Az ember életében nagy szerepet játszik, honnan származott, különösen, ha falun született. A szülők-testvérek-rokonok-faluközösség-táj mind-mind hozzáad fölnövéséhez, személyisége kiteljesedéséhez. Amikor pedig pályája kiteljesedik, igyekszik visszaadni mindazt, amivel elindították az életben…
Akitől nemrégiben búcsúztunk, dr. Bihari Lajos (1932-2026) Magyaregregy szülötte, családjának Márévár közelében volt malma, orvosi pályája Pécsett teljesedett ki.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Szülei földművesek voltak, dolgos emberek, Márta húga 11 évvel volt fiatalabb nála. Már a szülőfalujában, az elemi iskolában fölfigyeltek széleskörű érdeklődésére az értelmes fiúnak. Tanulmányait a királyi katolikus dombóvári Esterházy Miklós Nádor Gimnáziumban folytatta. Az egyházi iskolák 1948-as államosítása után Bonyhádon érettségizett kitűnő eredménnyel 1951-ben. A Pécsi Orvostudományi Egyetemre vették föl, ahol 1957-ben kapott orvosi diplomát. Közbeszólt azonban a történelem.
Az 1956-os forradalom idején szülőfalujában vett részt a forradalmi szervezkedésben, tartotta a kapcsolatot a komlói, a pécsi forradalmi központtal, menyasszonya fivérét menekítette Balaton-környéki otthonukba, az egyetemi forradalmi diákkörnek és a honvédelmi bizottmánynak is tagja volt. A szovjet megszállás idején pedig tevékeny összekötője volt a Márévár-környéki fegyveres ellenálló csoportnak, családtagjaival együtt segítette őket.
A megtorlás idején távollétében vád alá helyezték, a pincehelyi kórházban talált addig menedékre. Diplomás orvosként első munkahelye a komlói kórház volt. Ekkor nősült meg, házasságukból két lányuk született.
1960-tól nevezték ki a pécsi Rácváros és Patacs körzeti orvosának, ahol hosszú évtizedekig praktizált. Egész nemzedékeket gyógyított, nagy tekintélyt vívott ki betegei körében, sokan szerették. Élethívatása volt a betegek gyógyítása, az embereken való segítés 52 éven át. Orvosnövendékek generációi nőttek föl keze alatt.
Hosszú időn át töltötte be a városi szakfőorvosi állást is, tevékenyen vett részt az orvos klub munkájában. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, egyetemétől elnyerte a 65 év előtt végzettek vasdiplomáját 2022-ben.
Erdőjáró, természet szerető emberként a vadászatban találta meg egyik szenvedélyét. Előbb a pécsi Mecsekalja Vadásztársaság vadászmestere, majd a Máré Vára Vadásztársaság egyik alapítója, tevékeny tagja volt hosszú időn át.
S itt érkezhetünk el a helyi származás fontosságához az ember életében, amely az ő életútjában szintén nagy szerepet játszott. Hosszú élete során mindig büszke volt magyaregregyi származására, paraszti mivoltára, a honi föld szeretetére. Már az 1960-as évektől elévülhetetlen érdemei voltak Márévár első sikeres föltárásában, rekonstrukciójának véghezvitelében, korszerűsítésében. Hívő katolikus lévén szülőfaluja egyházközösségének, templomának támogatására is nagy gondja volt.
Útja a könyvtárak után nemsokára a megyei levéltárba vezetett, amikor szülőföldje múltját kezdte kutatni. Dr. Szita László megyei levéltárigazgatóban nemcsak jó segítőre, történész-szakemberre, hanem barátra is lelt az évtizedek során, nem mellesleg ő lett a Szita-család háziorvosa is. E sorok írója is ekkor találkozott vele levéltárosként, ettől kezdve köztünk is egész életre szóló barátság alakult ki. Magyaregregy és környéke, a Márévár története könyvek alakjában is kikerültek keze alól.
A paksi atomerőmű atomtemetőjének Magyaregregy környékére való elhelyezése már az 1980-as évek elején fölmerült. Nagy szerepe volt abban a radioaktív szennyezettségre való tekintettel, hogy végül ez a központi terv nem valósult meg.
Amikor lehetősége lett rá, Márévárban is emléket állított a szovjet megszállók elleni ellenállás ottani két megölt mártírjának, az életútját összefoglaló „Falu a leláncolt sziklák alatt” címmel kiadott könyvében pedig megörökítette faluja és az ő szerepét az 1956-os történésekben.
Élete végén, amikor föltárult a szülőfaluja közeli Kisbattyán és környéke 1956-os szerepe, ő is segítette az ezzel kapcsolatos föltáró munkánkat, a Márévár és környéke azokban a hetekben való szerepével való kapcsolatok föltárásában.
Tevékeny szerepet vállalt a határon túli magyarság segítésére alakult pécsi egyesület létrehozásában, haláláig kurátorként nagy szerepe volt működésének támogatásában.
Gondja volt azonban pécsi szűkebb pátriája, a Rácváros és Patacs emlékeinek megőrzésére is – különös tekintettel az ott lévő templom állapotára.
Szülőfaluja egész életén át nagy becsben tartotta személyét, tevékenységét, tisztában voltak vele, milyen nagy értéke ő Magyaregregynek. Mind az önkormányzatnak, mind barátainak, támogatóinak köszönhetően a megyei közgyűlés kitűntetését követően megkapta a magyar érdemrend tiszti keresztjét.
Nem csoda, hogy amikor 2026. augusztus elején elterjedt a halálhíre, sokunkban okozott szomorú megdöbbenést. Az augusztus 25.-i temetésén sokan búcsúztunk el tőle a katolikus egyház szertartása szerint szülőfaluja temetőjében.
Magyaregregy község díszpolgárát nagy tisztelői, Koch Dávid polgármester, dr. Bokor Béla, a Határon Túli Magyarságért Alapítvány kuratóriumi elnöke és jelen sorok írója, mint a Recski Szövetség Dél-Dunántúli elnöke búcsúztatta. Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük szívünkben…
