kommunizmus bűnei

Volt idő, amikor Pécsen a színháznak nemcsak szórakoztatnia kellett, hanem az „új embertípust” is meg kellett formálnia. 1950-ben a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Szendrő József és Kormos Lajos színész egy újságinterjúban arról beszélt, mit jelent a szocialista-realista színjátszás, hogyan kell a színésznek viszonyulnia a szerepéhez, és milyen társadalmi küldetést kell betöltenie a színpadnak. Közben Lenin…

1949 szilveszterén a pécsi Nemzeti Színházban még önfeledt kabaréval, operaáriákkal és táncszámokkal búcsúztatták az esztendőt. A színpadon olyan nevek léptek fel, mint Szabó Samu, Bázsa Éva, Borvető János vagy Szendrey Ilona, miközben a Rigoletto zsúfolt ház előtt aratott sikert. Csakhogy a függöny mögött már egy egészen más világ épült: a sajtóban egyre erősebben jelent meg…

1949-ben egyetlen újságcikk is elég volt ahhoz, hogy egy ünnepelt színészből a pártállam céltáblája legyen. A Pécsi Nemzeti Színház kulisszái mögött ekkor már nem csupán a művészet, hanem a politika is rendezte az előadásokat. Levéltári dokumentumok tárják fel, hogyan vált a kritika a megfélemlítés eszközévé, és miként próbálták fegyelmezni a társulat legnagyobb tehetségeit. A történetben…

Hogyan lett egy 17. századi spanyol vígjátékból a kommunista propaganda eszköze? A Pécsi Nemzeti Színház 1949-es története megmutatja, miként próbálta a Rákosi-rendszer még a klasszikus színműveket is az osztályharc szolgálatába állítani. Korabeli újságcikkekből kirajzolódik egy korszak, amikor a színház egyszerre jelentett művészetet, politikát és túlélést. Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása A 13. részt azzal…

1949 őszére a színházi kritika már nem csupán az előadásokról szólt, hanem arról is, mit kellett gondolnia a közönségnek a művészetről, a társadalomról és a politikáról. A Dunántúli Napló hasábjain a művészi értékek mellé kötelezően odakerült az ideológiai ítélet is: a „szovjet ember”, a „dolgozók kultúrája” és a szocialista realizmus vált a bírálat legfőbb mércéjévé….