A szovjet propaganda nemcsak a politikát, hanem a kultúrát is teljesen átszőtte a Rákosi-korszakban. 1949 decemberében Pécs sem maradt ki a Sztálin-kultusz ünnepléséből: a helyi sajtó egyszerre dicsőítette a diktátort, a szovjet művészetet és a „szocialista mintát”. A sorozat új részében bemutatjuk, hogyan fonódott össze a propaganda, a zenei élet és a pécsi színház mindennapjaiban a korszak ideológiája.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
A 15. részt azzal kezdem, hogy a „Világ Nagy Tanítója,” Joszif Visszarionovics Sztálin (Ioszeb Beszarionisz dze Dzsugasvili, 1878-1953) generalisszimusz, Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára születésnapjára készült nagy erővel 1949 decemberében a „Szocialista Tábor,” no meg a világ Szovjetunióval szimpatizáló része, köztük a francia, az olasz, a nyugat-német, a kínai és az USA-beli kommunisták.
Természetesen nem maradhatott ki ebből a nyalásból a Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Szervezete lapja, a „Dunántúli Napló” (1948-1990) sem. E rész anyagát most is az Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatta. Az egész hónap ájultan ömlő cikk-özönéből kiemelem a december 18.-i számban található Vlagyimír Vlagyimírovics Majakovszkíj (1893-1930): „Egy szó Sztálin elvtárshoz” című versét – Gáspár (Gottlieb) Endre (1897-1955) fordításában.
„Nem várva hívást, feltartózhatatlan Tör fel szívemből, itt van ajkamon … Hagyd, hogy amint jött, Néked általadjam, Egyszerű szómat hagyd kimondanom. Eljött a várt nap. Az idők megértek. A nyugalom a földre visszatért. Köszönöm, mit főd s karod a honért tett, Köszönet sok-sok fáradalmadért. Köszönöm Néked, hogy kiálltuk épen A harci próba súlyos éveit, Úgy bízva Sztálin elvtárs erejében, Ahogy szívünk tán magunkban se hitt. A bizonyosság Te voltál, a zálog, Hogy ki gáládul ránk tört, elveszett. Előtted mélyen meghajolva állok, Míg megszorítom ezt a hű kezet. S megköszönöm hűséged a Hazádhoz, Hogy tudsz bölcs lenni, hitet vallani, Hogy életed nagy, tiszta fényt sugároz, Hogy igaz ember vagy — és az, ami. Hogy a Kremlben fenn vigyázta néped Éber szemed, míg viharzott a vész. Hogy mellettünk vagy, köszönöm Tenéked, S köszönöm, elvtárs, köszönöm, hogy élsz.”
Azt már elfelejtették közölni, hogy a híres költő épp a sztálini-önkény miatt lett öngyilkos. Sztálinra történő hivatkozás ezt a hónapot még két okból végig kísérte: az 1949-es Alkotmányt Sztálini Alkotmánynak nevezték, az ekkor elfogadott első ötéves tervnél is őrá hivatkoztak….
Az Oszipov Orosz Állami Népi Zenekart Moszkvában alapította 1919-ben Borisz Trojanovszkij (1883-1951) balalajkaművész és Pjotr Alekszejev domra művész. 1940-től Nyikoláj Oszipov (1901-1945) karmester vezette a népi hangszer-együttest, nevét róla kapta. A színházban tartandó hangversenyüket már jó előre cikkekben üdvözölték. A „beharangozó” cikk címe így lelkesedett december 9.-én: „Felejthetetlen élményt ígér az Oszipov népi zene- és énekegyüttes ma esti hangversenye.” Így szólt.
„Pénteken este fél 8 órai kezdettel a pécsi színházban az Oszipov népi zene-együttes a Demokratikus Német Köztársaságból Csehszlovákián át érkezett el hozzánk nagy hangversenykörútján a zenekar, és folytatja útját a népi demokráciák országain keresztüli, hogy most, a békéért vívott harcban elvigye a béke ügyének szövetségeseihez a Szovjetunió népeinek pezsdítő üdvözletét.
Az együttes tagjai között szerepel Nikolaj Budaskin, a Sztálin-díjjal kétszer tüntetett zeneszerző is, aki fémmunkás volt Szibériában, és balalajkása a gyár népi zenekarának. Zenei tehetségével, alkotó készségével csakhamar feltűnt. Felfedezték és kiképezték. Budaskin számos szerzeményét játssza most is a zenekar. Az Oszipov együttes tagjai között egytől egyig híres zeneszerzők és énekesek vannak. Lídia Melnyikova például a moszkvai Állami Filharmónia szóló énekesnője. A zenekar műsorában uralkodó tulajdonság az életöröm, az egészséges optimizmus kifejezése. A diadalmas szovjet nép lelkületének színei tükröződnek vissza az együttes műsorában.
