Egy mezőkövesdi plébánián őrzött lábszárcsonttöredék származhat nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaiból. A radiokarbonos kormeghatározás és a genetikai vizsgálatok eredményei is alátámasztják a feltételezést.
Különleges történelmi és tudományos felfedezésről számoltak be az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában rendezett budapesti kerekasztal-beszélgetésen. A szakértők szerint nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaihoz tartozhat az a lábszárcsonttöredék, amelyet egy mezőkövesdi plébánián találtak meg.
A leletet 2024-ben fedezték fel egy fémdobozban, amelyen latin felirat jelezte, hogy Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontját őrzi. A visszaemlékezések szerint az ereklye az 1950-es évek elején került a gyöngyösi ferencesektől Mezőkövesdre, később azonban szinte teljesen feledésbe merült.
A vizsgálatok eredményei alátámasztják a feltételezést
A lelet történetének feltárása után először szénizotópos kormeghatározást végeztek. Az eredmények szerint a csont 995 és 1149 közötti időszakból származik. Ez az időintervallum magában foglalja Szent László 1095-ben bekövetkezett halálának évét, így indokolttá vált a további genetikai vizsgálat.
A kutatás során a mezőkövesdi csontból kinyert örökítőanyagot a győri Szent László-hermában őrzött koponya genetikai mintázatával hasonlították össze. Az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében végzett elemzés szerint a két minta genetikai állománya azonos, vagy a mezőkövesdi csont egy olyan férfitól származhat, aki a herma koponyájának tulajdonított személy férfitestvére volt.
A kutatók ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a csontból kinyert DNS gyenge állapotú és feltehetően szennyezett volt. Az antropológiai vizsgálat alapján a maradvány egy erőteljes csontozatú, középkorú férfitól származik.
A történeti adatok és a természettudományos eredmények együttes értékelése alapján a szakértők nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaihoz kötik a leletet.
Hogyan kerülhettek az ereklyék az ország különböző pontjaira?
A budapesti beszélgetésen a szakértők Szent László szentté avatásának történelmi körülményeit és a király maradványainak későbbi sorsát is áttekintették.
Solymosi László történész, az MTA rendes tagja elmondta: a középkori szentté avatások egyik fontos mozzanata volt a maradványok kiemelése az eredeti sírból, majd ünnepélyes újratemetésük egy díszesebb helyen. Ez a folyamat lehetőséget adott arra is, hogy a testből kisebb részeket ereklyeként őrizzenek meg.
Szent László 1095-ben halt meg, szentté avatására pedig 1192-ben került sor. A történész arra is rámutatott, hogy több mint 120 olyan magyarországi település ismert, amely valamilyen módon kapcsolatba hozható a király ereklyéivel. Ez is magyarázhatja, hogyan kerülhettek a maradványok különböző egyházi közösségekhez.
Dokumentumfilm is készülhet a különleges lelet történetéről
A kutatás és az ereklye kalandos útja a tervek szerint egy fikciós dokumentumfilmben is megelevenedik. Mende Balázs Gusztáv, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének paleoantropológusa elmondta, hogy a forgatások során felkereshetik azokat a városokat, templomokat és gyűjteményeket is, ahol Szent Lászlóhoz kötődő ereklyéket őriznek.
A mezőkövesdi lelet így nemcsak a magyar középkor egyik jelentős alakjának tiszteletét idézi fel, hanem azt is megmutatja, hogyan segíthetnek a korszerű genetikai és antropológiai módszerek a történelmi emlékek vizsgálatában.
Forrás: MTI – Múlt-kor
Címlapfotó: MTI / Balogh Zoltán
