A sorozat hetedik része után is arra gondoltam: jó lenne tudni, a pécsi sajtóban hogyan jelent meg a színházak 1949-es államosítása a Pécsi Nemzeti Színház évadkezdetéig, sőt tovább – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. Ebben a részben az 1949. október végi, „Dunántúli Napló” -ban (1948-1990) megjelent, ilyen témájú cikkeket dokumentálom – így született meg ez az írás…
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Elsőként nézzük a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Baranya Megyei Szervezete lapja október 27.-i számából „A Belvárosi Színház és a Pécsi Nemzeti Színház levélváltása” című írást, amely érdekes fővárosi kapcsolatra derít fényt – már az indulásnál.
„A budapesti Belvárosi Színház az alábbi levelet küldte a hét végéig Kaposvárott játszó, pécsi Nemzeti Színháznak (sic!): Pécsi Nemzeti Színház Vezetőségének Kaposvár. A Belvárosi Színház szeretettel köszönti a Pécsi Nemzeti Színházat, és egyben mindenfajta támogatást felajánl. Tehát díszlet, darab, esetleg lejátszott darabok meglévő szerepei is, mindenkor a Pécsi Nemzeti Színház rendelkezésére állnak, örülünk, ha abban a szép és nagy munkáiban segíteni tudunk. Sőt, ha olyan szereplőre van szükségük, aki nálunk nem játszik, szintén szívesen kölcsönözzük ki, ha ezzel a pécsi Nemzeti Színházat erősíteni tudjuk feladatai elvégzésében. Sikert és jó munkát kívánva, elvtársi üdvözlettel: vállalatvezető Belvárosi Színház Igazgatósága, Simon Zsuzsa.
Simon Zsuzsa (Forrás: Facebook)
A pécsi Nemzeti Színház a következőképpen válaszolt: Belvárosi Színház Igazgatóságának Budapest. A pécsi Nemzeti Színház hálásan köszöni a Belvárosi Színház által felajánlott szeretetteljes segítségnyújtás közlését, és bízik abban, hogy a Belvárosi Színház eme elvtársias gesztusa hozzá fog járulni ahhoz, hogy a vidéken betöltendő igen komoly és felelősségteljes hivatását teljesíteni tudja. Ezek után remény van arra, hogy a budapesti Belvárosi Színház legkiválóbb művészeit — Bulla Elmát, Sulyok Máriát, Görbe Jánost, Földényi Lászlót (!) — ha azok szabaddá válnak, a pécsi színházban üdvözölheti a közönség.”
Természetesen a múlt részben már fölidézett „Szovjet Színházi Példa” itt is érvényesült. Az október 28.-i lapszám „A jubiláló moszkvai Kis Színház tizenegy művésze kapott Lenin-rendet” című cikkét dokumentálom. „A TASZSZ (a fiatalabbak kedvéért: a Szovjetunió hírhedt központi hírügynöksége) moszkvai jelentése szerint a Szovjetunió és az Oroszországi Szövetségi Szocialista Szovjet Köztársaság Legfelső Tanácsa a moszkvai akadémiai Kis Színház (sic!) fennállásának 125. évfordulója alkalmából a színház több művészének adományozta a Szovjetunió népművésze, az Oroszországi Köztársaság népművésze stb. címet. Ezen kívül a Kis Színház 133 dolgozója kapott kitüntetést, 11-en a Lenin-rendet kapták meg.
A moszkvai társadalom ünnepélyesen üli meg a Kis Színház 125. évfordulóját. A jubiláló színház sok üdvözlő táviratot kapott a népi demokráciák íróitól, művészeitől és kultúrmunkaközösségeitől is. Az egész szovjet állam, mint a szovjet művészet kiemelkedő ünnepnapjáról emlékezik meg a színház jubileumáról.
A Pravda (a fiatalabbak kedvéért: a Szovjetunió Kommunista Pártja /SZKP/ hírhedt központi lapja) vezércikkében foglalkozik a jubileummal. Rámutat arra, hogy a Kis Színház az orosz kultúra büszkesége és dicsősége. Működésének alapja fennállásától kezdve a művészi igazság volt, az orosz forradalmi felszabadító forradalommal tartott szoros kapcsolata alapján az élenjáró orosz realista irányzat hatalmas kohójává vált. Az irányzatok központi iskolájává lett.
Az a bizonyos Lenin-rend (Forrás: Wikipédia)
Létrehozták a magas művésziességű színpadi realizmust, amely az orosz színháznak vezető szerepet biztosít a világ haladó szellemű színművészetében. Darabjaiban a szocialista realizmus irányvonalát megvalósítva korunk új emberét, napjaink hőseit mutatja be a maradisággal, a kapitalizmus csökevényeivel vívott küzdelmükben. Érdemei alapján nevezték el akadémiai színháznak. Realista hagyományai pedig ösztönszerűen hatnak a szovjet állam legjobb színházaira.”
