Rákosi Mátyás magasztalása, a pécsi színház vitákat kiváltó előadása és Csorba Győző éles hangú kritikája – egyetlen korabeli újság néhány napjának hírei is sokat elárulnak a diktatúra mindennapjairól. Ezúttal is korabeli sajtóbeszámolókon keresztül idézzük fel, hogyan fonódott össze a politikai propaganda, a kulturális élet és a pécsi közélet az ötvenes évek elején.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Ha a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Baranya Megyei Szervezete napilapja, a „Dunántúli Napló” (1948-1990) számait nézem – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével –, mindig igyekszem olyan híreket rögzíteni, amelyek ezt a vészterhes kort jellemzik. A 25. rész összeállításánál egy március 3.-i tragikus hírt vettem elsőnek „Eltemették Pécsbányatelepen a hősi halált halt két bányászt” cím alatt. A tudósítás szerint a bányaszerencsétlenségben elhunyt Fridrich Antal élmunkás sztahanovista vájárról és Szőke László csillésről volt szó.
Most pedig rátérek a kort jellemző hírek közül a március 7.-i, keddi „Rákosi elvtárs példája nyomán” felcímű, „Nagy érdeklődés kísérte a baranyai képviselők beszámolóit dolgozó népünk sikereiről” főcímű tudósításra, amely – a kort nagyon is jellemző módon – „Népünk Nagy Vezérétől,” Rákosi (Rosenfeld) Mátyástól (1892-1971) indult. Így kezdődött.
„Több vonalon a tömegektől való elszakadás jelei mutatkoznak — állapította meg Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség előtt elmondott beszédében. — A tömegektől való elszakadás mutatkozott meg abban is, hogy a magyar nép választott képviselői nem tartottak beszámolókat választóik előtt, nem ismertették választóikkal végzett munkájukat, munkájuk eredményeit, és nem kérték ki választóik véleményét végzett munkájukról, hogy vannak megelégedve azzal, amit eddig végeztek, és mit kívánnak, hogy ezután elvégezzenek.
Rákosi elvtárs azonban nemcsak rámutatott a hibákra. Hamarosan példát is mutatott, és ő, a dolgozó magyar nép képviselője, elsőnek ment ki választói közé Zalába, hogy beszámoljon a zalai dolgozóknak a választás óta elvégzett hatalmas munkáról, s hogy kikérje véleményüket, hogy mintegy megtanácskozza velük új életünk építésének kérdéseit.
Rákosi elvtárs példája nyomán a baranyai képviselők is hozzáláttak a hiba kijavításához. Szombaton és vasárnap Bedő Pálné Mecsekalján, Gyenge Károly Nagynyárádon, Kaszapovics András Monyoródon, Felczán Andor Sellyén, Lakatos József Vajszlón tartottak képviselői beszámolót. Magyarbólyon pedig Szefcsik Imréné mondotta el választóinak, mit haladtunk a választás óta, milyen munkát végeztünk Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével, és hallgatta meg választóinak véleményét, kívánságait…”
Ebből a fontos hírből azt is megtudhatjuk, kik voltak akkor Baranya vidéki országgyűlési képviselői…
Most pedig nézzünk egy egészen más témáról szóló cikk-részletet – szintén a március 7.-i számból, mégpedig „Életük első levelét Rákosi elvtárshoz írták az ivánbattyáni analfabéta tanfolyam hallgatói” címmel, és már nem is csodálkozhatunk azon, hogy ezt is kapcsolatba hozták a kor hazai bolsevik diktátorával.
„Az elmaradottság felszámolása nagy erővel folyik országszerte. Százával, ezrével indultak meg népi demokráciánkban az alapismereti tanfolyamok, hogy ne maradjon írástudatlan tagja társadalmunknak. A Párt kiadta a jelszót: ’Kiművelt emberfők országára van szükség!’ Mint minden párt-intézkedést, ezt is azonnal tett követte, ma már nap mint nap tűnnek el a térképről az írástudatlanokat jelző foltok.