Dimitríj Oszipov, az együttes vezetője és karmestere nyugodt biztonságával, ízléses és szép vezénylő mozdulataival a budapesti közönség tetszését már az első percekben megnyerte. A zenekar két másik tagja – Nikoláj Havrosin és Borisz Kolevarov – balalajka duettjei közben mókáival kelt hangos kacagást. A mély, érzelmesebb hangulatú számoktól kezdve a zenei komikumig mindent megtalálni az együttes műsorában. Minden valószínűség szerint felejthetetlen, ritka élményeink egyike lesz az Oszipov zenekar pécsi fellépése.”
Következett a december 10.-i, szombati írás, „Fergeteges sikert aratott az Oszipov-együttes” cím alatt. „Pénteken délután érkezett meg a nagyszerű ’Oszipov’ művészegyüttes Pécsre. D. P. Oszipov karmesterrel az élen két gyönyörű, csukott személyautóval és két autóbusszal érkeztek a Nádor szálló elé, ahol Krancz Pál elvtárs, polgármester fogadta a vendégeket. A népi zenekar tagjai a megérkezés után szállodai szobáikba vonultak vissza, hogy a hosszú út fáradtságait kipihenve, frissen, felkészülten tarthassák meg esti hangversenyüket.
A zsúfolt ház előtt tartott hangverseny minden műsorszáma fergeteges sikert aratott, és az egybegyűlt közönség perceken át ünnepelte a szovjet művészeket. A magyar vidék dolgozói ezen az estén megismerkedhettek a könnyű zene műfajának új útjával. — Nikoláj Budaskin, a Sztálin-díjjal kétszenesen kitüntetett szovjet zeneszerző művei a műsor legszebb számai közé tartoznak. Az Oszipov-együttes a legnemesebb hagyományokat őrzi és folytatja népi művészetével, s a hagyományos hangszerek lehetőségeit továbbfejleszti. A hatalmas sikerű hangverseny részletes beszámolóját lapunk vasárnapi számában közöljük.”
Az értékelés a december 11.-i számban történt. A titokzatos „– hm –” szerzői monogram szenttamási Horváth Mihály (1903-1984) zeneművész-tanárt „takarta.” Az értékelés felcíme „Felejthetetlen volt!” főcíme „Lelkesen ünnepelték a pécsi dolgozók a nagyszerű Oszipov-együttest” volt. „Pénteken este zsúfolásig megtöltött nézőtér előtt mutatkozott be az Európa hírű Oszipov-együttes Pécsett. A népi ének- és zeneegyüttest Krancz Pál polgármester elvtárs köszöntötte a város dolgozói nevében.
A beszédre az együttes vezetője válaszolt, aki a szovjet művészet és kultúra képviselői nevében üdvözölte Pécs város dolgozóit. Beszéde végén éltette a magyar-szovjet barátságot, Sztálin elvtársat és Rákosi elvtársat. Ezután kezdődött el a hangverseny. Dimitrij Oszipov, a zenekar művészeti vezetője és vezető karmestere vezényelt az első részben. A csupán népi hangszerekből összeállított együttesből csodálatos, és eddig még sehol nem hallott hanghatásokat tudott felcsalni. A meleg basszusok, a balalajkák éneklő hangja, a különleges trombiták, a harmonika művészi beállítása helyeként szimfonikus hatást keltett.
A műsort Budaskin orosz nyitánya vezette be. A mű népi motívumokon épül fel, és a zenekar bemutatkozó számának igen megfelelt. Budaskin Dumkája bájos népi tánc. A szerző domra-versenyében érdekes pengető hangszert ismertünk meg. Remekül simult a hangszer szóló hangja a zenekar színes hanghatásaihoz. Anatolij Alexandrov művésze hangszerének. A jól ismert Kamarinszkája Oszipov áthangszerelésében újnak, üdének, lendületesnek mutatkozott. Szahárov Régi keringő-jét Gorodovszkaja és Nyikityina adták elő guszlán (hangszeren). A guszláról eddig csak az irodalomban hallottunk, meleg, a hárfához nagyon hasonló, de új lehetőségeket nyújtó hangja a közönség nagy tetszésével találkozott.
