1950 márciusának utolsó napjaiban Pécs már az április 4-i ünnepségre készült, a korabeli sajtó pedig hűen tükrözte a Rákosi-korszak politikai légkörét. A munkaversenyek és a szovjetbarát jelszavak mellett a város kulturális életéről is olvashatunk. A hónap egyik különleges eseménye Szergej Obrazcov világhírű bábművész pécsi vendégjátéka volt.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
A 30., befejező részt is a „Dunántúli Napló” (1948-1990), a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Baranya Megyei Szervezete napilapja akkori politikai híreiből válogattam az indulásnál – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségének igénybevételével –, amely az április 4.-re való fölkészülés jegyében fogant. A március 26.-i szám vezércikke például a „MÉLTÓ FELKÉSZÜLÉS LEGNAGYOBB ÜNNEPÜNKRE” címet viselte. Így kezdődött, majd így végződött.
„Győzelmi ünnepre készül dolgozó népünk. Építésünk hatalmas, széles frontján dolgozó százezrek, az új életünkért vívott harc hadserege április 4-re készül. Születésnapja előtt áll országunk, mely ezelőtt öt évvel, 1945 április 4-én kapta kezébe a szabadságot, kapta kezébe a lehetőséget, hogy új életet, új társadalmat építsen a dolgozók millióinak az úri Magyarország helyébe. Kizsákmányolásmentes, boldog, szocialista életet…
…Dolgozóink érzik, tudják, hogy április 4. a békéért folyó harc seregszemléje, és április 4. arra is emlékeztet minden magyar dolgozót, hogy békénket, további felemelkedésünket, az ötéves terv sikereinek feltételét csak a békénket, függetlenségünket fenyegető háborús gyújtogatók, az imperialisták elleni harccal biztosíthatjuk. Ezért munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk, egész népünk elszánt akarattal és lelkesedéssel, egy emberként sorakozik fel, hogy helytálljon a béke magyarországi frontszakaszán. A magyar nép a felszabadulási munkaversennyel most ország-világ előtt újból bizonyságot tesz arra, hogy méltó a nagy Szovjetunió, a bölcs Sztálin barátságára és támogatására, és bizonyságot tesz arról is, hogy élni tudunk legdrágább kincsünkkel, az 1945. április 4.-én kapott szabadsággal.”
Fotó: Magyar Nemzet onlineEbben a lapszámban még ezen című cikkek szóltak erről. „A kultúrcsoportok is készülnek a nagy ünnepre… Pályázat a felszabadulás utáni életet bemutató írásokra… ÁPRILIS 4. TÖBB, JOBB MUNKÁVAL KÖSZÖNTÜNK!… További felajánlásokkal készülnek az állami gazdaságok dolgozói legnagyobb ünnepünkre… A ’Fegyelem őrs’ tanulmányi versennyel köszönti április 4-ét… A BARANYAI SPORTOLÓK NEM MARADNAK LE A MUNKAFELAJÁNLÁSBAN.” De a szovjet kultúra dicsőítése sem maradhatott ki: „A szovjet képzőművészet minden eddiginél magasabb rendű művészet.”
Persze, a következő, a március 28.-i számban szintén folytatódtak a fölajánlások tudósításai. Címek: „Pécsújhegyen már minden dolgozó felajánlotta több és jobb munkáját FELSZABADULÁSUNK ÉVFORDULÓJÁRA…A pécsi és baranyai ifjúság ismét egy lépéssel közelebb kerül példaképéhez: a szovjet ifjúsághoz – Hatalmas érdeklődés mellett nyitották meg a Komszomol kiállítást… ÁPRILIS 4. TISZTELETÉRE a szentlőrinci és a majsi csoport csatlakozott a 200 mázsás cukorrépa-mozgalomhoz.”
A március 29.-i számban ez található a fejlécen. „Örök hála és hűség a felszabadító Szovjetunió, a dicső Szovjet Hadsereg, népünk nagy barátja és tanítója, a nagy Sztálin iránt!” Persze hogy az első újságcím is ebben a szellemben íródott: „Csak a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával, és a pártszervezetek irányító munkájával biztosíthatjuk a MESZHART-aknák egészséges, gyorsan felfelé törő fejlődését,” az alcím pedig: „Szikra Sándor (akkori megyei párttitkár) elvtárs beszámolója a bányász technikai konferencián.”
