A jégkorszak sem rendezte át teljesen Eurázsia állandó madárfajainak elterjedését

Még a legutóbbi jégkorszak leghidegebb időszakában is maradtak olyan területek Eurázsiában, amelyek éghajlata alkalmas lehetett az állandó madárfajok számára. Erre jutott Végvári Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója, aki 164 madárfaj potenciális elterjedését vizsgálta két jelentősen eltérő múltbeli klímaállapotban.

A tanulmány a Quaternary Science Reviews című tudományos folyóiratban jelent meg. A kutatás az utolsó interglaciális, vagyis a mintegy 125 ezer évvel ezelőtti meleg időszak, valamint az utolsó glaciális maximum, körülbelül 21 ezer évvel ezelőtti leghidegebb periódus környezeti viszonyait hasonlította össze.

164 madárfaj elterjedését vizsgálták

Az elemzésbe olyan, Eurázsiában az északi szélesség 30. fokától északra költő, nem vonuló madárfajok kerültek, amelyek között ragadozó madarak, baglyok, harkályok, tyúkfélék, varjúfélék, cinegék, pintyek és verebek is szerepeltek.

A kutató a fajok jelenlegi elterjedési adatait és az egykori éghajlati viszonyokat felhasználva bioklimatikus modellekkel becsülte meg, mely területek biztosíthattak megfelelő körülményeket a madarak számára a két vizsgált időszakban.

Fontos, hogy a modellek nem a fajok tényleges egykori jelenlétét rekonstruálják, hanem azokat a térségeket jelölik ki, ahol az éghajlat alapján életfeltételeik megfelelőek lehettek.

Jelentős átfedést mutattak a modellek

A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye, hogy mind a 164 faj esetében találtak olyan területeket, amelyek a két, éghajlati szempontból szélsőségesen eltérő időszakban egyaránt alkalmasak lehettek számukra. A potenciális elterjedési területek összesített nagysága sem mutatott jelentős különbséget.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a madarak élőhelyei változatlanok maradtak. A modellek földrajzi elmozdulásokat is jeleztek, és a nagyobb északi irányú változásokhoz az alkalmas területek méretének jelentősebb módosulása társult. Kontinensléptékben azonban az újonnan megfelelővé váló térségek részben ellensúlyozhatták a máshol bekövetkező területvesztést.

Végvári Zsolt szerint a kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a drámai éghajlati változások nem feltétlenül vezetnek a fajok teljes földrajzi átrendeződéséhez.

A múltbeli eredmények nem jelentenek biztosítékot a jövőre

A kutatás segíthet jobban megérteni, hogyan reagáltak az állandó madárfajok a földtörténeti múlt nagy éghajlati változásaira. Az eredményekből azonban nem következik, hogy a madarak a jelenlegi klímaváltozáshoz is hasonlóan könnyen alkalmazkodhatnak.

A mai felmelegedés rendkívül gyors, ráadásul az éghajlati változások mellett az élőhelyek feldarabolódása, átalakulása és más emberi eredetű terhelések is befolyásolják a fajok fennmaradását. Ezeket a tényezőket a múltbeli klímaviszonyokat vizsgáló modellek nem képesek teljes egészében figyelembe venni.

A tanulmány ezért elsősorban a madárfajok hosszú távú éghajlati alkalmazkodásának megértéséhez nyújt új szempontokat, nem pedig közvetlen előrejelzést ad a jelenlegi természetvédelmi kihívásokra.

Az elemzések a HUN-REN Cloud infrastruktúráján, a TetraClim projekt keretében készültek.

Forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Címlapfotó: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont/ Szilágyi Attila

Vélemény, hozzászólás?