1950 márciusában március 15. és április 4. ünnepe egyre szorosabban összefonódott a kommunista propaganda világában: Petőfi örököseinek ekkor már a sztahanovista munkásokat tekintették. A Dunántúli Napló korabeli tudósításaiból kirajzolódik, hogyan találkozott a politikai elvárás a mindennapi pécsi élettel, a színházi sikerekkel és a kulturális kitüntetésekkel. Közben a Pécsi Nemzeti Színházban nagy sikerrel játszották a Tamás bátya kunyhóját, a Janus Pannonius Gimnázium diákjai pedig Gogol Revizorával arattak elismerést. Mostani írásunkban korabeli újságcikkek segítségével idézzük fel 1950. márciusának különös, sokszínű pécsi világát.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Az, hogy az április 4.-i „felszabadulási” ünnep együtt haladt fontosságban március 15.-ével – legalább is egy ideig –, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Baranya Megyei Szervezete napilapja, a ”Dunántúli Napló” (1948-1990) számos híradásából látni lehet. A 28. részt a március 18.-i szám első lapos hírével kezdem – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. „A minisztertanács kormánybizottságot küldött ki a felszabadulás 5. évfordulójának, április 4-nek méltó előkészítésére” lett a hosszú főcím, „A bizottság elnöke Rákosi Mátyás elvtárs” a rövid, lényegre törő alcím. Nézzük, a neveket pedig érdemes figyelni ennyi év távlatából.
„A minisztertanács Dobi István elnöklésével pénteken délelőtt ülést tartott. A minisztertanács kormánybizottságot küldött ki a felszabadulás 5. évfordulójának, április 4-nek méltó előkészítésére. A bizottság elnöke Rákosi Mátyás elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese. A bizottság tagjai: Apró Antal, Balogh István, Bereczky Albert, Csók István, Darvas József, Dobi István, Erdei Ferenc, Farkas Mihály, Gergely Sándor, Gerő Ernő, Illyés Gyula, Illés Béla, Jóború Magda, Kádár János, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Losonczy Géza, Major Tamás, Marosán György, Mihályfi Ernő, Muszka Imre sztahánovista (sic!), Nagy Dániel, Panyi Ferencné sztahánovista, Pozsonyi Zoltán sztahánovista, Révai József, Rusznyák István, Szakasits Árpád, Szűcs Lajos, Tóth III. János sztahánovista…”
Ezt folytatta a március 19.-i szám szintén első lapos kiáltványa „A Magyar Néphez” címmel. Ebből idézek.
„…Április 4-én megfogadjuk, hogy még szilárdabban és még egységesebben tömörülünk minden eddigi győzelmünk legfőbb szervezője, minden jövendő sikerünk legfőbb záloga, a Magyar Dolgozók Pártja köré. Felszabadulásunk ötödik évfordulóján megfogadjuk, hogy a Magyar Népköztársaság még szilárdabb bástyája lesz annak a nagy nemzetközi békefrontnak, amelyet a felszabadító Szovjetunió és a békeszerető népek lángeszű vezére, a szeretett Sztálin vezet.
Felszabadulásunk 5. évfordulóján harcos szolidaritásunkat fejezzük ki a népi demokrácia országai, a nyugati imperialista országok békemozgalmai, a gyarmati népek szabadságharcai, elsősorban a most felszabadult Kínai Népköztársaság hős népe iránt…”
A március 15.-i számban pedig a fiatal sztahanovistákat tették meg a márciusi ifjak küzdelmei folytatóinak „A sztahanovisták a legjobb hazafiak” felcímű, és „Hajós Ödön 250 százalékkal köszönti majd felszabadulásunk nagy ünnepét” főcímű írásban. Így kezdődik ugyanis: „Petőfi mai követői, harcának folytatói, nem vitás, hogy a legjobb ifjúmunkások, az élenjáró fiatal sztahanovisták, az új élet alkotói, a boldog szocialista jövendő építői, ők azok, akik munkában, tanulásban megedződve, megértve az új hazafiságot, példát mutatnak a többieknek, erős akarattal áthidalják az akadályokat, és nem torpannak meg, ha nehezebb a feladat, mint gondolnák…”
A vége, a „konklúzió” pedig ez: „…Mert ez a célja Hajós Ödönnek: tagja lenni a legerősebbeknek, a legbárabbaknak, a kommunisták táborának. Célja eléréséhez hozzásegítik a teljesített 220, 230 százalékok, a tanulásban elért eredményei, és az a 250 százalék, melyet felszabadulásának nagy ünnepére ajánlott fel.”
