politikai üzenetekkel átszőtt darabok kerültek színpadra, vidéken pedig egészen másfajta színházi élmény született. Besencén…

Rákosi Mátyás magasztalása, a pécsi színház vitákat kiváltó előadása és Csorba Győző éles hangú kritikája – egyetlen korabeli újság néhány napjának hírei is sokat elárulnak a diktatúra mindennapjairól. Ezúttal is korabeli sajtóbeszámolókon keresztül idézzük fel, hogyan fonódott össze a politikai propaganda, a kulturális élet és a pécsi közélet az ötvenes évek elején. Dr. Vargha Dezső…

1950-ben a pécsi színház színpadán még Csajkovszkij zenéje szólt, a háttérben azonban már egészen más erők diktálták a kultúra irányát. A korabeli Dunántúli Napló oldalain egymás mellett sorakoztak a Sztálin- és Rákosi-kultuszt dicsőítő írások, a „reakció” elleni harc és a szovjet művészet magasztalása. Ezúttal olyan újságcikkekből idézünk, amelyek szinte tankönyvi pontossággal mutatják meg, hogyan működött…

Volt idő, amikor Pécsen a színház falai között nemcsak a művészet, hanem a diktatúra is jelen volt. 1950 februárjában az Államvédelmi Osztály tánccsoportja is feltűnt a Pécsi Nemzeti Színház egyik produkciójában – miközben ugyanebben az időben Komlós János, az ÁVH pécsi vezetője is a városban működött. A színpadon Csajkovszkij muzsikája szólt, Bessenyei Ferenc és más…

Mi történik egy színházzal, amikor már nem elég jó előadásokat játszania, hanem a hatalom üzeneteit is közvetítenie kell? 1950 februárjában a pécsi Nemzeti Színház egyszerre volt a politika és a kultúra színtere: a korabeli sajtó egyik oldalán Rákosiék propagandája harsogott, a másikon Mozart és Puccini előadásairól, énekesekről, karmesterekről és a közönség reakcióiról olvashatunk. Most a…