Nagyon sok helyütt meghatóan szép jeleneteket látni a tanfolyamok záróvizsgáin, amikor fehérhajú tanyai parasztok és hatvanéves cigányasszonyok, csillogó szemekkel olvassák fel hangosan az első egybefolyó szövegeket. És a ’vizsgaírások’ -ban is háláktól forró sorokra bukkanhatunk…
„RÁKOSI ELVTÁRS! Mi, az ivánbattyáni alapismereti tanfolyam hallgatói köszönetünket és hálánkat fejezzük ki a Magyar Dolgozók Pártjának és bölcs vezérünk és tanítónknak, Rákosi elvtársnak. Köszönjük, hogy részünkre lehetővé tette az írás és olvasás megismerését. Amit a múlt rendszer, a horthysta reakció számunkra nem adott meg, azt a népi demokrácia lehetővé tette. Most már teljes tudásunkkal és erőnkkel építjük a szocializmust és az 5 éves tervet, mint a többi dolgozó is. Elvtársi üdvözlettel: Az ivánbattyáni tanfolyam hallgatói.”
A Szendrő József (1914-1971) igazgatósága alatt álló Pécsi Nemzeti Színház ekkor ifj. Johann Strauss (1825-1899) híres, Szilveszter-Újévkor játszódó nagyoperettjét, a „A denevér” – t tűzte műsorára. Napilapunk március 8.-i számában „Denevér” címmel jelent meg az előadásról kritika.
„A Denevér időtálló sikerét Strauss János (ifj. Johann Strauss) örökké friss, üde dallamainak, és másodsorban annak köszönheti, hogy a szereplőknek bőséges alkalom kínálkozik az önfeledt mókázásra. Az Állami Operaház és a MÁV Szimfonikusok előadása mindkettőt kihozta és érvényre juttatta. A szépséges melódiák és a sok vidámság mellett elfelejti az ember a librettó következetlen és egészen primitív, irreális helyzeteit.
Páka Jolán (Rosalinda), Pavlonszky Edina (Adél), Fekete Pál (Eisenstein) és dr. Mindszenty Ödön (Falke) voltak az előadás fő erősségei. Fehér Pál Alfréd szerepében kissé indiszponáltan énekelt. Péter Antal, Sipos László és Lóránt György jól illeszkedtek a kitűnő együttesbe. Külön meg kell említeni Kassay Jánost, aki Frosch börtönőr szerepében remek színészi alakítást nyújtott. Általában az egész előadást bizonyos felszabadultság jellemezte.
(Aram) Hacsaturján remek kardtáncát Bartos Irén, a Kék Duna keringőt pedig Gaál Éva és Ősi János táncolták kirobbanó sikerrel. A vezénylő Varga Pál jól kezében tartotta az együttest, a nyitányban pedig derűs humorral, szinte látványosan megjátszotta a vidáman pattogó muzsika ritmusait.
Külön kell szólnunk a földszinti közönség ’szerepléséről’. Amíg a karzat közönsége pontosan, időre megjelent, és fél nyolc után tapssal sürgette az előadás megkezdését, addig a földszint régi, úgynevezett ’elit’ közönségének egy része még mindig sikknek és ’úri’ gesztusnak tekinti a késést, így azután nem csodálatos, hogy több, mint egy negyedóra késéssel kezdték meg az előadást.
Nagyon itt volna az ideje, hogy az előadás megkezdésekor Pécsett is zárják be az ajtókat, és az elkésők csak az első felvonás szünetében libegjenek be.”
Ezt követően egy addig példátlan eset történt, amelynek a lap azt hiszem azért adott helyet, mert az akkor már azon túl, hogy 1943-tól (1952-ig) a Pécsi Városi Könyvtár vezetőjeként működő, már neves költő-műfordítóként is ismert volt az a Csorba Győző (1916-1995), aki úgy érezte, „Néhány szó a Denevér pécsi előadásáról” címmel hozzá kell szólnia. Írása mindjárt a következő napon, március 9.-én meg is jelent.
„A Dunántúli Napló szerdai számában kritika jelent meg a Denevér hétfő esti pécsi előadásáról a Napló zenekritikusának tollából. A kritika a sok dicséret mellett csupán a librettó következetlen, és egészen primitív, irreális helyzeteit kifogásolja, egyébként érezhető megelégedéssel jelenti ki, hogy az ’előadást bizonyos felszabadultság jellemezte’.