Persze, a hibák (mű)keresése is hozzá tartozott a rendszer kétarcúságához, erről tanúskodik az egyik közcím: „A hibák gyökere a politikai nevelés hiányossága.” S ha már ilyen „bátran” kimondták, cikk is szólt erről, méghozzá ugyanebben a számban: „HIBÁZTATOM A VEZETŐSÉGET… Takács elvtárs kommunista módon bíráló felszólalása irányt mutat a Mohácsi Bőrgyár pártszervezetének.” Erre pedig a március 30.-i számban „rátettek még egy lapáttal.” Így: „A felajánlási versenyben csúfosan lemaradt a Sopiana gépgyár.”
Már a hónap utolsó napján megkezdték április 4. korlátot nem ismerő földicsőítését. A március 31.-i szám vezércikkének címe mi más lehetet volna, mint „A FELSZABADÍTÓK DICSŐSÉGE.” Így indították: „Öt esztendő telt el a szovjet nép fegyveres erőinek a német fasiszták felett aratott nagy győzelme óta. A második világháború, amelyet az imperializmus erői, a kapitalista államok népellenes kormányainak támogatásával indítottak, szörnyűségeivel felülmúlta mindazt, amit az emberi szenvedések története eddig ismert.
Fotó: XX. Század IntézetNem volt még háború, amelyben olyan gyilkos erőket vetettek volna harcba, amilyeneket a bűnös fasizmus hozott tömegével működésbe. A világ még soha nem tapasztalt olyan rombolást és pusztítást, amilyet a fasizmus a leigázott országokban és megszállt területeken okozott…”
És így fejezték be: „…A magyar néppel együtt az egész haladó emberiség joggal látta a nagy Szovjetunióban a népek békéjének és biztonságának, szabadságának és függetlenségének támaszát és zálogát.”
Persze nem volt szabad kihagyni az országos központi ünnepi rendezvény ismertetését sem ekkor, ezen cím alatt: „Rákosi Mátyás elvtárs mond ünnepi beszédet hétfőn este, a felszabadulás 5. évfordulója alkalmából rendezett operai díszelőadáson – Kedden katonai díszszemle lesz a Hősök terén, amelyet a dolgozók tömegfelvonulása követ.”
De ekkor kürtölték világgá a következő „össznépi kezdeményezés” -t: „Sztálinról nevezzék el az óbudai hidat! — kérték röpgyűlésükön a hídépítők, akik vállalták, hogy november 30. helyett november 7-re, a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára felépül a híd.” (Jogos kérdés utólag: És a „Szocialista” hol maradt?) Ennek az ünnepnek apropóján pedig egy újabb hír – szintén a hóvégi számból. „Ünnepélyesen megnyílt a Tavaszi Mezőgazdasági Vásár.”
Ebben a hónapban tartották a helyi pártszervezeti választásokat is. Ezt összegezte a március 31.-i cikk „A vezetőségválasztás eddigi tanulságai” címmel.
Persze a helyi ünnepség kihirdetése sem maradhatott el. „Pécs és Baranya dolgozó népe határtalan lelkesedéssel készül legnagyobb ünnepünkre” címmel, „Hétfőn délelőtt városi díszközgyűlés, este fáklyás felvonulás vezeti be az ünnepségeket” alcímmel. A közlő pedig a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) Nagypécsi Vezetősége volt.
Már az előző részben érintettem, hogy Pécsett is föllépett a kor világhírű szovjet bábművésze, Szergej Vlagyimírovics Obrazcov (1901-1992). Az ezt megelőző budapesti föllépéséről a március 24.-i, pénteki szám „Az Obrazcov-együttes hatalmas sikerrel mutatkozott be a magyar közönségnek” címmel tudósított.
„A moszkvai állami központi bábszínház, az Obrazcov-együttes szerdán este Budapesten, a Szikra filmszínházban bemutató díszelőadást tartott. A díszelőadáson megjelent az MDP Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a minisztertanácsnak több tagja, a szovjet nagykövetség több tagja, Kiszeljov nagykövettel az élen.