Míg a szovjet színházról szóló cikk a második, addig az „Elkészült a nemzeti színház idei műsorterve” című helyi cikk az október 28.-i szám hatodik oldalára került. „A pécsi Nemzeti Színház elkészítette az idei évre szóló műsortervét. A terv szerint elsőnek Móricz Zsigmond ’Úri muri’ című színművét mutatják be, s ezt követi A. Raskin és M. Szlobodszki ’Filmcsillag’ című zenés játéka. Ezután kerül műsorra Lope de Vega verses vígjátéka: ’A kertész kutyája’. Ezt a három művet az előző évadban Kaposváron már előadta a színtársulat, s mind a három megérdemelt sikert aratott a közönség körében.
December első napjaiban következik Mihalkov, a kiváló szovjet ifjúsági író ’Vidám Álom’ című mesejátékának bemutatása. A mesejátékot Szendrő József fordította és rendezi, a rádió december 10-én, mint pécsi ősbemutatóról ad róla közvetítést. A pécsi Nemzeti Színház elhatározta, hogy ezt a mesejátékot, amely meseszerűsége mellett sem tér el a realitástól, felváltva adja elő a felnőtt közönségnek, az úttörőknek és a gyermekeknek.
Szendrő József sajtófotó (Forrás: Galéria Savaria)
December közepe táján Mészöly Dezső új, és a budapesti Nemzeti Színházban már színre vitt fordításában adja elő a színház Shakespeare ’Othello’ -ját. Tervbe vette a színház, hogy Sztálin elvtárs születésnapján külön szovjet műsort rendez. Karácsony táján kerül színre a ’János vitéz,’ átdolgozott formában. Szövegét Karinthy Ferenc, zenéjét Kenesey Jenő költötte át. A ’János vitéz’ előadásán bemutatkozik Borvető János, a színház új énekművésze, aki a Magyar Színház ’Dohányon vett kapitány’ című előadásain szerepelt nagy sikerrel. A pécsi Nemzeti Színház színvonalas műsorterve elé érdeklődéssel és bizalommal tekintünk.”
Még mindig október legvégénél járva, 1949. október 29.-én indították meg végre a színháztörténeti jelentőségű évadkezdést, ezt köszöntötte a helyi (párt)újság a „Ma este ünnepélyes kapunyitás a színházban” címmel.
„Ma este fél 8 órakor nyitja meg kapuit a pécsi állami Színház. A Magyar Dolgozók Pártja nevében Deák Lívia elvtársnő, a Párt pécsi bizottságának titkára nyitja meg az ünnepi előadást. Bemutatásra kerül Móricz Zsigmond Úri Muri c. színműve.
A színház igazgatósága a műsortervbe felvett darabokat úgy osztotta be, hogy a kiadott bérletek tulajdonosai minden előadást az előre meghatározott napokon nézhetnek meg. Szombaton fél 8 órakor az Ady Endre bérlet érvényes. Vasárnap délután bérletszünet, este fél 8 órakor az Arany János bérlet tulajdonosai előtt játszik a társulat.”
Bessenyei Ferenc Tolnay Klárival a rádióban 1960 (Forrás: Fortepan)
Ismét egy nap múltán, október 30.-án a lap hasonló címmel ismét írt az évad-kezdésről. A cím ekkor „Ünnepélyes kapunyitás a színházban” volt. „Pécs város államosított színháza szombaton nyitotta kapuk a város dolgozói előtt. A társulat első szereplését a dolgozókkal zsúfolásig megtöltött nézőtér fogadta. A színre kerülő ’Úri muri’ című színmű bemutatása előtt a színház igazgatója, Szendrő József ismertette az új színház, a dolgozók színházának jelentőségét.
— Bízom abban — mondotta, — hogy az átalakulás bőven megtermi gyümölcsét. A színész széleskörű támogatást élvez, tehát megvan a lehetősége, hogy minőséget adjon nézőközönségének, és célunkat, a realista művészet megvalósulását elérhessük. Beszéde végén köszönetet mondott a magyar nép vezetőjének, Pártunk bölcs Irányítójának, a magyar élet újjáépítőjének, hogy megteremtette az államosított színházakat. (Lelkes taps: Éljen Rákosi!)
Ezután Bessenyei Ferenc, a társulat tagja Petőfi: A XIX. század költői című költeményét szavalta, majd az Internacionálé után megkezdődött az előadás, amiről lapunk keddi (november 1.-jei) számában számolunk be.”
Idézem most az október 30.-i szám induló színházi műsorát a szombati évadkezdés után. „Vasárnap du. fél 4: URI-MURI. (Bérletszünet.) Vasárnap este fél 8: URI – MURI. (Arany János bérlet.) Hétfőn este fél 8: URI-MURI. (Csokonai bérlet.) Kedden: Nincs előadás. Szerdán este fél 8: URI-MURI. (Jókai bérlet.) Csütörtök este fél 8: URI-MURI. (József Attila bérlet.) Péntek este fél 8: URI-MURI. (Katona József bérlet.) Szombat este fél 8: URI-MURI. (Madách-bérlet.)”