Ebben a hónapban a nemzeti vállalatok (NV) sztahanovista munkásainak mai szemmel elképesztő és irreális teljesítési százalékait is közzétették név szerint. A március 28.-i cikk például ezt közölte „A TERMELÉS ÉLÉN” címmel.
„PÉCSI MAGASÉPÍTÉSI NV. – Festők: Szávai Pál és Völgyesi Lajos 194%, Böröcz István 193%, Polvár Károly 192%, Keszthelyi Ödön 173%. Bádogosok: Pétermann György 271%, Kovács Lajos és Fakt György 222%, Máté Ferenc 198%, Novák József 195%. ÚTFENNTARTÓ NV. – Marosi Jenő 218%, Bocz István 215%, Elekes József 201%, Kovács Béla és Kovács János 200%. DÉLSAJT NV. – Csomagolók: Vrabély Józsefné 144, Angalázs Márta 137%, Stefánovics Istvánné 132%. Bandel József árukihordó 126%, Németh József sajtkészítő 110%; a Babócsai brigád a pasztőrözésben 115%-ot ért el. MESTRITS NV. I. TELEP – Papp György gépkocsiszerelő 168%; Kolombusz Károly esztergályos 163%, Lévai József szerelő 156%, Varga András szerelő 154%.”
Rátérve a színművészetre, a március 15.-i lapszámban, az első és második oldalon a következők szerint csoportosították a kitűntetetteket: I. Természettudományok (itt szerepelt dr. Szentágothai János professzor.) II. Művészet és Irodalom, III. Újjáépítés, IV. Pedagógia, Közegészségügy. Mondanom sem kell, a második csoportban kaptak helyet a színművészek. Nézzük a kitűntetetteket.
„…Színművészet terén kifejtett munkásságáért Mészáros Ágnes (Ági) színművész és Latabár Kálmán színművész megosztott húszezer forintos díjat kapott, mégpedig Mészáros Ágnes (Pjotr Andrejevics) Pavlenko ’Boldogság’ című darabjában a szocialista embertípust ábrázoló alakításáért, és (William) Shakespeare nőalakjainak reális ábrázolásáért, Latabár Kálmán a szórakoztató műfajoknak a haladás szolgálatába állításáért, főképpen a ’Gerolsteini nagyhercegnő’ című operett-beli alakításáért…
…Színművészet terén kifejtett munkásságáért Simon Zsuzsa színházigazgatónő színi igazgatói működéséért, mellyel az új magyar dráma megteremtésének ügyét szolgálta, Gellért Endre rendező Pavlenko ’Boldogság’ című színdarabjának rendezéséért, a magyar dráma haladó hagyományainak ápolásáért.”
Színházunk „Tamás bátya kunyhója” című darabjára térve, ismét a március 22.-i számot kell idéznem a siker fokmérőjeként. „A ’TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA’ hatalmas sikert aratott a pécsi színházban. A megrendítő darab estéről estére feszültségben tartja a nézőteret, és a nézőközönség a politikai öntudat egyre magasabb fokán és tisztánlátásával szemléli a más színű elnyomottak élet-halál küzdelmét az elnyomók ellen. A színtársulat eddigi legkiforrottabb tolmácsolásában kerül színre esténként a ’Tamás bátya kunyhója.” Nem csoda, hogy a nagy közönségsiker miatt sokszor műsorra tűzték.