A ’Sír a széles Dnyeper’ című ukrán népdalfeldolgozás szűnni nem akaró tapsvihart keltett. A leghalkabb kezdésből viharos hullámzásba csapó zene hűségesen érzékeltette a folyó csendes, majd viharos hullámzását. Egy orosz népdalfantázia a zenekar művészi teljesítményét és bravúros megoldásait bizonyította be. Lidia Mjelnyikova, a moszkvai állami filharmónia szólóművésze hatalmas, erőteljes, telt szopránján egy lelkesítő Dunajevszkj-dalt, egy Csajkovszkij-áriát és egy igen bájos, üde, derűs orosz népdalt énekelt.
A második részt Pavel Kulikov vezényelte. Kulikov nyugodtabb temperamentum, de a zenekar itt is megmutatta kiváló művészi képességeit. Csajkovszkíj: ’Pojácák tánca’ c. kis műve vidáman derűs hatást keltett. A balalajka lehetőségeit Havrosin mutatta be Budaskin Változatok c. darabjában. Havrosin és Kolevatov balalajka kettősét csak ismétlés, és hosszú tapsok után tudták abbahagyni: nem akarta leengedni őket a közönség a színpadról. A mosolygó vidámságot képviselték.
Kulikov érdekes keringő fantáziája és Falusi polkája nagyon tetszett a közönségnek. Érdekes volt egy orosz népdal Beljajevszkij által művészien, guszlán előadott változata. Mjelnyikova remek énekszámai zárták le a kitűnően sikerült, eddig nem hallott hanghatásokban bővelkedő, művészi élményt jelentő hangversenyt.
Külön kifejezésre jutott a szovjet művészek szeretete a magyar dolgozók legjobbjaival szemben. Öt zeneszámot ajánlottak fel a mecsekszabolcsi akna dolgozóinak, akik csütörtökön fejezték be a hároméves tervet, a Zsolnay-gyár dolgozóinak, akik december 3-án fejezték be ugyancsak a hároméves tervet, valamint Bátai János mecsekszabolcsi vájár, Sásdi Károly pécsbányatelepi SZIT-brigád tag és Klein Jánosnak, a pécsi Magasépítési Nemzeti Vállalat dolgozójának, mint a legjobb sztahanovistáknak.
A műsor befejeztével Mészáros Dezsőné elvtársnő, a Magyar Szovjet Társaság nevében köszönetet mondott a kitűnő művészeknek, s kifejezte Pécs város dolgozóinak háláját a felejthetetlen hangversenyért. Az est igen lelkes hangulatban és az együttes zúgó ünneplésével ért véget. Az együttes tagjai szombaton megtekintették a város néhány üzemét, majd vasárnap reggel tovább utaztak Szeged felé.”
Rátérve színházunkra, a december 10.-i lapszám „Színház” rovatát idézem. „A lelkes pécsi közönség estéről estére megtölti a színházat, mert helyesen értékelni tudja a VIDÁM ÁLOM pazar mese-operett poétikus finomságait. Felnőttek és gyerekek mosolyogva és könnyezve figyelik a játékot, amely három narancs bonyolult históriáját kíséri. Ugyanilyen állandó és fokozódó érdeklődés kíséri a Kertész kutyája című előadásokat, amelyet a Vidám álommal felváltva a színház bérleteseknek és esténkénti (sic!) látogatóknak mutat be.”
Természetesen a komolyan vett bérletezésről is szólt közlemény, mégpedig december 8.-án, a megfelelő rovatban. „A színházi bérletezés befejeződött. Az igazgatóság felkéri a bérlettulajdonosokat, hogy az esedékes részleteket minden hónap 5. napjáig az IBUSZ menetjegyirodában fizessék be a hivatalos órák alatt (fél 9-től fél 5 óráig). A mai naptól kezdve a színház pénztáránál a részleteket befizetni nem lehet.”
Hogy színészekről is legyen szó, nézzük a december 7.-i szám egy ide vonatkozó hírét. „A színház szerződtetési tárgyalásba bocsátkozott Pataki Jenővel, a budapesti Nemzeti Színház volt tagjával, akit a közönség a filmről is jól ismer. Kilátás van rá, hogy a kitűnő fiatal művész a pécsi Nemzeti Színház éves tagja lesz, már a legközelebbi jövőben.”S hogy a hazai színházak sem maradhattak ki a Sztálin-imádatból, a december 7.-i szám „Kultúra – Művészet” rovatának híre erre a bizonyság. Így szólt. „A színészszakszervezet kezdeményezésére az ország valamennyi színházában elhatározták a dolgozók, hogy megindítják a színházi dolgozók új munkaversenyét Sztálin 70. születésnapja alkalmából. A Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalat 12 forintos áron, ,A Lánchíd újjáépítése’ címmel művészi képsorozatot hozott forgalomba.”