Nos, éppen erről van szó, csak talán kissé más fogalmazásban és értelmezéssel. A Denevér hétfői előadását nem ’felszabadultság’, hanem ízléstelen szabadosság teszi nyilván sokáig emlékezetessé a pécsi közönség előtt. Ilyenformán a megelégedésre is édeskevés az ok. A Denevért a hétfői színlap operának jelentette be.
Nyilvánvaló, hogy ez némi túlzás. Inkább nagyoperett, mint opera. Ez a műfaji megkülönböztetés fontos, mert éppen az úgynevezett ’felszabadultság’ határait vonja meg kötelező erővel. Egy nagyoperettben kétségtelenül többet szabad, mint egy operában. Ami azonban hétfő este a pécsi színpadon történt, aligha fogadható el még operettben is.
A felelős mindenekelőtt (sic!) a szövegkönyv átírója, akinek a jelek szerint vajmi kevés fogalma van az ízlésről, s aki a közönség Vaszary Gáboron, Török Rezsőn, s más polgári ’humoristákon’ nevelődött részének nevető izmait akarta csiklandozgatni.
S felelős másodsorban a rendező és a társulat maga, mert nemcsak felültek az átírónak, hanem helyenként igyekeztek még őt is túllicitálni, s a játékot bele-belevitték a ripacskodásba. Eisenstein pl. a ’mecseki autóbuszba’ ültette föl nagynénjét, s a ’Nádorból’ hozatott vacsorát; a fogházigazgató ’operai szivart szí’, mert ’rossz ízű’ (Rossini), s amikor leköti a fejét, ’sejk-feje’ van stb.
A kritikus mindezt ’önfeledt mókázásnak’ hívja. Pedig nemcsak önmagukról, hanem sok egyéb másról is megfeledkeztek a Denevér-előadás részesei. Jó lenne, ha budapesti vendégeink a jövőben nem mucsai kiruccanásnak tekintenék pécsi szerepléseiket, hanem igyekeznének a város dolgozóinak műveltségi igényeihez, s talán önmagukhoz is méltóbban viselkedni.”
S mivel a késésekről és a „következményeiről” szóló jogos szemrehányást megfogadta a színház, a március 11.-i számban a következő közlemény jelent meg. „A színház igazgatósága kéri a közönséget, hogy a művészeti dolgozók lelkes és önfeláldozó munkáját honorálni szíveskedjék azzal, hogy az előadás kezdetére pontosan érkezik a színházba. Az előadások minden este 8 órakor és délután 4 órakor kezdődnek.”
S ha már a közleményeknél tartunk, ezekkel zárom ezt a részt. Régen közöltem már színházi műsort a lapból, amelyek rendre a „Színház” rovatba kerültek. Most nézzük a március 1.-jei közleményt. „SZÍNHÁZI MŰSOR: Március 1-én este ½ 8 órakor: MONTMARTREI IBOLYA. (Vörösmarty-bérlet.) Március 6-án este 8 órakor: STRAUSS: (A) DENEVÉR C. OPERÁJÁNAK (!) ELŐADÁSA. A színház pénztára a bérlők jegyeit (péntek) március 3-án déli 12 óráig fenntartja. Jegyigénylés az operára március 1-től.”
SZÍNHÁZI MŰSOK: Március 3-án és 4-én este újra műsorra kerül a ’Kisunokám’ Gordon Zsuzsa és Bessenyey (Bessenyei) Ferenccel a főszerepben. Vasárnap kerül sor Csajkovszkij: ’Diadalmas asszony’ -ának premierjére. MÁRCIUS 5-TŐL kezdődően a színház este 8 órakor, délután pedig 4 órakor kezdi meg előadásait. • Március 2-án este ½ 8órakor: MONTMARTREI IBOLYA (’Móricz Zsigmond’ bérlet.) Március 3-án este ½ 8 órakor: KISUNOKÁM. (’Katona József-Petőfi Sándor’ összevont bérlet.) Március 4-én este ½ 8 órakor: KISUNOKÁM. (’Madách Imre’ bérlet.) Március 6-án este ½ 8 órakor: STRAUSS: DENEVÉR című operájának előadása.
A színház pénztára március 3-án péntek déli 12 óráig kizárólag bérlettel rendelkező személyek számára árusít jegyeket. Ezen időpont után a jegyek szabad forgalomba kerülnek.”