A március 25.-i szám „Színház” rovatából kiderül egyrészről, Szendrő Józsefék társulatának milyen változatos műsorpolitikája volt, másrészről pedig az, hogy olyan szintű társulata is, amellyel ezt meg lehetett valósítani. Íme a bizonyíték. „Három nap alatt három sikeres műsordarabját játssza a Színház. Szombaton a ’Montmartrei ibolya’, vasárnapi részben Csajkovszkij, csakugyan diadalmas operettje, a ’Diadalmas asszony’, hétfőn pedig az idei évad legjelentékenyebb ensemble (közösségi)-produkciója, a ’Tamás bátya kunyhója’ kerül színre.”*
Fotó: Magyar Filmadatbázis (mafab.hu)Nem csoda hát, ha a következő napi, a március 26.-i lapszám színházi híre ez volt. „— A Színház és Mozi című budapesti színházi folyóirat a közeljövőben a pécsi színház előadásait és szereposztásait is hirdetni fogja külön műsorfüzetében. E célból március hó 27-én Pécsre érkezik Szegedi Pál, a lap kritikusa egy fotóriporter kíséretben, akivel együtt megtekintik a Pécsi Nemzeti Színház hétfő esti ’Száll a dal…’ című tájszínházi előadását Vasason, másnap, kedden pedig bent, Pécsett a ’Tamás bátya kunyhója’ előadását. (*)”
A március 23.-i „Az olvasó hangja” rovatban azonban takarítási hiányosságokat is jelzett a levélíró, amikor ennek a véleménynek helyet adott a lap „KÉRÉS A SZÍNHÁZHOZ” címmel. „Az alábbi levelet küldték be Szerkesztőségünkbe, melyet a Színház vezetőségének figyelmébe ajánlunk.
Rendszeresen járok színházba. Amíg a folyosók és az előcsarnokok igen szépen vannak dekorálva, addig a nézőtéren a székek olyan porosak, hogy fekete ruhában egyáltalán nem lehet leülni. Több kartársnőmtől és kartársamtól hallottam ilyen panaszt. Kérem az Olvasó Hangját, hívja fel a színház vezetőit, hogy nagyobb gondot fordítsanak a takarításra. Remélem, hogy legközelebb már nem kell a zsebkendőmre ülni, hogy ne legyen piszkos a ruhám. Szabadság! Mikó Béláné”
Mint oly sokszor, a városban és a megyében működő öntevékeny irodalmi színpadok, színtársulatok előadásairól szintén közölt beszámolót a „Dunántúli Napló.” Így történt ez március 21.-én is, amikor ezzel a címmel jelent meg tudósítás: „GOGOLY REVIZORA a Janus Pannonius gimnáziumban.” Nézzük a tudósítást.
„Örömmel láttuk iskolai színpadon Gogolynak (sic!), a nagy orosz realista írónak halhatatlan társadalmi szatíráját, ’A revizor’-t. A Janus Pannonius gimnázium (sic!) és az Ipari Lányközépiskola színjátszói Gaál Endre vezetésével derekas munkát végeztek az előadással. Különösen az összmunkát kell megdicsérnünk, ami külön érdem. De pompás egyéni alakításokat is láttunk.
Ilyen volt Bajusz Sándor polgármestere és Tiborcz József álrevizora, valamint Pabst Béla és Halász András Bobcsinszkij és Dobcsinszkij kacagtató szerepében. De nem maradtak el a többiek sem: Kontrohr Tivadar, Horváth Győző, Tényi Jenő, a kedves Almelléki Edit és a fokozatosan magára találó Bánfai Adrienne, ugyanígy Szerdahelyi Károly és Pusch József is.
Kitűnően oldotta meg feladatát a négy női epizódszereplő: Varga Ágnes, Lóránt Zsuzsanna, Székely Erzsébet és Tóth Márta, ezen kívül a három tatár kereskedő alakítói és a többiek is. A jól pergő rendezés Gaál Endre tanár munkája. Jók voltak a ’házilag összehozott’ bútorok és ruhák, a szereplők maguk készítette maszkjai is megfeleltek. Politikai sikere a darabnak, hogy a hajdani hírhedt jezsuita iskola színpadán végre igazi nagy irodalmi alkotás jelenhetett meg.”
Címlapképünkön Mészáros Ági (A fotó forrása a Nemzeti Filmintézet oldala)