Szergej Obrazcov, a színház vezetője az Orosz Szövetséges Szocialista Szovjet Köztársaság Sztálin-díjas népművésze üdvözölte a magyar közönséget. — Azért jöttünk — mondotta — hogy népeink barátságának ügyét szolgáljuk. Önöknél igen sok kisgyerek van. Szeretném hinni, hogy ezek a gyerekek már nem fogják hallani a szirénák zúgását, a zuhanó-bombázókat.
De, hogy ilyen borzalmas hangokat ne kelljen hallaniok, szüleiknek harcolniok (sic!) kell a békéért, gyermekeik boldogságáért. Mi hiszünk abban, hogy a világon béke lesz, mert a béke ügyének első szervezője a nagy Sztálin.
Obrazcov szavait a Szovjetunió népei és a magyar nép barátságának, Rákosi Mátyásnak, a magyar nép vezérének és Sztálinnak, a világ népes vezérének éltetésével zárta. A bemutató közönsége lelkes ünneplésben részesítette a meleg baráti szavakat.
Obrazcov ezután ismertette a bemutatásra kerülő bábjátéknak a ’Szempillád rezzenésére’ című tragikomédiának alapeszméjét. Ez: megadni azoknak a hollywoodi filmeknek kritikáját, amelyek többsége ártalmas, rossz, a háborús uszítók kezében fegyver. A ’Szempillád rezzenésére’ bemutatója nagyszerű élményt nyújtott a megjelenteknek.
Fotó: Wikimedia CommonsMegismerkedtek a bábajáték-technika eddig számunkra ismeretlenül magas fokával, olyan technikával, amely alkalmas arra, hogy rendkívül magas művészi élményt közvetítsen. A lelkes tapssal, hatalmas ünnepléssel fogadott bemutatót a művészek bemutatkozása zárta be.”
A pécsi „beharangozó” -ra a csütörtöki, március 30.-i számban került sor „Obrázcov (sic!) szombaton Pécsett tart szerzői estet” cím alatt. „Szombaton este fél 8 órai kezdettel tartja meg szerzői estjét Szergej Obrázcov, a világhírű szovjet népművész a pécsi Nemzeti Színházban (sic!). Az előadást nagy várakozás előzi meg, mert Obrázcov neve az egész világon egyértelmű a bábjáték legmagasabb fokú művészi teljesítményével.
Élete szorosan összekapcsolódik a szovjet bábjátszás történetével, amely a Petruska nevű népi figurával kezdődik. Ez a hosszúlábú, görbeorrú, vásári komédiákban szerepelt figura távoli unokatestvére a mi hajdani Vitéz Lászlónknak, ő az, aki megverte az orvost, mert katonának sorozta be, megverte a cigányt, mert becsapta a lóvásáron, végül megnősült vagy elvitte az ördög.
A forradalom előtti pétervári gyermekszínház nem volt még művészi szempontból jelentős. A Nagy Októberi Forradalom után lezajlott hatalmas kultúrforradalom nagyon sok változatos színpadi formát hozott a művészi életbe, a sok különböző nép hagyományai és formái áttörték a megmerevedett színpadi kereteket. Ennek hatása alatt elkezdődött a bábszínház rohamos fejlődése is.
Az első művészi értékű bábszínház a Jefimov szobrász-házaspár vállalkozása volt, és ez nem véletlen, mert a bábszínháznál a képzőművész szerepe éppen olyan nagy, mint a színészé, hiszen közösen kell megformálniok (sic!) a szereplők figuráit.
Így aztán az sem véletlen, hogy maga Obrázcov is eredetileg festőnek és grafikusnak készült, majd a moszkvai Művészszínház zenei stúdiójában folytatta munkásságát. Közös tanulmányainak hatása alatt megszülettek első bábui, amelyekkel kezdetben még csak szűkebb baráti társaságát szórakoztatta. 1931-ben hívták meg az első művészi bábszínház, a Szovjetunió Állami Központi Bábszínháza vezetésére. Akkori hattagú társaságából ma is itt vannak Magyarországon rajta kívül: Uszpenszkája és Speranszky.
Obrazcov frontszínház-beli élményei és emlékei közül különösen az a megható eset volt számára a legjelentősebb, amikor egy hadi kórházban összesen két teljesen apatikus, súlyos sebesült előtt játszott, s akik végül ketten, a megmaradt jobb és bal tenyerük összeverésével tapsolták meg az előadást.
Ebből le is vonta a művészet végső céljait: nemcsak az a fontos, hogy mit és hogyan, hanem az is, hogy kinek produkálunk? A művészet végső célja az, hogy mindig a nép egészéhez szóljon. Az előadás., melyet a Magyar-Szovjet Társaság rendez, ízelítőt ad abból az elragadó művészetből, melynek kétségkívül ő a legnagyobb mestere, nemcsak hazájában, hanem az egész világon.”
A magas művészetből evezzünk most át a március 30.-i szám „A MINSZ megvitatta a kultúrversenyek rendezését” című értékeléssel a napi kulturális ideológia helyi híreihez. „Kultúr aktíva-értekezletet hívott össze a MINSZ Városi és Megyei Bizottsága, hogy az ifjúsági egység megteremtésének feltételeit, és az 1950. évre szóló kultúrversenyeket megvitassák. Az értekezletet a DIVSZ induló elhangzása után Monori Ferenc, a MINSZ vezetőségi tagja nyitotta meg, majd a MINSZ Országos Központja nevében Vella Géza szólalt föl ezután.
Fotó: Napi Történelmi ForrásRészletesen beszámolt az ifjúság elmúlt és jelenlegi kulturális tevékenységéről. Hangsúlyozta, hogy a Párt vezetésével az egységes ifjúsági szervezet megteremtéséért folyik most minden erőfeszítés. Vázolta az idei kultúrversenyek feladatait, melyeknek a minőségi teljesítmények emelésével, a Komszomol megszerettetésével, a termelés és tanulás fokozásával, és a kulturális forradalom ellenségei elleni kíméletlen harc fokozásával tehát lényegében mind egy célt, az ifjúság egységének megteremtését, a milliós tömegszervezet létrehozását kell, hogy támogassák.
Ezt a célt szolgálja a június 17-én összeülő kongresszus is. Vella Géza a továbbiak során a kultúrversenyek szervezését és feltételeit ismertette. A kultúrverseny a legjobb színjátszó, tánccsoport és énekkar címéért folyik. A felszólalások során a Vasutas SZÍT szervezet 15 vidéki kultúrelőadást vállalt, ezenkívül a kultúrgárda tagjai termelési eredményeinek fokozását. A Belvárosi SZÍT falujárásokat ajánlott föl.
A MEFESZ kiküldötte versenyre hívta a Zsolnay-gyár és a Magasépítés SZÍT szervezetét. A két szervezet elfogadja a kihívást. A Belvárosi SZÍT szintén versenyre hívta ki a németbólyiakat, míg a komlói SZÍT a nagymányoki, mázai és szászvári bányászszervezeteket. Ezután Láng Györgyné a Népművelési Közpon-t nevében teljes támogatását ígérte meg. Kovács László, az MDP kultúrfelelőse fölhívta a versenykihívások egyes hiányosságaira a figyelmet, az ifjúság összefogását hangoztatta, és a Párt részéről minden vonalon megígérte a kultúrcsoportok és a versenymozgalom támogatását.”
Mind a részt, mind a sorozatot a Pécsi Nemzeti Színház március végi híreivel fejezem be. Március 31.-én, a „Színház” rovatban a következő hírek közlését találjuk. „Obrazcov együttes lép fel a Pécsi Nemzeti Színházban. Az erre az estére hirdetett előadás elmarad, és az ugyanekkor esedékes ’Móricz Zsigmond’ bérlet tulajdonosainak számára bemutatásra sikerülő (P. I. Csajkovszkij) ’Diadalmas asszony’ időpontjáról a színház értesíteni fogja a közönséget.
SZÍNHÁZI MŰSOR-március 30-án este 8 órakor: DIADALMAS ASSZONY. (Vörösmarty bérlet.) Március 31-én este 8 órakor: DIADALMAS ASSZONY. (Petőfi bérlet.) Április 1-én este. 8 órakor: OBRAZCOV EGYÜTTES VENDÉGJÁTÉKA. Április 2-án délután 4 órakor: TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA (Gorkij bérlet.) Április 2-án este: 8 órakor: Tamás bátya kunyhója (Shakespeare bérlet.) Az elmúlt részben lévő sajtóhibát tehát most már kijavították: a színházi műsorban immár az április 1.-i előadásként Obrazcov és együttese vendégjátéka szerepel! …
